Kényszerítve || taekook✓

tizenharmadik

Reggel az ablakon besütő napfényre ébredtem. Jeongguk teste még mindig hozzámsimult, bár egy kicsit más pózban tértem magamhoz, mint ahogy este lefeküdtem.

A bal kezem oldalt volt, azzal öleltem magamhoz az alvó fiút. Ő a mellkasomon pihentette a fejét, és közben átölelt. Csend volt, és most először éreztem azt, hogy nem kell sehová sem sietnem.

Ezt a nyugalmat sajnos csak pár másodpercig érezhettem, ugyanis a következő pillanatban valaki majdnem hogy ránktörte az ajtót. Egy öltönyös emberke volt, alacsony, vörös hajú.

- V, miért nem keltek hamarabb? Fél óra múlva kezdődik Jungkook magán zongoraórája, ha nem ér oda, az egész nap borul. - kiabálta nekem.

- Ne ordíts már, te szerencsétlen. Nem látod, hogy még alszik? - ennyit kellett mondanom, de Jeongguk máris laposan pislogva tért magához, ezzel megcáfolva szavaimat.

- Mi van már? - nézett végig a szobán. - Én veled aludtam? - kérdezte, és rőle valahogy nem zavart, hogy tegez.

- Igen. Fél óra múlva meg magánórád van a zongoratanárral, szóval spuri van. - mondta nyugodtan, majd még egyszer megsimítva a hátát kiszálltam az ágyból.

- Jesszus, tényleg! A szobámban maradt az ébresztő! - kezdett kapkodni azonnal, mire csak mosolyogva megráztam a fejem.

- Elvigyem ma én, Jungkook úrfi? - kérdezte a piros törpe, akinek eddig meg is feledkeztem a jelenlétéről.

- Nem! - vágta rá Jeongguk olyan gyorsan, hogy még ki sem mondtak a mondatot, ő már megszólalt. - Ragaszkodom V-hez. - lépett közelebb hozzám, válla az enyémnek simult.

A fiú arcizmai alig észrevehetően megrándultak. Ideges volt, vagy... féltékeny? Nem tudtam eldönteni. Mindenesetre Jeongguk mámorító illata mindent betöltött a szobában, tehat nem kellett sok  hogy elvesszem az alfám felett az irányítást, és ráugorjak.

Látszott az idegenen, hogy alfa, és kihívóan nézett a szemembe. Ez az egész szituáció olyan volt, mintha Jeongguk az én omegám lenne, és a másik fiú meg el akarná tőlem venni. Na, azt lesheti! Ami az enyém, azt nem adom!

Amíg én szépen elmerültem a gondolataimban, addig minden beindult körülöttem. Jeongguk lelépett öltözni, a fiú meghajolt, makd távozott, de láttam, ahogy az arca mérges grimaszba torzul, majd még utóljára suttogva megátkozza a világot.

Én is nekikezdtem az öltözésemnek. Felvettem a fekete farmeromat, majd a fehér ingemet, és rá az ében szövetkabátomat. Felkötöttem a nyakkendőmet, ugyanis ez is az egyenruba része volt, azonban a mai nap más volt egy kicsit, mint a többi. Nem tudtam megkötni a nyakamban himbálódzó anyagot, így kötetlen nyakkendővel léptem ki a folyosóra.

Így történt, hogy elakadt lélegzettel nézhettem szembe Jeonggukkal, aki teljes életnagyságban várakozott rám. Mosolyogva pillantott rám, mire én is végigmértem párszor.