...A határon is túl, engedd szabadjára mindazt, ami ott volt...
...egy tragédia, mely kísért téged. Egy nyári szünet, melyet sose feledsz. Egy edzőtábor, mely mindent megváltoztat. És egy fiú, aki megpróbál kimenteni téged a pokolból...
...egy nyári...
Sose hittem volna, hogy egyszer elérek a gyógyulás azon fokozatára, amikor tényleg azt érzem, hogy elmondhatatlanul boldog vagyok. Ugyanis az voltam, hiszen miután hazaértünk, minden megváltozott. Anyunak mindenről beszámoltam, és egyetértett minden döntésemmel, és beíratott karatézni is. Nagyon meglepődtem, ugyanis a karatézás következtében képes voltam jobban kezelni a helyzeteket és belül is elkezdtek rendbe jönni a dolgaim. A belső én, aki egykoron küzdött a depresszióval és a kínokkal, megtalálta az ajtót, amin kiléphet a fájdalom világából. És miután kilépett, minden jobb lett. Minden. A nyár hamar elszaladt, de közel sem volt eseménytelen. Mivel hamarabb hazajöttünk, ezért lementem két hétre Yuuékhoz, ahol rengeteg mindent csináltunk és nagyon sokat voltam a csapatával is. Kageyamat is jobban megismertem, valamint sok időt töltöttünk együtt. Illetve, bemutatott a barátnőjének, aki egy tündéri lány! Nem tudom eldönteni, hogy Kageyama vagy a barátnője jártak jobban a másikkal. Egy biztos volt. Nagyon szép párt alkottak és boldogok is voltak. Az itthon töltött időm alatt karatéra jártam, a röplabda csapattal foglalkoztam, anyuval töltöttem az időmet, Levvel, Komorival és nem utolsó sorban Kiyoomival. Vele a legtöbbet. Barátom nagyon nehezen viselte azt a két hetet, míg nem voltam itthon és amikor hazajöttem, akkor nem akart elszakadni tőlem. Így történt, hogy egy teljes hétig nálunk volt. No, nem mintha alapjáraton nem lettünk volna egymással mindig, csak abban az egy hétben sokkalta több időt töltöttünk együtt.
Az idő telt és telt, és végül beköszöntött az ősz. Az őszt pedig követte a következő évszak, mely a tél volt. Egy olyan évszak, mely egy újabb meghatározó dolognak volt az adója az életemben. Decemberben, egy hétvégén, amikor egyedül voltam otthon, mert anya az ország másik felében volt, Kiyoomi nálam aludt. Azon a hóeséssel teli estén, a Kiyoomi iránt érzett szerelmem az eddigieknél is nagyobb lett. Ugyanis azon az estén Kiyoomival lefeküdtünk. Lefeküdtünk és ez az élmény, amit vele éltem át, földöntúli volt. Természetesen jó értelemben. Oly' annyira jó volt, hogy utána képtelen voltam mást csinálni, csak ölelni magamhoz barátomat, kinek teste melege fokozatosan perzselte a bőrömet.
– Annyira szeretlek téged, baba – suttogta érzelmes hangon, miközben magához ölelt.
– Én is szeretlek téged, Kiyoomi – suttogtam forró bőrébe, miközben igyekeztem nem sírni a boldogságtól.
Szeretném az örökkévalóságig Kiyoomi mellett élni az életemet, ugyanis ő, azaz ember, akinek a legtöbbet köszönhetek. Kimentett engem a depresszióból és elérte, hogy boldog lehessek. Sok jó ember van a földön, de Kiyoomi túlszárnyalja őket. Nagyon szerencsésnek érzem magamat, amiért én lehetek a barátnője. Hálás vagyok neki mindenért, és azért is, hogy elvitt magával abba a táborba, mely helyreállított mindent. Helyreállította az életemet és visszaadta a szabadságomat, miközben rengeteg felejthetetlen emléket adott számomra.
Ha egyszer Tokióban jártok, akkor ne felejtsetek elmenni a kertváros északi részére, ahol az a csodálatos park is van. Ott, az utolsó utcában van egy hely, mely a legnagyobb otthont képes adni azoknak a fiataloknak, akik szabadok akarnak lenni és kiélvezni azt, hogy még fiatalok. Egy napon mind felnővünk, azonban mindig lesz számunkra egy hely, ahova visszatérhetünk nosztalgiázni és szívesen is lát minket. Ez a hely pedig nem más, mint a Tokiói Sportlétesítmény Edzőtábora.
VÉGE
◀⏸▶
Sziasztok!❤
El se hiszem, hogy ide is elértünk. Véget ért [Név] és Sakusa története, ezzel együtt pedig egy újabb nyári edzőtábor is.
Akármennyire is furcsán hangzik, a történet írása alatt, folyamatosan lelki békét éreztem, annyira kellemes volt újra egy edzőtáborról írni, valamint Sakusaék kapcsolatáról. Egyszerűen borzalmasan szeretem Sakusa és [Név] kapcsolatát és annyira szerelmes voltam, amikor írtam a részeket, hogy az nem mindennapi.
Nehéz elengedni ezt a történetet, hiszen nagyon megszerettem, és elmondhatatlanul fog hiányozni...
Drága kisbabák! Annyira, de annyira köszönök mindent nektek! Köszönöm, hogy itt voltatok, köszönöm, hogy olvastátok a történetemet, köszönöm, hogy csillagoztatok, és hogy kommenteltetek! Borzasztóan jól esett nekem! Nagyon szeretlek titeket, tényleg köszönök mindent!❤❤
Ezzel a pár sorral pedig véget vetek a könyvnek. A következőben találkozunk!😊❤❤
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
