A család hatalom✔️[Derek Hale ]

23.fejezet

lizzie;

— Sivár? — húztam össze a szemöldököm.

— Egy nagy erejű boszorkány, akinek tudomásom szerint még-vagy már, nincsen teste. — sóhajtotta.

— Mégis meddig titkoltad volna el tőlem? — kérdeztem tőle.

— Védeni próbállak téged, a húgodat a családomat és a falkáidat. — nézett rám.

— Mi a terved? — kérdeztem, mire megrázta a fejét. — Mert ugye van terved.

— Van. — biccentett. — De a tervem nem tartalmaz téged. — nézett rám, mire felhorkantottam.

— Ugyan már. Az apám vagy, de az nem azt jelenti, hogy nem segíthetek. — simítottam végig a nyakláncomon.

— Meg akarom találni a követőit és meg akarom őket ölni. Nincs más opció. És lehetőleg azelőtt, hogy sötétséget hozna New Orleans-ra. — sóhajtott.

— Én mit tehetek, hogy minden rendben maradjon? — kérdeztem, s reméltem nem kell azon is veszekednem vele, hogy engedi-e, hogy segítsek.

— Még mindig bele tudsz nézni az emberek fejébe egy érintéssel? — kérdezte.

— Igen... — vigyorogtam. — De már nem kell megérintenem ahhoz, hogy a fejükbe lássak. — néztem rá. — Nem vagyok labilis. — húztam össze a szemem.

— Szállj ki a fejemből. Nem akarod te ezt látni. — mutatott a fejére. — Sok ember lesz itt. Szövetségesek, ellenségek. Maradj mindig a Hale fiú mellett. Ő megvédhet, ha mégis bajod esne. — váltott témát.

— Apropó Derek... — mondtam, mire élesen beszívta a levegőt. — Nem tervezed megölni őt? — kérdeztem félve, mire elmosolyodott.

— Az elején nem tetszett az, ami köztetek van. De boldog vagy vele, és ő is boldog veled. Nekem ennyi elég. Ő maga hívott fel, hogy nem lenne-e baj ha a falka eljönne édesanyád temetésére. Elnyerte a tiszteletem, nem fogom bántani. — nézett a szemembe, mire bólintottam.

— Köszönöm. — léptem oda hozzá, majd szorosan megöleltem. Hosszas ölelés volt, és nagyon is igazi. Bár az idilli pillanatot a kopogás zavart meg az ajtón.

— Szabad! — szólt ki apa, mire Derek lépett be.

— Aha, hát én ezt kihagyom. Mennem kell készülődni. — mondtam, majd kibontakoztam apa karjai közül és az ajtó fele vettem az irányt.

Mielőtt kiléptem adtam Derek arcára egy puszit, majd átmentem a lányokhoz, akik már teljes pompájukban álltak.

— Na végre, mi tartott eddig? — kérdezte Lydia és a székbe húzott majd elkezdte fésülni a hajam.

— Ne haragudj, elhúzodott. — mondtam mosolyogva neki, de nénikéim fele vetettem egy jelentőségteljes pillantást, akik lesütötték a szemüket.

— Rendben! De húzzunk bele... — mondta majd nekilátott mindent megcsinálni rajtam.

— Gyönrörű vagy! — mondta nekem Hope.