A család hatalom✔️[Derek Hale ]

36.fejezet

lizzie;

— Oké, vigyázz hova lépsz. — fogta a karom Marcel, miközben kivezetett a kriptából.

— Te ölted meg mindet? — ámuldoztam, miközben körbenéztem a hullákkal teli temetőben.

— Nem, Sofya és Vincent is segített. — nézett a körülöttünk állókra.

— A Sivár szolgái voltak. Azt kapták amit megérdemeltek. — szólalt meg Sofya, mire biccentettem egyet.

— Szerintem is. Az a szörnyűség elkapta Hope-ot! — csattant fel apám, miközben hirtelen mellettünk termett. — A könyvért cserébe segítened kell. Rajtad a sor! — mondta és odaadta a könyvet Marcel-nek.

— Tudnotok kell valamit. — szólalt meg Sofya. — A Sivárról van szó. Átvette a testem fölött az irányítást, ahogy most a lányoddal is teszi. Mialatt elkapott, fel akartam adni, bemenni a sötétségbe, és örökre odaveszni. De ha így tettem volna, tudtam, akkor örökre az övé lennék. Nem hagyhatod, hogy ez legyen Hope-pal. Lehet, hogy erős de akkor is csak egy gyerek. El kell érned őt, vagy ez a semmiért lesz. — mondta Sofya, mire halványan elmosolyodtam. Az apám tönkretette az életét... Megölte az egész családját és magára hagyta őt, ő most mégis képes mellettünk állni.

— Ez át van itatva a Sivár erejével. Hope kapcsolódik ehhez. — kocogtatta meg a könyvet Vincent. — Ahogy hozzátok is a vérvonal alapján. Ha ezeket összevegyítem, akkor alkothatok egy varázslatot, ami elvisz hozzá. Maradásra kell bírnotok Hope-ot. De csak az egyikőtök mehet be. — mondta, mire bólintottam és hátraléptem egyet.

— Csináljuk! — mondta apám és bólintott egyet. Miután mellém lépett és szorosan magához húzott befeküdt egy fatövis körbe, Vincent pedig kántálni kezdett ezzel összekapcsolva a húgomat és az apámat. Mi többiek elhagytuk a temetőt miután védőbűbájt tettem a kriptára így apám biztonságban lesz mi pedig visszamentünk a Mikaelson kúriába, miközben megbeszéltük, hogy kapjuk el Inadu-t.

— Rendben, itt van. Tudjátok, mit kell tennetek. — mondta Vincent amikor beléptünk a házba.

Én összenéztem Sofyával aki bólintott nekem, majd szépen lassan mindannyian szerteoszlottunk.

— Inadu! Mutasd magad! — kiáltottam, miközben az udvar közepén álltam. — Mi a baj? A nagy csúnya Sivár fél szembenézni velem? A legelső tribrid-del!— fordultam körbe, mikor a lépéseit hallottam.

— Senki elől sem bújkálok. — szólalt meg mögülem, majd egy kézlegyintésétől a mellkasomban nagy fájdalmat éreztem. — Főleg nem New Orleans hamarosan egykori királynőjétől. — köpködte a szavakat, majd eltörte a nyakam.

Hízelgő.

***
írói szemszög;

Vincent.

Ő maradt egyedül talpon.

Az első aki holtan borult a földre az Sofya volt, őt követte Elijah, majd Marcel és végül Lizzie.

— Ez gonosz. — szólalt meg Inadu, mikor Vincent egy sókörbe zárta, amiben nem tudott varázsolni.

— Biztos fájó pontra tapintott. — biccentett Lizzie halott teste felé Vincent, de a szemében fájdalom volt. Mérhetetlenül sajnálta amit Lizzie-nek át kellett élnie eddig, és mivel Mikaelson ilyen lesz az egész élete. — Biztos még mondott volna pár dolgot, de nem számít, mert elég ideig lefoglalt, hogy csapdába tudjalak ejteni. — folytatta Vincent.

— Tényleg azt hiszed, hogy legyőzhetsz? — nevetett fel Inadu. — Megpróbálhatod. De amint Hope Mikaelson megadja magát... Mindennél erősebb leszek. — húzta fel a karján a ruháját, ahol az ő jele volt látható. A saját farkába harapó kígyó. De Hope szerencséjére nem volt teljes. Ezért volt még idejük...

— Azt nem fogom hagyni. — rázta a fejét Vincent, majd felemelte a könyvet. — Tudod, Olivia beszélt az ősökkel és mindent elmondott nekem. Anyáddal is beszélt. Odaadta a bűbájt amivel egykor végzett veled és most, én teszlek téged hűvösre. Végérvényesen. — mondta, mire Inadu arcán átfutott a félelem és a düg. — Arréter majuk sa a. Arréter majuk sa a. Arréter majuk sa a. — kezdett el kántálni, mire Inadu elkezdett hátrafele lépkedni mintha ezzel megmenthetné magát. — Arréter majuk sa a. Arréter majuk sa a. — kántálta Vincent és egyre nagyobb szélvihar keletkezett, Inadu kezén pedig a kígyó kezdett eltűnni.

— Ne! — sikította.

— A düh, amit most érzel, azt hívják veszteségnek. Mert ezek után már sosem leszel képes Hope Mikaelson-ba zárni magad! És amint a könyvbe tettelek, sosem fogsz kiszabadulni. Szóval... Arréter majik sa a. — kiabálta tovább az igét Vincent, mire Inadu a térdeire borult. — Arréter majuk sa a. Arréter majuk sa a. — morogta Vincent és Inadu kezén eltűnt a jel.

— Azt hiszed legyőzhetsz? — kiabált Inadu, de Vincent nem foglalkozott vele és tovább kántált.

— Arréter majuk sa a. Arréter majuk sa a. — kiabálta tovább Vincent, de nem úgy történtek a dolgok ahogy kellett volna.

Inadu erősebb volt és ezt ő maga is tudta. Nagy levegőt vett, majd kitárta karjait amitől Vincent hátrarepült a könyv kiesett a kezéből a sókör pedig megtört. Inadu győzedelmes mosollyal az arcán foszlott köddé és tért vissza Hope Mikaelson testébe.

Hope vagyis Inadu lesétált a lépcsőn, majd amikor meglátta a könyvet felemelte a kezét ami azonnal meggyulladt.

Marcel volt az első aki felébredt Sofya-val együtt, így a férfi azonnal Lizzie felé vette az irányt. Nemsokkal később Elijah is csatlakozott hozzájuk, miközbne az öltönyén egy nagy vörös folt díszelgett.

— Hol van? Hol van, Hope? — kérdezte Lizzie amint a ház udvarába sietett.

— Nem tudtam megmenteni. Hope eltűnt. — rázta a fejét Vincent, mire Lizzie megtorpant.

— Mi van? — kérdezte.

Hirtelen kicsapódott a Mikaelson kúria ajtaja és Kol, Rebekah, Davina, Freya és Keelin lépett be a kapun.

— Már ő a Sivár. — hajtotta le a fejét a boszorkány.

— Meg kell találnunk! — szólalt fel Elijah, majd Lizzie mellé lépett és aggódva figyelte a lányt, miközben átkarolta a vállát. — Vincent, biztos ki tudod szedni... —

— Elijah, ha ilyen könnyű lenne kiszedni belőle a Sivárt, akkor most nem veled dumálnék! — csattant fel Vincent. — Nem tudnám hova tenni. A könyv megsemmisült, értitek? — emelte a hangját a boszorkány, mire Lizzie teste megfeszült. — A könyv az egyetlen, ami elég erős ahhoz, hogy elbírjon egy örök lelket.

— Biztos van más megoldás. — mondta Rebekah aki a férje mellett állt.

— Vincent? — kérdezte halkan Freya és a boszorkány elé lépett.

— Nem ismerek más megoldást. — rázta a fejét és sajnáló tekintettel meredt a családra, de legfőképpen Lizzie-re aki azonnal könnyezve nézett Vincent-re.

Mindenki csöndben állt ott, amíg Klaus-t várták. Vincent az elégett könyv előtt gugolt, Rebekah Marcel mellett állt míg Keelin Freya oldalán. Elijah magatehetetlenül állt ott egyedül míg Lizzie csak az ajtót bámulta.

— Nekem van egy ötletem. — szólalt fel Lizzie, mikor apja is hazatért. — Ha ezt a módszert választjuk ez lesz a vége a "mindig és mindörökkének." De ezzel megmenthetem a húgom. És engem csak ez érdekel. — mondta, mire Klaus kétekedve nézett rá, de Vincent bólintott.

Egyetlen esély maradt, és itt volt az ideje behozni a lemaradást.