Phoenix |Sakusa × Reader - Befejezett|

one

  A buszon lévő fülledt meleg egyre jobban kezdte meggyötörni a testemet és hiába volt leengedve az ablak, meglehetett fulladni. Július elseje volt, és a nyár legmelegebb időszaka. Szerettem a nyarat, azonban sokszor elegem volt belőle, amiért ennyire fullasztó meleget árasztott magából. Azonban volt olyan, aki rosszabbul viselte a helyzetet, mint én.
  Oldalra vezettem a tekintetem, ahol barátom ült és csak pislogva bámultam őt. Maszkja rajta volt, és éppen a kezét kente be kézfertőtlenítővel. Hamar észrevette, hogy figyelem őt, így felém emelte sötétbarna szemeit és felém tartotta a kézfertőtlenítőt.

  - Kérsz?

  - Nem kérek, köszönöm - fordítottam el a fejemet - Mikor érünk oda?

  - Szerintem lassan ott vagyunk - nézett előre - Tavaly voltunk már, szóval nem lesz útbaigazítás, így egyből lepakolhatunk a szállásra.

  - Jó - bólintottam aprót, majd a fejemet Kiyoomi vállára hajtottam - Meleg van...

  - Ne is mondd, mindjárt rosszul leszel - szólt haragosan - Folyik rólam az izzadság. Undorító.

  - Még így is jó illatod van - szóltam kedvesen.

  - Hát én nem úgy érzem - morogta maga elé.

  - Bírd akkor ki még egy kicsit - sóhajtottam, majd lehunytam a szememet.

Őszintén szólva, nagyon nem szerettem volna eljönni erre a két hétre, hiszen a csapatot se ismerem annyira jól, ugyanis csak pár hónapja kezdődött az iskola. Idén áprilisban kezdtem a tanulmányaimat az Itachiyamaban, így nem igen ismerem a többieket. Viszont Kiyoomi miatt jöttem el, mert szerette volna, hogyha nem az otthoni környezetben próbálom meg feldolgozni a történteket. Valamint plusz jó dolog, hogy mivel más iskolák is itt lesznek, az unokatestvéremmel is találkozhatok.

  - Megérkeztünk - szólt hátra a buszos.

A többiek egyesével leszálltak, és előre akartam engedni Kiyoomit, hiszen ő volt kívül, viszont ő csak megállt, amikor feltápászkodott az ülésről és biccentett egyet előre.

  - Menj csak.

Csak pislogtam párat, majd elindultam előre, barátom pedig utánam lépett le nem sokkal. A busz az út szélére parkolt, a fiúk pedig a járdán állva pakolgatták ki a csomagjaikat.

  - Tessék [Név] - tartotta felém Komori az utazótáskámat, amit én megköszöntem, majd elvettem tőle.

  - Ha összeszedtétek a holmitokat, akkor az udvaron várjatok meg engem. Elmegyek elintézem a szobát Kuroo-sannál. Hányas emeleten akartok lenni? - kérdezte mosolyogva Iizuna-san.

  - Kuroo-san? - néztem Kiyoomira.

  - Kuroo Tetsurounak az apja, Kuroo Monoma vezeti a helyet - magyarázta meg a barátom.

  - Azt a - lepődtem meg.

  - Tavaly hányas szinten is voltunk? - kérdezte az egyik fiú.

  - Hetedik - válaszolt az edző.

  - Idén ne legyünk annyira fent. Sokáig tartott felmenni - sóhajtott Komori.

  - Megnézem, hogy melyik szabad még, meg szólok, hogy itt vagyunk. Addig pakoljatok be az udvarba - intett a csapatkapitány majd az edző társaságában elmentek.

  - Még csak reggel nyolc van. Szerintem nem sokan vannak itt - néztem Kiyoomira, miközben megfogtam a táskámat.

  - Tízig lehet jönni, de szerintem most mindenki időben jött, hogy jó helyen legyen - legyintett mosolyogva Komori, miközben elment mellettünk, be a kapun.