Deadpool4ever_2003 kérésére 💖✨ gommen mégegyszer, hogy ennyit késett 😅💖
Ryuuko vagyok. Barátaim, csak Rykonak hívnak. Rólam annyit, hogy 17 éves vagyok, vörös hajam, és barnás szemem van. Arcom jobb oldalán egy kéken fénylő koponya található. Áldottként születtem. Képességem neve Démoni árny. Annyival ruház fel engem ez a képesség, hogy árnyá, és szellemé tudok átváltozni. Akár zsebszobát is tudok nyitni.
Mikor fiatalabb voltam akkor talált rám Odasaku aki be is fogadott. Apámként tekintettem a férfire. Ő juttatott be engem a maffiába ahol megismertem egy alacsony vörös férfit. Név szerint Nakahara Chuuya. Eleinte nem nagyon kedveltük egymást, de utána egyre jobban összeszoktunk, és sikerült beleszeretnem.
Odasaku halála engem, és Dazait nagyon megviselt. Ezért úgy döntöttünk ott hagyjuk a maffiát, és jó oldalra állunk. Nem értsetek félre Dazai nekem olyan mintha a bátyám lenne.
Ő beállt az irodába én pedig egy árvaházba kerültem. Ott megismeekedtem 3 Barátommal a komoly Akikoval, az aranyos Lisával, és a fiatal Lucyval.
......................................................................
- Akkor segítesz? - kérdez rá a biztonság kedvéért újra Dazai.
- Igen segítek! - sóhajtok egyet.
- Nagyon szépen köszönöm az iroda nevében! - hajol meg.
- Ne viccelődj már! - nézek rá mókásan, mire mosolyogva néz rám.
- Akkor holnap reggel számítok rád! - mondja, majd egy intéssel el is megy.
Visszaindultam az árvaházban komótos tempóban. A szellő gyengéden bele-bele kap vörös hajamba.
- Merre voltál? Ne tűnj el így kérdés nélkül többet! - szól rám Akiko.
- Dazai találkozni akart, és sietnem kellett! - magyarázom meg a helyzetet. - A segítségemet kérte ezért holnap egész nap nem leszek itthon! - nézek bele zöldes szemeibe.
- Rendben! Köszönöm, hogy szóltál! - mosolyog rám halványan. - És akkor most segíthetsz vacsorát csinálni! - borzolja össze hajam, mire nevetve a konyha felé indulok.
Gyorsan megcsináltam a vacsorát míg Akiko megterített, és ide hívta Lucyt, és Lisat. Vacsora közben elmagyaráztam nekik, hogy holnap dolgom van, így csak vacsorára várjanak haza.
* Time skip *
- Ohayo Ryko-chan! - köszönt Dazai.
- Ohayogozaimasu! - köszönök neki vissza.
- Kunikida-san! - hajolok meg előtte.
- Ryuuko-chan! - hajol meg ő is. - Köszönjük szépen a hozzájárulásod! - köszöni meg.
- Igazán nincs mit! - legyintek.
- Lassan a Maffiának is itt kéne lennie... - motyogja Dazai, mire kissé lefagyok.
- Hogy mi? - nézek kérdően Dazaira.
- Jajj basszus! Nem mondtam, hogy a Maffia is jön! - csapott fejére barna hajú. - Miért vagy ennyire meglepődve? Nem tartod a Chibivel a kapcsolatot? - kérdez rá.
- Hát... Nem. - rántok vállat. - Mindegy is, mert ott jönnek! - biccentek oldalra.
- Micsoda kellemes meglepetés! - jön elénk Mori-san. - Rég nem hallottam felőled Ryuuko-chan! - néz rám mosolyogva régi főnököm.
- Mori-san! - hajolok meg előtte. - Mondták már egy páran. - nézek rá. - Elise-chan hogy van? - kérdezek rá.
- Tökéletesen mint mindig! - mondja hatalmas mosollyal. - Áh Chuuya-kun! - néz maga mögé Mori.
- Igen Mori-san? - sétál mellé, mire tekintetét rám emeli. - Ryko..? - néz mélyen barnás szemeimbe.
- Hali! - köszönök neki.
- Akkor a terv! - mondja Fukuzawa (Ha jól emlékszem így hívják az iroda vezetőjét).
Elmagyarázták a tervet, és én persze Chuuyával kaptam a közös feladatot. El kell terelnünk a katonákat, majd kivégezni az összeset.
- Gyere! - mondja Chuuya. Én néhány lépéssel mögötte sétáltam ugyan abban a tempóban mint ő. - Ennyire ne legyél megijedve! - néz hátra rám.
- Valamit szeretnél? - sétálok mellé.
- Megbeszélni a múltban történteket! - néz rám gyönyörű kék szemeivel.
- Rendben... - nézek el oldalra. - Bocsánat, hogy csak úgy eltűntem! Dazai nem hagyta, hogy elköszönjek..
- motyogom.
- Megint az a kötszerpazarló rohadék! - morogja. - De legalább előttem ne hord a maszkod... - motyogja. - Tudom, hogy csak ezzel tudod használni az erődet, de szeretném látni, hogy mit is érzel jelenleg! - néz mélyen szemeimbe.
- Rendben! - veszem le maszkom, mire halványan rámosolygok. - Tényleg nagyon sajnálom! - nézek rá.
- Tudom, ahogy én is. - fújja fel az arcát. - Nem... Kellett volna úgy kiakadnom... - vakargatja meg tarkóját.
- Akkor szent a béke? - kérdezem.
- Szent mint mindig! - mosolyodik el halványan. - Akkor a küldetés!
* Time skip *
- Be is fejeztük! - ülök le, mivel nem kicsit elfáradtam.
- Úgy látszik! - ül le mellém. Erre én ráhajtom fejem a vállára.
- De régen csináltunk küldetést együtt! El is felejtettem milyen mókás! - kuncogok fel.
- Jah. - mosolyodik el.
Majd elkezdjük nézni a naplementét kettesben.
......................................................................
Noshát remélem tetszett ez a rész! Próbáltam a legtöbb információt belerakni, így remélem nem nagyon rontottam el! A rész maga tegnapra jött volna, csak hát meccsen kissé lesérültem így nem tudtam írni. Kérések nyitva vannak, és lehet is kérni! Na de ennyit akartam volna!
Tsókacsaládnak!! 💖