A család hatalom✔️[Derek Hale ]

10.fejezet

lizzie;

A könyv, amit Cora a kezembe adott, az nem más volt mint a családom történelmi könyve. Végigsimítottam a könyv borítóján, mire a szemem felragyogott. Furcsállva néztem a többiekre, akik viszont csodálkozva néztek rám.

— Azta! - nyögte ki Stiles mire mindenki ránézett.

— Tudom, hogy hazudtam nektek és nem mondtam el az igazat. Arra sincs okotok, hogy bízzatok bennem, de mindent el fogok mondani esküszöm, csak kérlek először találjuk meg a családom. — kérleltem őket mire mindenki a nyakamba borultak.

Nagyon meglepődtem hiszen nem erre számítottam, de mikor megláttam Peter mosolygós arcát, azonnal megnyugodtam.

— Amikor a kezedben volt a könyv, miért villant fel a szemed? — kérdezte Malia.

— Nem tudom, olyan érzés volt mintha... Mikor valami olyasmi hiányzott amiről nem tudtál, és visszakaptad azt a valamit. — motyogtam elgondolkozva.

— Mintha újra teljes lennél. — tette hozzá Lydia mire bólintottam.

— A családom hosszú idők óta él, és történelemben is nagy szerepet játszottunk a... — mondtam de a végét már csak suttogva mondtam. — Történelem... Történelem... — motyogtam mire Davina eszeveszetten kezdett futni.

Tudtam. A történelemben sok dolgott tett a családom, de talán amit a legszívesebben emlegetenek az New Orleans felélítése.

Az otthonunk. Ahol minden elkezdőtött. De attól félek itt fog minden véget érni. Elkezdtem rohanni, majd valami megállásra késztetett. Mintha valami elmondta volna, merre kell menjek. Elindultam valamerre, de nem voltam tisztába merre megyek majd egy ajtónál álltam meg. Be akartam menni de nem tudtam.

Rángattam a kilincset is és dörömböltem az ajtón is de semmi. Majd Kol megunva szerencsétlenségem mellém lépett majd egy jól irányzott rúgással megrúgta az ajtót, de az nem nyílt ki. Lydia is megpróbálta a sikolyával, amiért mindenkinek be kellett fognia a fülét, de az sem működött.

Semmi sem működött, pedig végigpróbált mindenki mindent. Majd mindenki tanácstalanul állt ott mikor Davina mellém jött, majd az ajtó elé vezetett, és biccentett majd hátrébb lépett. Hát okosabb most sem lettem.

— Koncentrálj! — szólalt meg Peter mire puffogva fordultam meg.

— Ha ennyire tudod, nyisd ki! — morogtam mire védekezően feltette két kezét és hátralépett egyet én pedig visszafordultam. Elkezdtem kántálni hátha bűbáj van az ajtón és kinyithatom, de semmi.