darabokban - in pieces

80. rész

- Na lebeszéltem a dolgot – sóhajtott egy nagyot apa, miközben letette a telefont a konyhapultra és felkapta a teáját. – Arra kérlek, hogy üzenj neki, hogy holnap délelőtt, kilenckor találkozni szeretnél vele, hogy átadd neki a pénzt. Valami semleges környéket választunk és elintézzük a dolgot. Nem is kell odajönnötök, ha nem akartok, megoldom – mosolygott ránk apa magabiztosan.

- Nem vagyok benne biztos, hogy minden ilyen simám fog menni – húztam össze a szemöldökömet. Féltem attól, hogy mennyi minden félrecsúszhat, nem akartam apát egyedül beleengedni egy ilyen helyzetbe.

- Szerintem meg tudják oldani. Én nem szeretnék elmenni... Elég volt ennyi izgalom egy időre Misivel kapcsolatban – nézett rám bátortalanul Márk.

- Rendben – mondtam, miközben azt fontolgattam, hogy egyedül megyek el. Valamiért úgy éreztem, muszáj a dologban részt vennem.

Azonban amíg Márk borúsan bámult maga elé, inkább egy szót sem szóltam.

- Mik a terveid az estére? – kérdezte apa Márktól. – Keddenként filmes estét tartunk, és végre én vagyok a soros. Ma a Holnaputánt nézzük - vigyorgott izgatottan apa.

- Ó... Ha nem zavarok, akkor szívesen megnézem én is – motyogott a srác, véletlenül sem nézve a szemembe.

- Szuper! – biccentett mama. – Készítem is a pattogatott kukoricát – ugrott izgatottan az egyik szekrényhez, hogy kipakoljon. Mamát az éltette, ha volt mit csinálnia, úgyhogy kifejezetten jól érezte magát nálunk, mert itt mindig el tudta valamivel foglalni magát.

- Gyere, megmutatom a nappalit. Ha szeretnél, itt is aludhatsz ma – ajánlotta mama kicsivel később Márknak. Kettesben hagytak apával, aki egyből beszélni kezdett hozzám.

- Kicsim... – sóhajtott fel. – Tudom, hogy szeretnél segíteni nekem és Misinek is, de Márknak nagyobb szüksége van rád, mint hogy velünk gyere holnap. Ez is hatalmas dolog, amit ma tettél érte. Büszke vagyok rád, amiért olyan barátja vagy valakinek, hogy ennyire megbízzon benned – mosolygott őszinte csillogással a szemében rám. Válaszolni sem tudtam a szemembe gyűlő könnyektől. Lassanként ugyan alakult a viszonyom apával, de ebben a percben bebizonyosodott előttem, hogy tényleg a helyes úton járunk. Van még remény számunkra, számíthatok rá.

- Rendben... Köszönöm – suttogtam, majd apát követve én is átsétáltam a nappaliba. Mama és Márk épp a különböző filmekről vitáztak, amibe apa teljes erőbedobással csatlakozott.

Életem egyik legviccesebb filmnézős estéje lett a mai. Mivel mamának abszolút nem nyerte el a tetszését a film, végig hangosan kritizálta azt. Márk eleinte nem mert csatlakozni, de ahogy telt az idő, ő is beleszólt néha mama gondolatmenetébe. Apa bosszúsan morgott miattuk, én pedig próbáltam nem röhögni az egészen, de nagyon nehezen ment.

Mosollyal az arcomon merültem álomba tudva, hogy Márk a nappaliban, a kanapén alszik és biztonságban van itt nálunk.

Elég későn aludtam el, de ettől függetlenül már reggel nyolckor ébren voltam. Gyorsan felkaptam magamra egy farmert és az egyik kedvenc, vékonyabb pulcsimat, majd a konyha felé vettem az irányt. Márk meglepő módon nem aludt. Apával ültek a konyhában egy-egy kávé felett, és apa tervét pontosították. Amíg ők beszélgettek, én öntöttem magamnak egy kávét és szürcsölgetni kezdtem azt.

- Szuper, köszönöm szépen. Én lassan indulok is, mama a szakácsszakkörön van – intett apa.– Már nem jövök haza munka előtt, hivatalos vagyok egy korai ebédre. Majd telefonálok ha megvagyunk Misivel. Sziasztok! – intett apa nekünk, és a táskáját felkapva elindult az előszoba felé.