Advent a Pál utcában 2021

7. Ajándék 1/2 - BokÁts

Áts Feri néha igazán komolyan elgondolkozott azon, hogy mit véthetett az Univerzum ellen, hogy állandóan bántotta. Két nemtörődőm szülővel áldotta meg a sors, akiket csak az ital érdekelt és agresszívek voltak. Ráadásul az iskolában is folyamatosan versenyeznie kellett a szomszédos osztállyal. Jó, talán nem volt annyira muszáj, de idegesítette, hogy az elkényeztetett Boka János és brigádja minden iskolai megmozdulásban jobbak akartak lenni náluk.

Már nem is emlékezett rá, hogyan kezdődött ez az állandó versengés és háborúskodás, csak azt tudta, hogy egészen az érettségiig erről szóltak az éveik. Különböző főiskolára mentek, aminek Feri kimondottan örült, de gyengébb pillanataiban elismerte, hogy hiányzott neki a versengés. Nem Boka, hanem a versenyzés, mert sajnos kevesen voltak vevők az efféle játszmákra.

Aztán a sors ismét az arcába tolta Bokát. Felvették egy multihoz az értékesítési osztályra, és mit ad Isten, hát nem Boka János is ugyanoda jelentkezett? Kezdetben egy csapatban voltak, de Feri képtelen volt megállni, hogy ne háborúzzon. Az állandó versengésnek az lett a vége, hogy kiemelkedően teljesítettek, és pár év múlva már csapatvezetőként öt ember munkáját irányították. Persze Feri még így sem hagyta abba, és megtett mindent, hogy a negyedéves értékeléseken az ő csapata legyen a jobb. Hiába a sok küzdés, hol ők nyertek, hol Bokáék, de a végén a vezetőség mindig azt hozta ki, hogy döntetlenre állnak. Kezdetben egyáltalán nem örültek ennek a rivalizálásnak, mert féltek, hogy a munka rovásra fog menni, vagy sérülni fog a termék, esetleg a cég hírneve, de hamar belátták, hogy ez inkább ösztönző hatású. Természetesen figyeltek rá, hogy az alkalmazottak se sérüljenek.

A HR-esek minden évben kitaláltak valamit, amivel a cégen belüli barátságokat növelhetik. Egyik évben a csapatépítő tréningek voltak slágeren, a másikban az önismereti tréningek, idénre a titkos mikulásos húzást választották.

Egy osztályon belül mindenki neve belekerült egy kalapba, és december elején húztak. Mindenkinek egy hónapja volt arra, hogy titokban megfigyelje az általa húzott személyt és azok alapján a legjobb ajándékot válassza neki, amire maximum ötezer forintot lehetett költeni. Sokan kevesellték az összeget, mondván, ennyi pénzért manapság már semmi értelmeset nem lehet venni, de ez a játék része volt. Arra akarták ösztönözni a dolgozókat, hogy saját maguk készítsenek ajándékot, vagy tényleg valami olyasmit keressenek, ami inkább hasznos, mint értékes.

Feri, mint minden ilyen céges megmozdulásra, egy vállrándítással reagált. Ő szívesen elbohóckodott az ilyen eseményeken, igaz, utálta az önértékelési teszteket és ha megpróbáltak a coachok a magánéletében vájkálni. De ha versenyezni kellett, főleg, ha az ellenfelek között ott volt Boka is, akkor egyből elemében volt.

Miközben várta, hogy rákerüljön a sor, a csapatát nézte, és azon gondolkozott, kinek mit venne, ha őt húzná ki. A legtöbbjüknek kapásból tudott volna két-három dolgot választani. Bízott a szerencséjében, hogy egyszerű embert fog kapni. Másnap megveszi neki az ajándékot, becsomagoltatja valakivel, és le van tudva a dolog.

Még egész sok cetli volt a dobozban, amikor odaértek hozzá. Vigyorogva beletúrt, hagyta, hogy a papírfecnik átfolyjanak az ujjai között. Megfogott egyet, de elengedte, és tovább kutatott. Egyszerre kettő is a mutató és a hüvelykujja közé akadt. Egymásnak dörzsölte a lapokat. Tanakodott, hogy a felső legyen-e vagy az alsó. A felsőt akarta választani, de feléledt benne a belső megérzés, és inkább az alsónál maradt. Kiemelte a kezét. Lassan szétnyitotta a négyrét hajtott papírt, hogy lássa, ki lett a szerencsés, aki tőle kap ajándékot.

Boka János

Egy pillanatra be kellett csuknia a szemét, mert azt hitte, képzelődik, de mikor újra kinyitotta, a fekete betűk még mindig ott virítottak. Majdnem felnyögött.