Phoenix |Sakusa × Reader - Befejezett|

sixteen

...kilépve a lemenő nap fényébe és a kellemes melegbe, nagyot nyújtóztam, mire Komori megbökte az oldalamat, melynek következtében ugrottam egyet.

  – Hé! – szóltam rá egyből.

  – Mi az? – kérdezte jókedvűen.

Az esti, csoportos és egyben fél órás edzés közben, Komorival folyamatosan szórakoztattuk és piszkáltuk a másikat, mely miatt hamar eltelt az idő.

  – Végre kicsit lehűlt a levegő – sóhajtott nagyot a barna hajú.

  – Igen – néztem fel az égboltra, mely narancssárga, piros és citromsárga színekben pompázott – Kiyoomi? – néztem fel Komorira hirtelen.

  – Mindjárt jön, csak az edző beszél vele – biccentett vissza a bejáratra.

  – Oh, rendben – bólintottam megértően – Én viszont megvárom őket itt.

  – Rendben, én előre megyek – intett, majd magamra hagyott.

Jómagam csak álltam a „A" csarnok előtt és vártam, hogy Kiyoomi, valamint az edző kijöjjön, majd ezt követően barátommal mehessek fel a szobába.
Körülbelül egy negyedórát, ha állhattam a csarnok előtt, amikor végre kijöttek az épületből. Kiyoomi meglepetten nézte, hogy ott állok az udvaron, és szó nélkül jött oda hozzám.

  – Minden rendben? – kérdeztem rá, mire ő biccentett.

  – [Név], majd gyere át kérlek, hogy megbeszéljük a mai napot – szólt az edző, miközben bezárta a csarnokot, majd a kulcscsomót az ujjai közé fogta.

  – Rendben. Egy negyedóra múlva átmegyek magához, ah úgy jó.

  – Tökéletes – sóhajtott fáradtan, miközben kiropogtatta a nyakát, majd magunkra hagyott.

  – Mehetünk? – néztem fel Kiyoomira.

  – Igen – bólintott, majd óvatosan megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat, majd elindult velem az épületbe.

Befelé haladva nem beszélgettünk, azonban ahogy az előtérbe értünk, Kiyoomi megállt, majd az automaták felé nézett.

  – Mi az? – néztem fel rá.

  – Szeretnéd, ha vennék neked valamit? – vezette le rám a tekintetét.

  – Nem kell, köszönöm – cirógattam meg az egyik ujjammal a kézfejét.

  – Biztos? Mert ha szeretnéd, akkor megveszem neked az egész automatát....

  – Miért?

  – Bocsánat, hogy bunkó voltam délután – suttogta.

  – Nincs baj, csak próbálj meg leszokni erről a rossz szokásodról.

  – Nem mintha letudnék – motyogta maga elé a szavakat.

  – Egyszer lehet, hogy sikerülni fog – szóltam kedvesen, majd elindultam vele a lift felé.

Szerencsére nem volt senki, aki használta volna a liftet, így egyből feltudtunk menni a mi szintünkre. A szinte kiléptünk a liftből, majd elindulunk a szobánkba. Bent kicsit pihentem és felfrissítettem magamat, majd átmentem az edzőhöz, hogy összesítsük a mai napot.
  Közel háromnegyed órán keresztül beszéltünk az összesítésről, majd ezt követően áttértünk Kiyoomira. A férfi elmondta, hogy beszélt Kiyoomival, aki bocsánatot kért tőle, amiért így viselkedett. Megígérte, hogy jobban fogja kezelni a helyzeteket és nem fog ennyit hisztizni. Igazából megtudták beszélni ezt az egészet, az edző pedig bízott annyira Kiyoomiban, hogy higgyen is neki. Számíthatott rá, és mindig sikereket ért el a csapat és saját maga számára. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy az edzőnek ne halványuljon a fiúba vetettbizalma.
  Háromnegyed tíz után mentem vissza a szobába, azonban Kiyoomi nem volt ott, ahogy a telefonját sem. Egyből írtam neki egy üzenetet és azonnal jött is a válasz, hogy lent van az udvaron, a padoknál. Jómagam fent hagytam a telefonomat, majd bezártam a szobát és leindultam az udvarra. Lépcsőn mentem le, azonban nem tartott olyan sokáig, míg leértem. Miután az udvaron voltam, meg is láttam a fényforrást, mely a padoktól jött, egyetlen egy helyről. Elindultam barátom felé, aki észrevette, hogy valaki megközelíti őt, így eltette a telefonját.