Advent a Pál utcában 2021

3. Karácsony kórházban - Bolnay

Az emberáradat úgy hömpölygött az utcán, mint egy sebes folyású folyó. A tömegből kiálló egy-egy fenyő a vízen úszó elkorhadt fahasábokra emlékeztette Barabást. Minden évben megszólta azokat, akik az utolsó utáni pillanatra hagyták az ajándékvásárlást. Mindig azzal érvelt, hogy egész évben tudják, mikor lesz karácsony, miért nem lehet időben elkezdeni a vásárlást, és lám, most ő is közöttük araszolt. Ő azzal mentegette magát, hogy az elmúlt hónapokban nem maradt ideje a bevásárlásra, bár ez csak részben volt igaz. Hétvégente semmi nem tartotta vissza, hogy elugorjon abba a pár boltba és beszerezze a szükséges dolgokat, de olyankor kényelmesebb volt otthon dögleni és nem csinálni semmit. Magában bocsánatot kért azoktól, akiket az elmúlt években lustának nevezett, mert kezdte megérteni, hogy nem mindenki notórius halogató, talán csak náluk is akkora káosz volt, mint Barabásék munkahelyén.

Kezében hat szatyorral ellépett a fal mellől és ügyesen belavírozta magát az áramlatba. Igyekezett a sétáló utca szélén maradni, hogy ha esetleg meglát valamit az egyik kirakatban, könnyebben ki tudjon sorolni. Magában újra végigvette a vásárlólistáját. Az anyukája fonalakat kért. Egész listát küldött színekkel és kódokkal, amiből Barabás semmit nem értett, de a boltos hölgy percek alatt összeválogatta a gombolyagokat. A boltban látott egy jópofa tartódobozt, így azt is megvette. Az apukájának egy objektív tisztító készletet vásárolt és egy akkumulátoros melegítő takarót. Az apja sok időt tölt az erdőben vadakat fotózva. Aktív éveiben még fotóriporterként dolgozott. Nem egy háború borzalmát mutatta be a képein keresztül. De egy ideje már visszavonultan élt és állatokat fotózott a mátrai erdőkben. A National Geographic előszeretettel vásárolta a képeit. Tünde, a nővére egy laptopot fog kapni, igaz, azt az egész család együtt adja neki. Barabás csak a táskát szerezte be hozzá. A sógorával az első karácsony alkalmával megállapodtak, hogy mindig egymás kedvenc alkoholját veszik, így Barabásnak még hazafelé majd be kell ugrania egy boltba egy üveg whiskyért. A gyerekeiknek pedig olyan készségfejlesztő játékokat választott, amelyeknek nincs hangjuk. Látszólag megvolt mindennel, de még nem indult el. Ott motoszkált benne egy gondolat, hogy még egy személynek kell ajándékot vennie, csak azt nem tudta, hogy mit vagy hogy tényleg kellene-e. Ezerszer elképzelte, mit fog szólni Kolnay, amikor felé nyújtja az ajándéktáskát.

Ők nem jártak, csak összejártak. Barabás szerette volna, ha ez többről is szólna, igaz, Kolnay egy hónapja nem jelentkezett, de talán más van az eltűnés mögött, mint az, hogy ráunt. Legalábbis Barabás nagyon reménykedett ebben.

Hat évig nyúzták egymást a gimnáziumban, és az érettségi után az egész baráti társaság megfogadta, hogy tartják a kapcsolatot. Fogadni könnyebb volt, mint betartani. Egyeseket az egyetem darálta be, másokat az élet, és ha Boka nem lett volna a mindent kézben tartó vezérük, talán csak a tízévente, az érettségi találkozón látják egymást.

De Boka nem hagyta széthullani a csapatot. Rendszeresen találkozókat szervezett, amire igyekeztek mindannyian elmenni. Ilyenkor újra egy kicsit egymásra találtak Kolnayval. Marták egymást, veszekedtek, lehülyebarmozták a másikat, és a találkozó után is még hetekig beszélgettek. Aztán jött egy húzósabb időszak és elnémult a cset. Lefoglalta őket a munka, jött egy új szerelem, ami aztán ment is, elteltek a hónapok és a következő találkozóig nem is tudtak a másikról semmit, ahol aztán soha nem hánytorgatták fel, hogy egyszer csak nem beszéltek többet. Ebben az öröknek vélt körforgásban teltek az évek.

Egészen addig a januári találkozóig, amelynek a végére már a véralkoholszintjük a csillagos egekben járt. Közösen indultak bele az éjszakába, vitázva valami teljesen értelmetlen és felesleges dolgon, egészen Barabás lakásáig, ahol egy pillanatnyi némaság után annyira természetesen jött a csók. Röhögve, harapva csókolva botladoztak fel az emeletre. Minden annyira könnyen jött, nem volt benne az első éjszakák feszengése és bénázása, amikor az ember még nem tudja, hogy mit-hogyan. Meglepő módon a reggel sem volt kínos, még a szörnyű másnaposság ellenére sem. Barabás reggelit csinált, Kolnay csodagyógyszert varázsolt elő a kabátjából. Megbeszélték, hogy tök jó volt az éjjel, és az ismétlés egyiküknek sem lenne ellenére. Az elsőre egyből reggeli után került sor.