A család hatalom✔️[Derek Hale ]

35.fejezet

lizzie;

Koradélután volt, mikor én a könyvtárban ültem, miközben Rómeó és Juliát olvastam egy régebbi kötetben. A régi borítón már látszottak az évek, de pont ez tette még egyedibbé a történetet. Az idő.

Ám nyugodt pillanataim a telefonom csörgése szakította meg. Sóhajtva helyeztem a hetvenkilencedik oldalra a bőrből készült könyvjelzőt, majd az asztalra raktam Rómeóm. A telefonomért nyúltam amin apám neve villogott.

Mély levegőt véve húztam el a zöld ikont, mire apám azonnal hadarni kezdett. A lényeget viszont értettem. Vincent talált valamit ami miatt a Lafayette temetőbe kellene mennünk, hogy beszéljünk vele. Egyetértettem és mondtam, hogy pillanatokon belül indulok, majd bontottam a hívást. Éppen a lépcsőn sétáltam le és már a kapu felé vettem az irányt amikor egy ismerős hang a nevemet mondta.

— Igen? — kérdeztem, de hatalmas gombóc kezdett nőni a torkomban, Elijah jelenléte miatt. Azóta nem beszéltem vele, amióta az elméjében jártam és nem voltam olyan hangulatban, hogy most beszéljünk meg mindent.

— Beszélhetnénk? — kérdezte reménykedve.

— Vincent azt mondta sürgős. — mondtam és megfordultam, majd kisiettem a kapun a kocsimhoz.

***

— Képtelenség! Bármire is készülnek, azok a tolvaj tanoncok, már semmi közük nincs a Sivárhoz. Lizzie megölte őt, a saját szememmel láttam a hulláját. — csattant fel apa.

— A teste halott, Klaus. De az nem elég. — válaszolt Vincent, miközben mindannyian az egyik nagyobb kriptában álltunk.

— Mire célzol? — lépett elő Elijah.

— Arra célzok, hogy az Ősök már be tudták volna börtönözni a lelkét, de nem így volt. A lelke még odakint van. Biztos volt egy B terve. — nézett ránk, mire apám megforgatta a szemeit.

—Az biztos. Sőt, még talán segítsége is. Mondd csak, te is benne voltál? — kérdezte apám, mire Vincent összeráncolta a homlokát.

— Ugyan már, öreg! — csattant fel, de apám csak mosolygott.

— Elég legyen! — szólt közbe Marcel. — Nézzétek, én megbízom Vincent-ben.

— Nem érdekel, hogy megbíztok-e bennem. Őszintén, egyáltalán nem. Mert veletek ellentétben csináltam is valamit. Az elmúlt napokban próbáltam rájönni, hogyan zárhatnánk el örökre a Sivárt. — vágott közbe Vincent.

— Mire jutottál? — léptem közelebb hozzá.

— A könyv segítségével transzba ejtettem magam. — mondta, mire a szemöldököm ráncoltam.

— Milyen könyv? — kérdeztem értetlenül.

— Amit ő talált. — szólalt fel Marcel, miközben Vincent-et bámulta. — Amiven a Sivár erejének titkáról írnak. Mégpedig... Az ő kézírásával.

— Nos, ez egyáltalán nem nyugtatott meg. Ahogy az sem, hogy miért nem tudtam a könyv létezéséről. — morogtam az orrom alatt.