Kényszerítve || taekook✓

huszonkilencedik

- Guk, mi a baj? - ültem le mellé, és azonnal átkaroltam.

- Na császtok! - köszönt el Hyuna, majd lelépett.

Csak ketten maradtunk. Én próbáltam valahogy segíteni szegény omegán, aki egy pillanattal később már csak szomorúan nézett rám. Nem értettem, mi van, de ekkor kitört belőle a zokogás. Én is sírni kezdtem, majd óvatosan, de szorosan megöleltem őt.

- Ez egy újabb álom, igaz? - motyogta a vállamba.

- Nem, Gukkie! Én nagyon is igazi vagyok.

- El sem hiszem, hogy itt vagy...

- Megmutassam, hogy valódi vagyok? - húzódtam el egy pillanstra, majd homlokomat az övének döntve mélyen a szemeibe bámultam.

- Kérlek... - lehelte gyengén.

Lassan hajoltam közelebb, majd tapasztottam össze ajkainkat. Megremegtem, mikor puha párnái az enyéimnek feszültek, az egész testem reszketni kezdett, a könnyeim pedig szaporábban öntötték el az arcom.

Mikor elváltunk, vörös arcocskáját két kezem közé fogtam. Egy utolsó szájpuszi után távolabb húzódtam, és kezeit a tenyereimbe fogtam.

- Annyira nagyon hiányoztál. - suttogtam mélyen a szemébe nézve.

- Te is nekem, Tae. - mosolygott rám könnyes arccal.

- Nem muszály megbocsájtanod nekem. - néztem rá fájdalmasan, habár pont az ellenkezőjét éreztem.

- Butus, az már rég megtörtént. A lényeg, hogy már együtt vagyunk... - lehelt puszit a számra.

Magamhoz húztam egy csókra, mire a nyakamba vezette a kezeit, és kissé meghúzta a tarkómon lévő tincseket. Még valamit meg akartam kérdezni tőle, így újra visszahúztam a fejem.

- Hány hónap van még? - simítottam a hasára gyengéden.

- Honnan...?

- Jimin és Yoongi.

- Oh, nincs kérdésem. Már csak három, vagy kettő. - kulcsolta simogatta meg a pocakját.

- Ott leszek melletted addig. És azután is. Örökre. - kulcsoltam össze a kezünket.

A délután további részében csak beszélgettünk az életünk egymás nélkül töltött szakaszáról. Azóba kerültek a kölcsönös rosszullétek, a magány, Hoseok, Jimin és Yoongi, a tüzijáték, az ájulásom. Kiderült, hogy az a fiú ő volt, akit akkor velük láttam.

Sajnos tudomást szerzett a kezemről is, és meg akarta nézni. Csak félénken nyújtottam oda neki. Csak csókokkal halmozott el, én pedig élveztem a törődést, és hogy ennyi gyötrelmes hónap után végre közel éreztem magamhoz a szerelmemet.

Jeon Jeonggukot, akinek a hasában éppen a szerelmünk gyümölcse növekedett.

Ennél boldogabb már nem is lehettem volna.