Advent a Pál utcában 2021

17. Karácsonyi +1 fő - Bolnay

A belvárosi apró kávézó félhomályában nagy volt a nyüzsgés. Nemecsek egy órája fordította át a táblát a zárva oldalára. Az asztalok közötti részeket csomagolópapírok és dobozok borították. A Pál utcai fiúk cipősdobozokat készítettek össze rászorulóknak, ezek tartalmának egy részét a kávézó vendégei adakozták, másik részét pedig a novemberben kínált akciós kávé-sütemény menüből befolyt összegből vásárolt dolgok tették ki.

Barabás vidáman dalolva hozta be az újabb dobozokat a raktárból.

– Ej, hogy neked milyen jó kedved van, papuskám – füttyentett Csónakos.

– Igen – dalolta Barabás vidáman.

– Megtudhatjuk mi is, hogy mi a boldogság tárgya? – kérdezte Csele. A már félig elkészült cipősdobozokat pakolta egymás mellé, a fedelükön megtámasztva.

– Barabás szerelmes – válaszolta Kolnay.

Gyerekes ujjongás töltötte meg a kávézót, amire Barabás grimaszolással, szemforgatással és nyelvnyújtással válaszolt.

Boka egy asztali naptárral a kezében letelepedett a társaság mellé. Megköszörülte a torkát, mire az összes szempár rászegeződött. Hiába voltak már felnőttek, a vezér az vezér maradt örökre.

– Nemecsekkel szervezzük a banda karácsonyt. Tudnom kéne, mikor nem értek rá, hogy megtaláljuk a tökéletes estét. Csónakos?

– Nekem csak a huszadika nem jó, papuskám. A többi nap ráérek, de Cselével kéne kezdened. Ő szokott olyan elfoglalt lenni decemberben, mint a Mikulás.

– Csele? – fordult Boka a másik irányba. Csele elővette a telefonját és hosszasan sorolni kezdte melyik délutánon és hétvégén milyen programjai vannak. Mivel Csele és a családja rengeteg jótékonysági eseményt szerveztek vagy támogattak, így ez az időszak nekik eléggé sűrű volt.

– Kolnay?

– Nekem csak a szokásos éves orvosi bál van tizenhetedikén – felelte Kolnay. – Az ügyeletet még nem tudom, de ha úgy alakul, azon tudok változtatni.

Barabásnak megállt a keze a csomagolásban, és hosszasan elidőzött a tekintette Kolnayn. Boka kétszer szólt neki, mire végre válaszolt. Boka az összegyűjtött információkkal visszament a pulthoz, hogy Nemecsekkel egyeztessen.

Barabás odaült Kolnay mellé.

– Idén. Izé. Idén...

– Mindjárt harminc vagy – sóhajtott fel Kolnay –, és osztályvezető, de még mindig makogsz, mint egy megszeppent kisiskolás.

– Nem is makogok! – vágott vissza Barabás.

– De, izé, de, izé – figurázta ki Kolnay.

– Okoskodó fasz.

– Hülye majom.

Egyszerre nevettek fel.

– Elhívtam Zolit a céges partinkra – mondta Barabás –, és én is hivatalos vagyok az övére.

– Helyes – mosolygott Kolnay.

– De az aznap van, amikor az orvosi bál. Én... – Barabás a cellux sarkát kapargatta az egyik dobozon.

– Jézusom, Barabás, nehogy ebből csináljál problémát!

– Nem baj?

– Te tényleg hülye vagy! Miért lenne baj, hogy elmész a pasid céges karácsonyi partijára? – Kolnay játékosan meglökte Barabás vállát.