Advent a Pál utcában 2021

14. Csillagszóró - Cseri

Csele Csaba egy pesti, nagypolgári lakás ablakánál állt, és a forgalmas utcát nézte. Gyerekkori kedvenc tevékenységének fiatal felnőtt korában is szívesen adózott. Az utcákon még mindig bőven akadt látnivaló.

A város nagyon sokat változott, mióta utoljára ott járt. Legalábbis úgy képzelte, hogy sokat változhatott, mert igazából a pesti oldalon csak néhányszor fordult meg gyerekként, de Bécs vele együtt nőtt fel. Mivel gyakran emlegették, hogy Bécs és Budapest testvérek, ezért úgy gondolta, hogy egyszerre változtak.

Csaba visszahúzta a függönyt és az asztalához sétált. A zöld posztón fehér papírra írt, rövid levél hevert. Újra átfutotta, pedig már tízszer olvasta, és kívülről tudta a tartalmát.

Tisztelt Csele Úrfi!

Kérésének megfelelően felkutattam nevezett Áts Ferencet, akit Óbudán, a gázgyári telepen talál. Lakásának pontos címét Nagy József gondnok a rendelkezésére bocsájtja a kapunál.

Mély tisztelettel,

Mihályovits nyomozó

A levél volt a bizonyíték a végső kétségbeesésére.

Visszatért a gyerekkori betegsége, és mint akkor, az orvosok most is tanácstalanok voltak. Elmúlt az étvágya. Semmilyen ínycsiklandozó fogás nem tudta lázba hozni. Két falat után úgy érezte, tele van, és nem is vágyott rá, hogy asztalhoz üljön.

Emlékezett rá, hogy gyerekként a játékaival se akart játszani. Fiatal felnőttként igaz, nincsenek játékai, de nem élvezi a színházi előadásokat, sem a hangversenyeket.

Két éve költözött vissza Budapestre, hogy átvegye apjától a cég irányítását. A pesti oldalon vásárolt magának egy kényelmes lakást, pedig a budai családi villa is a rendelkezésére állt, de szeretett volna a közel lenni a céghez.

Egy ideig minden rendben zajlott. Kényelmesen berendezkedett, az édesanyja személyzetet intézett neki, ő maga pedig felfedezte a várost. Kipróbálta az éttermeket, kávézókat és néhány ivót is. Meglátogatta a múzeumokat, színházakat és a Zeneakadémiát.

Aztán, ahogy a második évben beköszöntött az ősz, úgy jöttek elő ennek a furcsa betegségnek a tünetei.

Felkereste a legjobb orvosokat, de mindenhol ugyanazt a diagnózist hallotta: teljesen egészséges. Néhány alternatív, új keletű gyógymóddal is próbálkozott, de azok se váltották be a hozzájuk fűzött reményt.

Végső elkeseredésében úgy döntött, magánnyomozót fogad, és megkeresteti vele Áts Ferit, a fiút, akivel gyerekként először a hóban játszott.

Több mint három hétig várt a magánnyomozó válaszára. Közben beköszöntött a tél, dunyhát terített a városra, és munkát adott az utcát takarítóknak. Az asztalon egy másik levél is hevert, azt az édesanyja küldte, és afelől érdeklődött, hogy Csaba mikor érkezik haza az ünnepekre. A szülei elől természetesen elhallgatta, hogy kiújult a betegsége. Szegények így is állandóan érte aggódtak.

Csaba vetett egy utolsó pillantást a levélre, aztán összehajtva visszacsúsztatta a borítékba, majd a fiók mélyére rejtette.

Felvette a kabátját, a kalapját, kezébe sétapálcát ragadott, és a téren fogott magának egy kocsit.

Lassan zötykölődtek végig a macskaköves utcákon. A konflisokat már sokkal lassabban hajtották, mert a lovak könnyen megijedtek a várost átszelő új közlekedési eszköztől, a villanyostól. (A villamos régies megnevezése). Már többször utazott vele, bár még mindig jobban kedvelte a bérkocsival való közlekedést, de könnyed tavaszi napokon szerette nézni róla a várost. Átdöcögtek az Erzsébet hídon, és a Tabán hívogató kacskaringós utcáit kikerülve nekivágtak a budai oldalnak.