A család hatalom✔️[Derek Hale ]

17.fejezet

lizzie;

A napok teltek, de nem igazán beszéltem senkivel. Visszamentem abba a házba, amit még Freya és Keelin néni vett. Most megint ott vagyok, a családom összes tagjával, de minden megváltozott.

Senkinek nem mondtam el azt, hogy találkoztam anyával a másik oldalon. Nem tudom miért, de úgy éreztem ezt meg kell tartanom magamnak.

Megírtam a leveleket Elijahnak és Hope-nak, majd oda is adtam nekik, vagyis letettem a szobájukba, hogy megtalálják. Anya ezt kérte tőlem....

Mindenki maga alatt van, de Hope az akit talán a legmélyebben érintett ez az egész. A falka próbált mindig itt lenni, és sokat is segítettek.
Most éppen az erdőben sétálok Beacon Hills "híres" kilátójához. Elvileg onnan mindent be lehet látni és én is ezt akarom. Belelátni a teljes képbe.

Miután megtudtam, hogy a de Martel testvérek halottak, valamennyire megnyugodtam. Nagyokat szívtam a friss levegőből miközben azon gondolkoztam, hogy hogyan tovább.
Tudom, hogy két nap múlva lesz anya temetése New Orleans-ban és én is megyek.
Haza megyek.

Csak azt nem tudom, hogy vissza jöjjek-e vagy sem. Gondolatmenetemből két ölelő kar szakított ki, mire először a testem megfeszült, de aztán elengedtem magam. Fejem hátradöntöttem és a mellkasának dőltem, mire apró csókokkal hintette be arcom azon részét amit elért.

— Szia. — suttogta és megfordított, így már vele szembe álltam.

— Szia... — mondtam, majd a nyaka köré fontam a kezeim, mire a derekamnál húzott közelebb magához.

— Hogy vagy? — nézett rám kedves szemekkel Derek, mire elmosolyodtam. Azóta folyton mellettem van, és csak akkor hagyott magamra ha volt velem valaki, de még akkor sem szívesen.

— Jól vagyok... — suttogtam ajkaira majd birtokba vettem azt. Vele minden meseszerű és csókolózni is az. Amikor elváltunk mosolyogva nézett rám mire elnevettem magam. — Miaz? — nevettem, és a mellkasába fúrtam a fejem.

— Gyönyörű vagy!— mondta, mire úgy éreztem az arcom egy paradicsomhoz lehet hasonló, ezért mégjobban belefúrtam a fejem a mellkasába. Ő csak elnevette magát, és az államnál fogva felemelte a fejem, hogy nézzek a szemébe.

— Mondanom kell valamit. — mondtam pár perc csönd után, miközben még mindig a szemébe néztem. Biccentett hogy mondjam, mire elfordultam tőle. — Anya temetése két nap múlva lesz, New Orleans-ban. — jelentettem ki. — Elmegyek én is... Hisz mégis csak... Tudod... — mondtam zavartan miközben a kezemmel kapálóztam.

— Értem! — fogta le a kezeimet mielőtt leütöm valamelyikünket. — De nem ez az amit el akarsz mondani igaz...? — kérdezte, mire bólintottam.

— Mindenki ki van. Szó szerint. Apa úgy gondolja, hogy ami volt addig amíg anya is it volt, úgy kéne folytatódnia. Hope visszamegy az iskolába, de velem még nem tudja mi legyen. — mondtam, mire éreztem, hogy a teste megmerevedik mögöttem, mire gyorsan folytattam. — Öhm... A suliba nem akar elküldeni mert "egy ilyen helyre elég egy Mikaelson is" de... Nem akar egyedül itt hagyni Beacon Hills-ben. Én pedig megmondtam, hogy nem költözök többet. — nyögtem ki végül, mire élesen beszívta a levegőt. Lehunytam a szemem, és vártam mit fog reagálni, de semmit sem hallottam. Mikor megfordultam, hogy megnézzem mit csinál csak a hűlt helyét láttam.