első

1K 39 1
                                    

A sötét utcán sétáltam, mikor meghallottam, hogy valaki követ. Olyan száz-száztíz méterre saccoltam a köztünk lévő távolságot így nem változtattam a tempómon. Lehet, hogy csak ugyanarra megyünk.

- Ne siess annyira... - suttogta egy hang távolról, de tudta, pontosan tudta, hogy meghallom. Hát persze. Morogva torpantam meg, és lassabb fokozatra ösztökéltem lábaim járását.

Az idegen beért, átadott nekem egy borítékot, majd továbbállt. Értetlenül néztem utána, pedig már megszokhattam volna, hogy ilyesféle furcsa jelenségekkel van tele az életem.

Tovább sétáltam, közben zsebrevágtam a borítékot. Épphogy eltettem, máris szóltak.

- Én a helyedben nem tenném... Fontos küldemény. - hallottam meg egy másik irányból.

Hát persze. Hiszen ők mindenhol ott vannak. A szobámban, az iskolában, az öltözőben, mindenhol. Még a fejemben is.

Ettől viszont már nyúltam is a zsebem felé, és egy mozdulattal felnyitottam a levelet. A késemet elraktam, majd kihajtogattam a papírt.

,,Kedves V!

Még nem tudod, mi vár rád. A múltkori kihágásod miatt keményen meg foglak bűntetni.

Azt akarod talán, hogy szenvedjen?

Ha nem, akkor tedd azt, amit mondok.
Lassan kihozol a sodromból.
Nem léphetsz ki, ez nem egy klub.

A főnök."

Remegve álltam az úttesten, frusztráltan túrtam a hajamba. Tudtam én, úgy tudtam! Nincs biztonságban.

És én sem vagyok.

Kényszerítve || taekook✓Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon