huszonegyedik

314 24 0
                                    

Az íróasztal mögött ülő férfi metsző tekintettel méregetett. Látszott rajta, hogy legszívesebben megfojtana egy kanál vízben. Ebben is csak egyetlen dolog akadályozta meg, aki mellettem állt, és a kezemet szorongatta. Azt sem tudom, miért.

- Apa, nem választhatsz el minket. - mondta határozottan a mellettem álló Jeongguk.

- De Kook, ez az ember megerőszakolt! Elvette az első együttlét lehetőségét az igaziddal! Még meg sem találtad, és máris egy ilyen korccsal fekszel le! - kiabálta idegesen.

- De  ő az igazim! Apa, én... Szeretem V-t!

- Tudod is, hogy mi az igazi neve? - vonta fel fél szemöldökét Mr. Jeon.

- Kim Taehyung. - félig lehunyt, lusta szemmel nézett megvetően az apjára Jeongguk.

Én csak álltam, mint egy hülye. Nem tudtam eldönteni, hogy igaziból, vagy hazugságból mondja ezt az érzelmeiről? Vajon tényleg szeret? Ezekkel a gondolatokkal nem tudtam mit kezdeni, főleg úgy, hogy inkább a testvéremre gondoltam.

Hibásnak éreztem Jeonggukot, az első lázát, az apját, a maffiát, mindent és mindenkit. De legfőképpen magamat. Vissza tudtam volna fogni az érzelmeimet, ha csak egy védencként tekintek Jeonggukra, de lassan rá kellett jönnöm, hogy egyre inkább mélyebben érzek iránta. Soha nem volt még ilyen, életemben nem voltam szerelmes, soha nem éreztem még ilyet.

Most is, ahogy fogta a kezem, az érintése nyomán égett a bőröm, és csak arra tudtam gondolni, hogy ez a tenyér tegnap este még a hátamat tapogatta végig. Élesen szívtam be a levegőt ezekre a gondolatokra, miközben apa és fia még mindig veszekedett. Jeongguk hamarosan elengedte a kezemet, és a sajátjaival kezdett gesztikulálni szavai nyomatékosításául.

- Apa, nem teheted ezt vele! - hallottam Jeongguk hangos, annál inkább elkeseredett hangját.

- Oh, deuogynem, nagyon is megtehetem vele! - húzta össze ördögien elmosolyodva a szemöldökét a főnököm. Azzal az asztalán lévő mikrofonhoz hajolt, és már készült, hogy megnyomja a talpazaton lévő kis gombot. Megfagyott a vér az ereimben. Csak nem...?

- Ne, apa! - kiáltott Jeongguk, és tett egy lépést az íróasztal felé, de már késő volt. A férfi kegyetlen hangleejtéssel beleszólt a mikrofonba, miközben belenézett időközben elkerekedett szempáromba.

- Öljétek meg. Lassú halála legyen.


Kényszerítve || taekook✓Where stories live. Discover now