A család hatalom✔️[Derek Hale ]

6.fejezet

lizzie;

Reggel valahogy félig az ágyon, félig a földön ébredtem. Ahogy viszont elkezdtem mocorogni Lydia egyszerűen lerúgott az ágyról. Bosszúsan pattantam fel, majd néztem a lányt aki teljes nyugodtsággal aludt vissza.

— Neked is szép reggelt Lydia. Ja és semmi baj mert lerúgtál az ágyról tényleg. — mondtam mire semmi reakciót nem kaptam.

Kimentem a fürdőbe ahol megtöltöttem egy poharat vízzel, majd mikor visszamentem egyenesen Lydia arcába öntöttem. Sikítva pattant ki az ágyból, majd tekintete megakadt a kezemben lévő poharon.

— Hé! — nézett rám nagy szemekkel.

— Te lelöktél az ágyról, én meg felébresztettelek. Kvittek vagyunk. — kacsintottam egyet, mire megforgatta a szemét, majd kikapta a kezemből a poharat.

— Most szépen elmész letusolni, majd adok ruhát és iskolába megyünk. — mondta mire bólintottam. Hát mit ne mondjak elégge Lydia-s ruhát kaptam. De egy szavam sem lehet, ha már itt aludhattam és még a ruhájából is ad nekem. — Vadítóan nézel ki! Ez a ruha... Nagyon jó választás volt a részemről. — mondta mintha csak magát dícsérte volna, majd tovább ment. Mikor a kocsiban ültünk, csak a szokásos semmikről beszélgettünk. Amikor az iskolához értünk, mindenki megbámult minket.

Lydia volt a suli királynője én pedig vele érkeztem, egy... Miniszoknyába. Hát a mai napom is egyre jobb. Mikor megtaláltuk Scott-ékat, odamentünk hozzájuk.

— Jóreggelt! — köszöntek, mire visszamotyogtam valami "Reggelt" félét.

— Nem aludtál? — kérdezte Liam.

— Lydia lerúgott az ágyról. — mondtam hihetetlenkedve mire elnevették magukat. Szememet forgatva szólaltam meg. — Jólvan azért kössz az együttérzést. — sóhajtottam drámaian majd megfordultam és elindultam... Volna, de abban a pillanatban neki mentem valakinek.

Mint az előző két alkalommal is most is megfogta a karom, hogy ne essek a seggemre. Zavartan néztem fel rá, miközben megint a komoly mogorva arcát véltem felfedezni, de a szemében látni lehetett, hogy élvezi a helyzetet.

— Minden rendben? — suttogta mire bólintottam.

— Ne haragudj. — mondtam mire a szemembe nézett.

— Kezdem megszokni. — válaszolt egy vállrántás kíséretében.

Bólintottam, mert nem volt kedvem egy különösebb eszmecseréhez majd elindultam órára. A mai nap is unalmasan telt. Épp kiléptem az iskolából, mikor Lydia vágódott mellém.

— Gyere hazadoblak! — mondta majd elindult a kocsija fele, de megállítottam.

— Hazasétálok, ne aggódj. — válaszolt.

— Kizárt dolog! Nem emlékszel mi történt veled tegnap? — nézett rám nagy szemekkel.

— Ki kell szellőztetnem a fejem. A tegnapi nap sok volt... — sóhajtottam.

—  Nagyon vigyázz magadra. Jó? — nézett rám mire bólintottam.

—  Mindig, Lyds... — mosolyogtam majd elindultam ki a parkolóból.