LunaHimiko-chan kérésére ✨❤️
Szerintem mindenkinek ismerős az a név, hogy Nakahara Chuuya. Ugye? Na én neki a húga vagyok Nakahara Naito. Attól függetlenül, hogy 2 évvel idősebb nálam 5 cm-rel magasabb vagyok szegénynél.
Szintúgy áldott vagyok. Kitsune a képességem neve. Igazából rókává tudok átváltotni. Ám tudok ilyen felesben is lenni. Magyarul róka fülekkel, farkkal rendelkezni. Szaglásom, és hallásom ezért rendkívül kifinomult. Ebben az alakban vagyok általában, mert imádom.
Utálom a Maffiát. Még a bátyám vezetett bele miután társai elárulták. De nem is volt választásom. Már egy ideje tervezem szökésemet.
Még rólam annyit, hogy vörös hajam, és zöld szemeim vannak. És hát nehezen bízom meg az emberekben.
- Naito-chan! - kopog a szobám ajtaján a bátyám, majd benyit. - Mori-san hívat minket! - mutat kifele.
- Rendben. - sóhajtok. - Adj 5 percet! - nézek rá, mire bólint egyet, és vissza csukja az ajtót.
Itt az idő! Gyorsan kinyitom az ablakom, és kimászok rajta. Ahogy a lábam talajt ér rókává változom, és olyan gyorsan futok ahogy csak bírom. Majd egy folyóhoz érve megállok. Ahogy visszaváltozom felesbe(ez a félig ember félig róka) egyből kifújom magam.
Hirtelen valaki megkocoktatja a vállam. Kissé megijedet így majdnem felsikkantok, mire az illető befogja a dzám, majd elém sétál. Egy rég nem látott barát volt az.
- Dazai! - ugrok a nyakába a barna hajúnak.
- Naito-chan! - ölel vissza mire melegség tölti el a szívem. - Mi járatban errefelé? Elég messze vagy már a Maffiától. - néz rám érdeklődve miután elengedtük egymást.
- Hát... Öhm... Megszöktem. - motyogom, de szerintem mrghallotta. Mármint úgy néz rám mintha véres lennék.
- Mii?? - néz rám olyan furán.
- Igen! - jelentem ki magabiztosan. - Elegem van abból, hogy mindig ide-oda rángtat engem! Viszont Chuuya nagyon mérges lesz. - mondtam szomorkásan az utolsó mondatom.
- Azaz megszöktél Chuuya tudta nélkül? JÉZUSOM! - néz rám kissé mérgesen. - Nem kéne a bátyádra ráhozni a frászt Naito-chan! - oktat ki mintha az apám lenne. - És ezek után? - kérdez rá óvatosan.
- Dazai megtennél nekem egy szívességet? - nézek kérdően barna hajúra mire bólint egyet. - Lakhatok nállad? Mert ugye se pénzem se házam sincs. - kezdem vakargatni tarkóm.
- Persze~! Akkor induljunk mielőtt a kalapos rádtalál. - mondja, majd megfordul, és elkezd vezetni.
Az úton végig hangoskodtunk, és nevetgéltünk. Világon igazából 2 emberben bízom Dazaiban, és Chuuyában. Ők ketten jelentik nekem a világot. Viszont Dazaiba az elmúlt 2 évben szerelmes lettem. Ami az~rt baj, mert minden nőt meg akar fűzni közös öngyilkosság miatt. Na de mindegy is.
- Üdv a Dazai rezidenciában! - enged előre a házba. - Bocs a kupiért nem számítottam vendégre. - mondja, mire legyintek egyet.
- Elég otthonos! - nézek körbe.
- Köszi~ Ano Naito-chan... Tudsz főzni? - kérdez rá mire bólintok egyet. - Akkor főznél létszikee vacsorát? - néz rám eszméletlen aranyosan, mire zavartságtól elfordítom a fejem.
- Igen csinálok! - mondtam, majd a konyhába vettem az irányt.
Úgy döntöttem, hogy Katsudont csinálok. Ha jól tudom Dazai is szereti azt. Szerencsére voltak hozzávalók nála. A rizst elkezdtem kifőzni, és a csirkehúst kisütni. Hirtelen lépteket hallok az ajtó felől, de nem kerítek nagy felhajtást ennek. Folytattam amit elkezdtem. Hirtelen két kezet érzek derekamon összekulcsolódni, majd a hozzá kapcsolódó test hátamhoz simul. Erre a tettére kissé megrezzenek, de jó érzéssel tölt el. Ez azért van mert imádom az öleléseket. És rengeteget ölelgetem barátaimat.
Persze zavarba is jöttem mikor megéreztem állát vállaimon, és lehelletét fülem mögötti részen.
- Mi jót csinálsz? - kérdezi kérdően, mire szemem sarkából rátekintek.
- K-katsudont. Ha jól tudom te is szereted. - motyogom, mire érzem ahogy bólint egy kicsit.
- Nagyon jó illata van! - kezd olvadozni mire elkuncogom magam. - De komolyan!
- Köszönöm! - mosolyodom el, és teljesen elfeledtette velem a pózt amiben állunk.
Egy fél óra múlva készen is lett. Be kell valljam kitettem magamért. Valami isteni lett. De látszott hogy Dazainak is ízlik. Sminek nagyon örültem.
- Ez eddig a legjobb Katsudon amit életemben ettem! - fogja megtelt hasát.
- Örülök, hogy ízlett! - mosolygok rá, majd elveszem előle, és magam elől s tányért.
- Hova mész? - kérdezi meg hirtelen.
- Mosogatni? - nézek rá mire feláll a helyéről, és elém sétál. Elveszi a tányérokat miközben ujjaival végigsimíg kézfejemen mire teljesen elpirultam.
- Ezt megcsinálom majd én! Te menj fürdeni addig ha gondolod... Vegyél el az én ruháim közül, mert nincs ruhád. - néz rám kissé bocsánatot kérően.
- Oké. - nézek rá, mire sarkon fordul, és a konyhába veszi az irányt.
Miután kiválasztottam a tetszőleges pólót, és egy rám jó rövidgatyát egyből mentem is fürdeni.
Miután lefürödtem felvettem a pólóját. Igazából akkor tudatodult bennek, hogy Dazai sokkalta magasabb mint én. A pólója térdem alá ér igazából. Amint kimentem a fürdőből a nappaliba vettem az irányt. Ott már a fotelban ült a barna hajú.
- Kész vagyok. - sétálok mellé, mire rámemeli barnás íriszeit. Amint meglát látom ahogy elpirul ám fejét elfordítja, hogy ne láthassam.
- Naito-chan én nem bírom tovább magamban tartani! - csattan fel hirtelen Dazai miközben mélyen zöld szemeimbe néz. - Én szerelmes vagyok beléd! Teljes szívemből szeretlek, és már nem bírom magamban tartani ezt! Megpróbálhatnánk, és lennél a... Barátnőm? - kérdez meg, mire szemeimbe könnyek gyűlnek.
- Igen leszek! - mosolygok rá, mire lehúz az ölébe, és szorosan megölel. Én persze ezt viszonzom is. - Én is szeretlek! - motyogom nyakhajlatjába. Mire még szorosabban ölel magához.
Majd aznap este egymáshoz bújva aludtunk.
Mi lett a vége?
Kiderülf, hogy Dazai míg fürödtem írt egy SMS-t Chuuyának, hogy minden rendben van, és hogy ott vagyok vele. Így másnap dél körül akkora nagy fejmosást kaptam bátyámtól mint a Kínai nagyfal. De persze mondta, hogy aggódott nagyon értem, és a végén megöleltük egymást.
......................................................................
Remélem tetszett a kis irományom. Köszönöm a kérést, és remélem jól megírtam, és értelmeztem az Oc leírását. Na de én mennék is.
Tsókacsaládnak!! 💖