Advent a Pál utcában 2021

8. Ajándék 2/2- Bokáts

Beindult az igazi hajtás, amit onnét lehetett felismerni, hogy csak a billentyűzetkopogást és sebes egérkattintásokat lehetett hallani Feri részlegén. A karácsonyi időszak elején még gyakran kiabáltak át egymáshoz, hogy milyen sikereket értek el, de ahogy több lett a munka, úgy csendesetek el ők is.

Reggel mindkét csapat multivitaminos pezsgőtablettával indított. Napközben pedig egy időzítő óránként emlékeztette őket, hogy igyanak. Az ilyen ivós szünetekben mindenkinek kötelező volt felállni a helyéről, nyújtózkodni, sétálni pár lépést és megmozgatni a végtagjait. Nem csak arra figyeltek, hogy a csapatuk hidratált legyen, hanem arra is, hogy rendesen üljenek. Rászóltak azokra, akik görnyedtek vagy közel hajoltak a monitorhoz.

Feri és Boka foglalkozott a problémásabb megrendelésekkel. Az olyanokkal, akiknél fizetés közben lefagyott az oldal vagy nem jól adták meg a mail címüket.

Feri nem jutott előrébb az ajándék témát illetően. Tett egy újabb vásárlási kísérletet, de az is kudarcba fulladt. Csupa hasznos, érdekes és cuki ajándékötletet került a szeme elé. A tusfürdők között pedig nem talált egy olyan illatot sem, amit szívesen érzett volna Bokán. Erre a gondolatra pedig megint elöntötte a pánik, és inkább hazament.

Boka néha elkísérte cigizni. Ő nem dohányzott, de felment Ferivel a teraszra. Nem is szóltak egymáshoz egy szót sem, Feri a szokásos tuja melletti sarokban füstölt, Boka pedig a másik oldalon levegőzött. Amikor Feri végzett, az ajtónál találkoztak és ugyanolyan szótlanul visszamentek a helyükre. Nem tudta, hogy Boka a friss levegő miatt csatlakozik hozzá, vagy mert szemmel akarja tartani a nikotinfogyasztását, de annyira nem bánta ezeket a néma találkozókat.

Nem csak cigizni kísérte el, de néha rászólt, hogy a szünet neki is szól.

– Áts, vízszünet van.

– Nem vagyok szomjas, és ne csesztessél.

– Ez nem cseszegetés. Mutass példát a csapatodnak.

– Tudják ők, hogy mit kell csinálniuk.

– Nagyszerű, de a mai napba tényleg nem férne bele az újraélesztés. Tudod, én nem lépnék át fölötted.

– Én se hagynálak meghalni! – csapott Feri az asztalra. Boka elvigyorodott.

– Ezt igazán jó hallani – lenyúlt a monitorhoz, és kikapcsolta.

– Mi a faszt csinálsz?

– Víz. Séta. Indulj. És nem, nem mehetsz ki cigizni.

– Mégis ki a francnak képzeled te magad? – pattant fel Feri a helyéről. Olyan lendülettel lökte hátra a gurulós széket, hogy az nekicsapódott az asztalnak.

– Valakinek, aki nem szeretné végignézni, ahogy elájulsz. Arra van a konyha.

Feri először csak tátogni tudott, aztán durcás kisfiú módjára kimasírozott a konyhába és magába döntött két pohár vizet. Amikor visszament a helyére, akkor vette észre, hogy még a reggeli müzliszeletét sem ette meg, és a bekészített fél liter vízből egy deci sem hiányzik. Elnézett Boka irányába, aki éppen törzskörzéseket csinált. Nem szerette, amikor így utasítgatta, főleg a csapata előtt, de örült a törődésnek, mert egyre kevesebbszer ment haza fejfájással.

Egyre többször felejtett el szünetet tartani. Olyankor Boka megállt az asztala előtt, rákönyökölt a paravánra, és noszogatta. De voltak napok, amikor annyira nagy lett a hajtás, hogy egyikük se jelezte a szünetet. Egy helyben ültek órákon keresztül, levelezés közben telefonáltak, néha a videó cset is ment. Elveszett megrendeléseket kutattak, kifizetéseket ellenőriztek, kódorgó pénzeket és termékeket hajkurásztak. Túlóráztak, legalábbis ők ketten szinte minden nap.