Don't Forget Where You Belong (Larry, One Direction fanfiction)

4.

A péntek nagyon gyorsan elment, végre három óránál többet aludtam. Befejeztem egy számot, majd kitakarítottam az egész lakást. Az elmúlt hetekben, kisebb káosz jött létre, és nem nagyon foglalkoztam vele, de tegnap előjött a tisztaságmániás énem, magam is meglepődtem, de nagyon jól esett. Végre ki tudtam kapcsolni az agyam és nem a bandán és Harry üzenetén kattogtam.

Az üzenet. Meglepett, hogy írt és, hogy ilyen jókedvűen és egyáltalán nem bunkón fogalmazta meg. Harry évek óta nem írt bele ebbe a csoportba. Sanszos, hogy ez az én jelenlétem miatt volt, de most, hogy ő is elvállalta talán próbálja elfogadni azt, hogy ennek én is részese leszek. H a jól tudom csak Niallel tartotta a kapcsolatot a srácok közül. Vele se beszélt túl sokat, de ők talán megőriztek egy felszínes barátságot.

Néha úgy gondolom, jó lenne tudni, hogy hogy van a göndörke. Az elmúlt öt évből szimplán annyit tudok, hogy nagyon befutott, mindenki az ő számait hallgatja. Én egyet se hallottam még, tudatosan taszítottam az ilyen jellegű dolgokat, amik vele kapcsolatosak. A nevét is egy napja mondtam ki először, azóta, mióta szünetelt a banda. Minden, ami rá emlékeztetett fájdalmat ébresztett bennem, színtiszta fájdalmat. Még most is mindennél jobban szeretem, de fogalmam sincs milyen lesz újra ránézni.

Ma reggel elég frissen keltem. Több hónapja nem volt erre példa. Tojásrántottát csináltam, ami nagyon nosztalgikus volt számomra. Amikor a bandában voltunk, Harry mindig ezt csinált nekünk reggelire, én általában ágyba kaptam. Meg is lepődtem, hogy milyen hasonlóra sikerült az enyém, mert ezt tudni lehet rólam, hogy nem vagyok a konyha ördöge. Visszajöttek az akkori illatok, érzések, jó lenne, ha most is ebben élnék. Mától megint egy banda leszünk, de sajnos semmi sem lesz már ugyanolyan. Elcsesztük, főleg én.

Az irodába egy szokásos körülbelül fél órás autóút vezetett. Az irodaház előtti parkoló nagyon üres volt a megszokotthoz képest. Kevesen dolgoznak hétvégén. Ma úgy döntöttem lépcsőn megyek fel, mindenkinek kell egy kis testmozgás. Az egyik lépcsőfordulóban megpillantottam egy posztert az új albumomról, és a turném időpontjairól. Régóta lehet ott az a papír, mert már rég hazajöttem a turnémról, ami nagyon feltöltött. A kis túrám után végre megérkeztem a menedzserem irodájába. Nagy megnyugvásomra egyedül találtam bent. Legalább most nem lesz olyan kínos, mint múltkor.

- Helló Louis! Gyere be, vagy ott fogsz egész végig ácsorogni? – próbálta oldani a feszültséget, amit rajtam látott.

- Ja, nem, leülök. Amúgy, szia Jasper! – sétáltam át az irodán a leglazábban, ahogy tudtam. Megjegyzem ez koránt sem sikerült úgy, ahogy terveztem. Jasper arcáról ordított, hogy jól szórakozik a zavaromon. – Szóval, most mi a teendő? – előzetes megbeszélés nem volt, úgyhogy tényleg nem tudtam miért is jöttem be.

- Először is alá kéne írnod pár szerződést. Jogodban áll átolvasni, de ezt én előzetesen megtettem és nem találtam benne semmi kivetni valót, de ezt az oldalt mindenképp olvasd el. – tolt elém egy köteg teleírt papírt.

Elkezdtem olvasni az oldalt és az első, ami megütötte a szemem, az az, hogy újra együtt kell laknunk, hát ez csodálatos lesz...

- Várjunk csak, most komolyan együtt kell velük laknom? – tettem fel a kérdést, amire a választ már alapból tudtam, hiszen minden le volt írva a szerződésben. – Vagy hol fogunk lakni? Mennyi időre kell egy házba költözni?

- Először olvasd el az oldalt, majd, ha nincs kifogásod, akkor mindent letisztázunk. – nyugtatott a menedzserem. – Rendben? – vizslatott szemeivel.

- Rendben. – átolvastam az egész oldalt és megláttam egy mondatot: „28. Két bandatag semmilyen intim kapcsolatot nem létesíthet egymással, ha ezt mégis megteszik, kapcsolatuk nem lehet publikus." és újra itt. De hiányoztak ezek a 1D szabályok. Teljesen 2011 feelingem van. Akkor hívtak be egy hasonló tartalmú szerződés aláírására, nem sokkal azután, miután a szűk körünk számára kiderült, hogy Harry és én egy párt alkotunk. Nem értem 2020-ban mi nem elfogadható abban, ha két férfi randizik, valószínűleg ez nekünk lett címezve, mert egyszer már megtörtént. – Mindent átnéztem. Tudsz adni egy tollat? - Jasper ide adta az íróeszközt és alá is firkantottam az összes szerződést. – Amúgy a 28. pont miért van még mindig benne a szabályzatban?

- Ezt a szabályt kifejezetten az új menedzseretek kérte. – a mondat hallatára nagyon meglepődtem, de Jasper ezt rögtön észrevette és folytatta is. – Ő fog foglalkozni a bandával kapcsolatos ügyekkel, de szólóban még mindig én fogok rendelkezésedre állni, nem menekülsz tőlem olyan könnyen. – nevette el magát.

- Értem, és megkérdezhetem ki is ez a személy?

- Erin Cowell. – a név hallatára nagyot nyeltem, biztos csak névrokon. – Simon lánya, igen. De egyáltalán nem hasonlít az apjára, nem kell félni.

- Akkor mire véljem még mindig a 28. pontot? – nem tudtam elképzelni mi adhat okot ennek a szabálynak a megadására.

- Talán családi vonás, de a menedzser bármikor, bármit kivehet a szerződésből, meg tudjátok puhítani. - bíztatott Jasper.

- Nem azért kérdeztem, Harry és köztem már soha semmi nem lesz. Én csak utálom a homofóbiát.

- Oké. Nem mondtam még, de 10 perc múlva videóhívásban mindent meg fogunk beszélni. Ott lesznek a fiúk és menedzsereik, meg persze Erin. – Szóval újra láthatom Harryt, nem lesz fájdalmas...

Author's note:

Sziasztok! A mai részt annak ünneplésére publikálom, hogy a mi Harrynk nyert egy Grammyt. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én rettentő büszke vagyok, és úgy gondolom, hogy nincs ember, aki ezt nála jobban megérdemelte volna. Nagyon boldog vagyok! Ja, és szerintem senki se tudta volna jobban megnyitni a díjátadót. Iszonyú jót énekelt, ráadásul az outfitjei nagyon oda lettek rakva. Na, de nem ömlengek tovább, remélem tetszett ez a rész is.

Innentől kezdve úgy tervezem, hogy minden szerdán készülök nektek résszel, szóval két nap és megtudhatjátok, mi történt a hívásban.

Petra.