Pár órával később Márkkal a kanapén ülve nézegettük a tiktokján lévő ajánlott videókat. Sosem láttam még ennyi idióta faviccet és vicces állatos videót egy helyre összezsúfolva, úgyhogy jól elszórakoztatott a helyzet.
Azonban a telefonom csörgésére mindketten felkaptuk a fejünket. Apa neve villogott a kijelzőn, úgyhogy ahogy felvettem, egyből ki is hangosítottam azt.
- Szia apa! Itt van Márk is, kihangosítottalak – köszöntem bele a telefonba.
- Sziasztok! – kezdett el kiabálni apa. Valamiért meg volt bizonyosodva arról, hogy ha kihangosítom őt, akkor hangosabban kell beszélnie, hogy mindenki jól hallja. Hiába próbáltam megértetni vele a "kihangosítás" szó jelentését és értelmét, nem sikerült dűlőre jutnunk az évek alatt.
- Jó napot – köszönt be Márk izgatottam. Izgett-mozgott a kanapén, nagyon várta a fejleményeket. – Mi történt?
- Minden simán ment. Megleptük őt, teljesen egyedül jött – hallgatott el apa egy másodpercre, amitől Márk még jobban mocorogni kezdett. – Röviden annyi a történet, hogy bemegy az elvonóra, legjobb tudása szerint megpróbálja rendbehozni az életét. A kollégám egyik barátja bent dolgozik, úgyhogy megfigyelés alatt lesz majd.
- Ó. Ez... Jó – mondtam. Fogalmam sem volt, mit takarhat apa szűkszavú beszámolója.
- Nem próbált meg fenyegetőzni valamivel? – kérdezte Márk.
- Ó, dehogynem. De ahogy kiejtette Rebeka nevét a száján, én is bekeményítettem. Aztán mindjárt készségesebben állt hozzá az egész helyzethez – említette apa, amitől megfagyott az ereimben a vér. Számítottam arra, hogy Misi borzasztó mérges lesz ezek után rám, arra viszont nem, hogy apa ki fog értem állni, sőt.
- Szuper. Tanulja meg egyszer és mindenkorra ez a szarházi, hogy ha Reával szórakozik, akkor velünk is számolnia kell – morgott az orra alatt Márk, amit apa némi egyetértő hümmögéssel honorált.
- Úgyhogy most „próbaidőn" lesz bent. Ha esetleg alábbhagyna a lelkesedése, akkor meg fogják tenni a feljelentést ellene, ezt nem tudjuk kijátszani. Jóval komolyabb dolgokról van szó már, mint egy egyszerű csíny pár kisgyerek között – magyarázott gyorsan apa. Fogalmam sem volt, miről beszél, így belekérdeztem.
- Micsoda?
- Semmi – vágta rá Márk, mielőtt apa bármit felelhetett volna. – Semmi olyan, ami miatt aggódnod kellene – rázta meg a fejét, és kedvesebb hangnemre váltott.
- Márk – sóhajtottam bosszúsan. Miből hagytak már megint ki? Megtanulhatnák már, hogy akárhányszor titkolóznak, valami sokkal nagyobb szarban kötök ki, mintha elmondanának mindent elsőre.
- Én... Szerintem beavathatjuk Rebekát is – mondta óvatosan, halkan apa.
- Rendben – egyezett bele a hajába túrva Márk és gyorsan pozíciót váltott a kanapén, felhúzta a lábait, hogy törökülésben tudjon ülni.
- Misi már nem csak kicsiben játszott. Volt néhány saját kliense, akiknek brutálisan drágán adott el a drogból bizonyos adagokat. Mostanában egyre többet és többet követelt minden újabb adagért. Kezdett elszállni, ezért körülbelül mindenki ki akarta őt iktatni, hogy szépen fogalmazzak – mesélte apa halkabban.
- Akkor még így jár a legjobban – ráztam meg a fejem elcsodálkozva a fiú abszolút hülyeségén és nemtörődömségén.
- Igen. És ezt ő is pontosan tudja, úgyhogy van még remény – sóhajtott egy nagyot apa a telefonba. – Most viszont mennem kell, már késésben is vagyok. Érezzétek jól magatokat – búcsúzott és ki is nyomott minket.
YOU ARE READING
darabokban - in pieces
Romance"Ki gondolta volna, hogy ahhoz, hogy újra egész lehessek, valakinek megint össze kell törnie?" A külvilágtól elzárt, Alföld közepén elhelyezkedő bentlakásos iskola közel sem azt tartogatja a zűrös múltú Makai Rebeka számára, mint amire akkor számíto...
