Phoenix |Sakusa × Reader - Befejezett|

thirteen

A napunk gyorsan eltelt, és az esti edzést követően Kiyoomi nem kelt fel egyből a padról, hanem még ült rajta egy kicsit, ezért odamentem hozzá, hogy meg győződjek arról, minden rendben van-e vele.

  - Minden rendben? - guggoltam le elé, majd a kezemet a térdeire tettem.

Ő fáradtan nézett maga elé, és nyelt egy aprót, miközben megnyalta kiszáradt ajkait. Sötét íriszeit felém vezette, majd sóhajtott egyet.

  - Fáj a fejem - nyögte ki végül.

Kezemet az arcára vezettem, mely meleg volt, majd megcirógattam a bőrét.

  - Van fejfájásra gyógyszerem a szobában. Kérsz egyet? Utána dőlj le pihenni - szóltam aggódva.

  - Gyűlölöm a meleget - suttogta erőtlenül, majd a fejét a vállamra döntötte.

  - Menjünk fel a szobába - adtam puszit a halántékára.

Ő szó nélkül állt fel, majd miután én is felálltam, megkereste a kezemet, amit megfogott, majd összekulcsolta az ujjainkat. Másik kezében a vizét fogta és így indult meg ki velem. Kint már kezdett lemenni a nap, azonban még mindig meleg volt. 
  Éreztem, hogy Kiyoominak is meleg van és a keze is izzad, azonban ez nem volt ok arra, hogy elengedjem a kezét.
Csöndben mentünk fel a szobába ott pedig barátom egyből elment lezuhanyozni. Míg zuhanyozott, addig én kikészítettem neki a gyógyszert és az ágyán ülve vártam rá.
  Negyed óra múlva ki is jött, egy alsónadrágban és magát legyezve.

  - Itt a gyógyszer - vettem a kezembe, majd felé tartottama  vízzel együtt.

Ő egyből elvette, majd be is vette és kiitta a pohár tartalmát.

  - Kiyoomi, gyere ide - tartottam felé a karjaimat.

  - Biztos? Nem lesz...rossz neked? - kérdezte aggódva.

  - Szükséged van rám, nem? - néztem fel a szemébe - Most te vagy a fontos, nem én.

Ekkor Kiyoomitól kaptam egy meghatódott pillantást, majd az ágyra térdelt és mellém feküdt.

  - Hozzád bújhatok? - kérdezte halkabban, én pedig bólintottam. Kiyoomi ráhajtotta a fejét a mellkasomra, majd ezt követően átkarolta a derekamat a karjával - Olyan jó - bújt hozzám.

  - Nagyon fáj a fejed? - kérdeztem, miközben a haját cirógattam.

  - Igen. Egész nap fájt - fújta ki a meleg levegőt - Utálom a meleget. Mindig fáj tőle a fejem. Félek, hogy napszúrást is kapok.

  - Próbálok vigyázni rád, hogy ne legyen baj - adtam puszit a hajába.

  - Köszönöm, hogy megengeded, hogy hozzád bújjak - szólt halkabban.

  - Szükséged van most erre, és szeretném, ha jobban lennél.

Ő ekkor nagyot sóhajtott, majd végül megszólalt.

  - Szeretlek babe.

  - Én is téged - szorítottam magamhoz.

  - Ha elalszom, és elakarsz menni zuhanyozni, csak tolj le magadról.

  - Jó, megpróbállak nem felkelteni.

  - Mesélsz nekem apróságokat? - kérdezte hirtelen.

  - Mesélek - szóltam kedvesen.

Kiyoomi egy fél óra után bealudt, én pedig még közel negyed órán keresztül cirógattam az arcát, vagy a haját. Kellemes érzés volt hallani, ahogy szuszog és rettentően megmelengette a szívemet. Nagyon, de nagyon szerelmes voltam belé, és az, hogy a karjaim között aludt, boldoggá tett. A legboldogabbá.
  Miután befejeztem barátom cirógatását, kimásztam alóla, és szerencsére nem keltettem fel. Egy puszit adtam a homlokára, majd felvettem a papucsomat, a pénztárcámból előkapartam némi aprót, majd csöndben elhagytam a szobát. Már elmúlt fél tíz is, és senki se volt a folyosókon. Az éjszakai lámpák égtek, amik nem adtak akkora fényt.
  Megközelítettem a liftet, ami végül levitt engem a legalsó szintre. Ahogy leértem, észrevettem, hogy itt is csak az éjszakai világítás van, ami alig ad fényt. Illetve az automatáknak a fénye világított még. Jómagam megcéloztam az egyiket, majd végig néztem a kínálaton. Szerencsére találtam epres joghurtos csokit, és vettem is egyet belőle. Amint ezzel megvoltam, ismételten a lifthez mentem, majd beléptem és megnyomtam a hetedik emelt gombját. A lift felvitt az emeletre, ahova ki is léptem. A lépcsőn éppen a Nohebis fiúk jöttek fel, akik fáradtan köszöntek nekem, én pedig illedelmesen visszaköszöntem. Ezt követően oldalra fordultam, majd elindultama  folyosón.