Kényszerítve || taekook✓

huszonhetedik

Amikor felkeltem, és magam köré pillantottam, a szobámat láttam meg. A fejemen egy hideg rongy volt, a testemet takaró fedte. Átszaladt az agyamon a kérdés, hogy hogy kerülök ide. Hiszen az előbb még a parkban voltam, és Jimint kerestem... A nap besütőtt az ablakon, ami azt jelentette, hogy már jócskán nem éjszaka van.

Nyílt az ajtó, és a barátom dugta be a fejét. Mikor látta, hogy szemeimmel őt pásztázom, bejött, és leült mellém. Odanyújtotta az éjjeliszekrényre készített vizet, amit azon nyomban fel is hajtottam.

- Gyere le, készítettünk kaját. Már ebédidő van. - először fel sem fogtam a szavai idazi értelmét, csak felültem. Már mentünk le a lépcsőn, amikor leesett a tantusz.

- Tünk? Ki van még itt? - torpantam meg azonnal.

- Majd mindjárt meglátod, csak gyere! - húzott le.

Mikor a konyhába értünk, ugyanazt a kékhajú alakot láttam meg, mint akivel a parkban tegnap láttam Jimint. A törpe odament hozzá, és egy apró csókkal köszöntötte. Oh... Ekkor viszont a személy megfordult. Kellett pár perc, mire felfogtam, milyen helyzetben vagyok. Hátrálni kezdtem.

A tekintet, amit rámmeresztett, egyenesen rémisztő volt. Ölni tudott volna vele, és én meg majdnem magam alá fostam ijedtemben. Próbáltam rendezni a vonásaimat, mert hát azért mégiscsak egy ex-maffiatag vagyok.

- Helló, V! Micsoda szerencsétlen véletlen, nem igaz? - kérdezte mély hangon.

- Úgy bizony. - bólintottam ridegen. Ekkor viszont Jimin karjaiból kipattanva rontott felém, és a pólóm nyakánál fogva kishíján a levegőbe emelt.

- Tudod te, mit élt át Jeongguk fél évig miattad? - suttogta metszően a szemembe nézve. Megráztam a fejem. - Minden nap arra várt, hogy visszagyere, érted? Minden egyes nap hozzánk jött Hyunával, hogy elmondja, mennyire szeretne újra veled lenni. El kellett viselni a hiányodat. Ő tényleg szeretett téged, de te ezzel nem foglalkozva inkább leléptél a faszba! Baszki, Taehyung, Jeongguk szenvedett miattad! - már meg sem kérdeztem, honnan tudja az igazi nevem.

- Én... - is szeretem őt, próbáltam mondani, de félbeszakított. Ellökött magátől, majd vádlón rámnézett.

- Nem! Meg ne szólalj! Nem hiszem el, hogy a barátom egy ilyen férget szeret, mint te... Jobb lenne, ha meghalnál, vagy legalább a felét visszakapnád annak, amit szegény Kookkal tettél! És ő még elviselte azt is, hogy-

- Yoongi! - Jimin éles hangja hasított a levegőbe. - Nem mondhatod el neki. Kook megígértette velem, hogy Tae nem tudja meg. Alapesetben nem mondanál ilyeneket V-re, de most túl ideges vagy. Kérsz egyet a szádra? - kérdezte idegesen.

- Na haragudj, édesem, én csak... elkapott a hév. - majd újra felém fordult.

Intettem, hogy inkább a nappaliban beszéljünk. Mind egyet értettünk, így átvonultunk a másik helységbe, és leültünk. Én velük szemben ültem egy fotelban, ők pedig egymás mellett a kanapén. Vártam, hogy ők elkezdjék.

- Figyelj, Taehyung. - szólt hozzám némileg nyugodtabban Yoongi. - Tudom, hogy nem kellene elmondanom, de-

- Yoongi, ne!

- Jimin, kérlek! Joga van tudni. Mindketten fiatalok, egymás mellett kell lenniük, ilyen esetekben meg főleg. - nézett a párjára Suga, aki erre csak vonakodva bólintott.

- Mit kéne tudjak? - kapkodtam a fejem kettejük között.

- Jeongguk terhes.