A család hatalom✔️[Derek Hale ]

12.fejezet

lizzie;

— Bassza meg! — sziszegtem mikor megpróbáltam kiszabadulni, de nem sikerült. Esetlenül döltem el, de a láncok megfogtak.

Hirtelen kinyílt az ajtó és Greta jött be rajta. Nem kelt fel senki sem, mert mindenki kimerült volt, de mivel én ébren voltam, egyből felém vette az irányt. Az a megvetés amit a szemében láttam, semmihez sem fogható. Talán meg is értem.

Én sem akarok az lenni ami vagyok, csak egy normális boszorkány vagy vérfarkas lennék. De tribrid vagyok, és ez ellen semmit sem tehetek.

— Milyen érzés? — kérdezte mikor elém ért, de én nem néztem rá. — Milyen érzés az amikor nem a te kezedben van a döntés? Milyen érzés, hogy nem tehetsz semmit még akkor sem, ha bántani akarok valakit innen? — kérdezte a többiekre mutatva.

— Tudod, nem leszel több ha megölsz minden olyan személyt aki erősebb mint te. — mondtam nyugodtan mire felhorkantott.

— Erősebb? — kérdezte gúnyosan mire bólintottam.

— Csak egy vámpír vagy, semmi több. Egy vérszívó aki emberekből táplálkozik... — mondtam felnézve a szemébe.

-Tényleg azt hiszed hogy erősebb vagy? Több mint száz éves vagyok, és te? Tizenhét... — nevetett fel mire felálltam, hogy egy magasságba legyek vele.

— Szedd le rólam a láncokat, és megmutatom neked mi az igazi erő! — morogtam mire elkapta a nyakam és a falnak szorított. A szemem sarkából láttam, hogy a többiek aggódva figyeltek, de nem mintha segíteni tudtak volna.

— Becsülök benned valamit... — nézett rám miközben elengedte a nyakam. — Kitartasz azok miatt és azokért akiket szeretsz. Hűséges vagy! De te sem tudsz mindenkit megmenteni! — nézett rám lesajnálóan.

— Az életem árán is, de innen mind a hárman élve mennek ki! — biccentettem a többiek felé, de a következő mondatánál elszállt minden ömbizalmam.

— Magadat nem is számoltad bele... Neki is ezt mondtad, nem? Madison-nak is azt mondtad, hogy túl fogja élni, de nem így történt! — ejtette ki szépen lassan a nevét.

— Madison... — suttogtam.

Vér
Hideg
Könnyek
Fájdalom

— Te is ott voltál! Te sem segítettél rajta. Pedig csak egy ártatlan kislány volt! — nézett Keelin nénire. — Volt aki várta haza! Volt családja, tudom... — mondta, de én félbeszakítottam.

— Te... — suttogtam magam elé, mire felém fordult. — Roman húga volt, ugye? — kérdeztem folytott hangon mire bólintott. És értelmet nyert az egész. — Akkor miért nem volt vámpír? — kérdeztem.

— Örökbefogadtuk, még mikor kicsi volt. A szülei meghaltak, én találtam rá. — simított végig a nyakában lógó láncon. — Azt mondtad ha leveszem a láncot megmutatod mi az igazi erő? — kérdezte tőlem hirtelen, hidegen és nyersen de mégis valami ördögi volt a hangjában. — Hát akkor mutasd meg! — bicentett majd kiment.

— Nem a te hibád Lizzy... — sóhajtott Keelin..

— Ja... — biccentettem és elfordítottam a fejem.