3.fejezet

1.7K 65 2
                                    

lizzie;

Reggel korábban keltem, szóval elmentem futni az erdőbe.

Már egy ideje futottam amikor nekiütköztem vala...kinek? Nyögve fordítottam a fejem felfele mert a hátsómra estem.

Azt a férfit láttam, akinek ugyan olyan kocsija van mint nekem. Egy sötét farmer nadrágot viselt, bordó pólóval és egy bőrdzsekivel. Kissé elidőzhetett a tekintetem rajta, mert már csak a felém nyújtott kezét vettem észre. Mérlegelve a dolgokat, de elfogadtam.

— Jobban is vigyázhatnál! — mormolta mire rá néztem és egy pillanatra elvesztem a szemeiben, de hamar visszatértem a valóságba.

— Hogy én vigyázzak? Egyáltalán mit keres itt ember reggel hat órakkor? — akadtam ki teljesen, mire nyugodt hangnemben válaszolt, bár a szemében láttam, hogy nem tetszik neki az, hogy visszabeszélek.

— Na ide figyelj! Nem csak te létezel ezen a világon. Szóval fogadd el, hogy mások is vannak itt. Mellesleg semmi közöd én miért vagyok itt. Úgyhogy elkezdhetsz haza fele futni, anyucihoz és apucihoz. — mondta egyre indulatosabban, majd megfordult és elindult, de a válla felett hátra nézett majd annyit mondott hogy: —  Mellesleg ez magánterület! — majd magamra hagyott.

— Anya, apa... — suttogtam magam elé, majd nagy levegőket vettem, hogy visszatartsam a könnyeimet.

Nem voltak az életem részei, ezt pedig elfogadtam...

Mikor hazaértem, lefürödtem majd felöltöztem, és elindultam az iskolába. Mikor megérkeztem, voltak akik ma is összesúgtak mögöttem, de már egyre kevesebb diák szentelte nekem a figyelmét.

Láttam Scott-ék bandáját, a férfival akivel reggel összefutottam. Amúgy még a nevét sem tudom, na mindegy. Lydia mikor észrevett mosolyogva kezdett el integetni, mire visszaintettem majd biccentett, hogy menjek oda hozzájuk.

Nem igazán volt kedvem társaságban lenni, szóval a kezemen lévő órára mutattam mire bólintott és visszafordult a többiekhez. Bementem majd a szekrényemnél megálltam hallgatózni.

— Ki ez a lány? — kérdezte az a titokzatos férfi a többiektől.

— Ki? Óh, Lizzie? Most jött az iskolába, kedves lány. Semmi gond nincs vele Derek, nyugalom. — magyarázta Lydia.

Ahhoz képest, hogy elvileg az egész Hale család meghalt vannak egy páran. Folytattam volna a hallgatózást de megszólalt a jelző csöngő, én pedig egy kisebb szívrohamot kaptam.

Az első óra amivel kezdek pedig, történelem. A kedvenc tantárgyam. A családom átélt minden háborút, elnök választást, és puccosabbnál puccosabb bálokban is megfordultak már.

Az órák unalmasan teltek, majd iskola után üzenetet kaptam Keelintől, hogyha tudok menjek be a kórházba. Kissé feszülten mentem ki a parkolóba, majd amikor szálltam volna be Lydia kiabálást hallottam, mire odafordultam a lány felé aki felém rohant.

Mikor megállt előttem, körülnéztem és láttam, hogy a reggeli bandából mindenki itt van a parkolóba. Jó, szóval hallgatóznak...

— Öhm Lydia minden rendben? — kérdeztem a lányt mire felegyenesedett.

— Persze minden oké. Csak kérdezni szerettem volna valamit. — mondta mire biccentettem, hogy mondja. — Oké szóval, ha nem lenne gond el tudnál dobni? Az én kocsim szervízbe van. — mondta kissé feszengve mire mosolyogva bólintottam majd biccentettem az anyós ülés fele. Mikor beszálltam a lány felé fordultam majd így szóltam.

A család hatalom✔️[Derek Hale ]Where stories live. Discover now