Don't Forget Where You Belong (Larry, One Direction fanfiction)

31.

- A lényeg az, hogy a ti szerződésetek az olyan, hogy a végén meg van adva egy adott összeg, amivel ki lehet belőle titeket vásárolni. – kezdett bele Jasper és mutogatott egy papírra, amire pár dolgot már összeírt. – Nos, megnéztem ezt, és bár drága, de szerintem mindenkinek megfizethető.

- Ez eddig oké, ha kell, rögtön fizetnék is, de ha ezt megtesszük, utána mi lesz? – tette fel a kérdést Niall, majd az asztalra könyökölve várt a válaszra.

- Hát, itt jönnék a képbe én. – mutatott magára menedzserem. – Mivel Louisval imádok közösen dolgozni, és amúgy elég nagy szívfájdalmam volt, hogy ezt most hanyagolnom kellett, úgy gondolom veletek is imádnám a közös munkát, szóval nagyon szívesen menedzselném a 1D-t.

- Tényleg? – dülledtek ki Liam szemei rögtön.

- Hát persze! – mosolygott J. – Már beszéltem a szóló menedzsereitekkel és nekik se lenne ellenükre ez az egész. – nézett körbe rajtunk, mintegy beleegyezésre várva.

- Te egy isten vagy, barátom. – karoltam át, majd szorongattam meg szeretetteljesen. – De még lennének kérdéseim. – szúrtam be az örömködés közepette. – Az első az lenne, hogy a koncerttel mi lesz? – végül is, most ezért van minden. Ha nem lesz koncert, az ugyanúgy csalódás lesz az embereknek.

- A szerződésbe van foglalva, hogy a koncertet kötelesek átadni az új menedzsernek, ha személyében bárminemű változás történik. Ezzel nem lesz gond. – ecsetelte lelkesen.

- Szuper! – örültem meg az infónak, majd folytattam a második kérdésemmel. – Nem tudom mennyire tudtál róla, de mi most forgattuk az Infinity videóklipet, az most Erin tulajdona. Amikor a szerződést írtuk, még ilyenről nem volt szó, szóval ezzel kapcsolatban nem lehet benne semmi. Azt meg fogjuk tudni szerezni? – a szám szélét kezdtem rágni.

- Azt is meg lehet tőlük vásárolni. Kérdéses, hogy odaadják-e.

- Mi történik, ha nem adják? – kapcsolódott a beszélgetésbe Harry.

- Akkor én egészen biztos vagyok benne, hogy nem bánják, ha mindent kitálaltok róluk. – vonta meg a vállát ravaszan mosolyogva.

- Mocskos játékot űzöl, te Jasper. – nevetett Zayn.

- Ezért maradtam még fent a szakmámban. – bólogatott meg nem állva. – Holnap bejövök veletek a megbeszélésre úgy felkészülve, hogy akkor ott mindent el tudjunk intézni. Elvágunk minden kapcsolatot a Cowell családtól, ha nem együttműködők, akkor húzhatják le azt a rolót. Jó lesz úgy? – várt valami beleegyezésre.

- Persze. – bólogattam. – Csak Lenat és a zenekart is vigyük magunkkal, mert ők semmiben nem voltak benne, viszont profik. – kértem menedzseremet.

- Aha, ez megoldható.

- Jaj, de jó. – szakadt ki belőlem. Megkönnyebbültem.

- Srácok, én most elmegyek, mert hosszú éjszakám és napom lesz. Előkészítek mindent és kitervelek mindent. Fél hétkor az iroda előtt találkozunk! – köszönt el tőlünk, majd szélsebesen el is hajtott kocsijával.

Mázsányi súlyú kövek estek le a mellkasomról már úgy is, hogy még nincs semmi sem kőbe vésve még semmi sem történt meg. Viszont legalább kirajzolódott, hogy van kiút a szakadékból. Mindenkorra vége lehet ennek az egésznek és szabad lesz a banda. Nem lesz a nyakunkon Erin, és Simon is végre teljesen békén fog hagyni minket.

Erre vártam már rengeteg éve. Mindig volt valami kapcsolatom Simonnal és sosem tudtam tőle megszabadulni. Az, hogy egy karnyújtásnyira vagyunk ettől a legfelszabadítóbb érzés, ami valaha eltöltött. Kis naivan, amikor először rám mosolygott az ember ezzel a megnyerő mosolyával, nem gondoltam volna, hogy életem nagyon sok szar pillanatához lesz köze. Nem gondoltam, hogy egy ember ennyit tud és akar is ártani másoknak. Nagy lecke volt az élettől az, hogy megismertem és egy évtizedig megkeserített, de rettentő jó érzés, hogyha holnap mindent jól csinálunk, akkor ennek vége. Örökké vége.