Phoenix |Sakusa × Reader - Befejezett|

prologue

Minden egy szempillantás alatt történt. Az életem egy szempillantás alatt változott meg, ezzel bejuttatva engem a rettegés tengerébe. Én pedig nem tudok úszni, így eme tenger egyre jobban csak magával húz, és nem akar elengedni. Pedig mindennél jobban szeretnék megmenekülni.

Május ötödikén, fenekestül megváltozott az életem és azóta a nap óta úgy érzem, hogy egy apró darab kiszakadt belőlem. Egy olyan darab, ami habár pici volt, mégis hatalmas jelentőséggel bírt. Az egyetlen pozitív az volt ebben a dologban, hogy összehozott engem a szeretteimmel. Még ennél is jobban. Eme tragikus esetnek köszönhetem azt, hogy sokkalta erősebb a kapcsolatom velük. Ám, ha tudom, hogy milyen áron lett volna ez, akkor inkább azt kívánom, hogy bárcsak ne történt volna meg.
Május ötödik napján, a születésem tizenötödik napján, megerőszakoltak. Egy olyan ember, aki egykoron az életem része volt. A saját édesapám tette, mentális problémák miatt. Azon a napon elveszítettem a lelkemből egy darabot és utána napokig úgy éreztem, hogy megszűntem létezni. Elszerettem volna tűnni a világból, hogy ne érezzem azt a maró fájdalmat a lelkemben. Undorodni kezdtem magamtól és folyamatosan éreztem, még az eset után is, ahogy a saját apám fogdos és bánt.
Miután megtette, a barátom talált rám, aki már pici korom óta az életem része. Vele nőttem fel, holott ő egy évvel idősebb nálam. Azonban ő azaz ember az életemben, aki egy biztos támaszpont és mióta megtörtént ez a tragikus eset, azóta csak jobban vigyáz rám. Kiyoomi alapjáraton mindig védelmező volt velem szemben, azonban a történtek után csak jobban vigyázott rám. Ott volt velem, azonban én képtelen voltam ugyanúgy viselkedni, mint előtte.

Akármennyire is szeretem őt, képtelen voltam elviselni, hogy hozzám ért. Félelemmel tölt el, ha hozzám ér, adott helyeken és ez ellen nem tudok mit tenni. Ő pedig nem akadt ki rám emiatt, megértette, hogy miért érzek így.
Pszichológushoz kezdtem el járni, aki egy rettentően kedves hölgy volt, és nagyon segítőkéz. Próbált mindent elkövetni, hogy segíteni tudjon és képes legyek, akárcsak egy kicsit is, feldolgozni a történteket.
Ám, talán a legnagyobb segítség még így is Kiyoomitól jött, aki rávett, hogy vegyek részt a nyári edzőtáborukban. Én voltam a csapatuk menedzsere, azonban a történtek miatt úgy volt, hogy nem megyek velük. Viszont Kiyoomi rábeszélt, ugyanis szerinte jól jön a környezetváltozás és az, hogy kiszakadok az otthoni légkörből.

Így történt, hogy eljöttem a röplabda csapattal a tokiói edzőtárborba két hétre, hogy segítsem és támogassam őket, valamint azért, hogy saját magamon is segítsek és lefoglaljam magamat. Azonban akkor még nem tudtam, hogy mit is tartogat számomra ez a bizonyos edzőtábor....

◀⏸▶

Sziasztok!❤

Mint említettem, szeretnék írni egy edzőtáboros, Sakusas könyvet, ami ugyanabban az edzőtáborban játszódik, mint az Atsumus, csak persze nem abban a világban. Nagyon várom már, hogy az általam felépített kis edzőtáborról írhassak ismét és remélem elnyeri a tetszéseteket a könyv!😊

Kellemes olvasást mindenkinek! ❤🥰