Végre elérkezett a nap, hogy kiengedtek. A szüleim "SOS szabadsága" véget ért és vissza kellett utazniuk.
Roger gondosan figyelte minden mozdulatomat a kórházi ágytól egészen míg be nem léptem a házunkba.
Gyönyörű tisztaság és katonás rend fogadott.
-Nagyon hallgatag vagy.-ültünk le a kanapéra.
Valászképp csak bólintottam, majd a kisasztalunkon heverő ázott újságokra tévedt a szemem. Az egyik darabokra volt tépve a másik pedig csak összegyűrve.
-Ezeket meg mi lelte?-vette magunk elé az újságokat a menedzserem.-Ez olvashatatlan. De van róla egy eredetim.-majd kotorászni kezdett a táskájában.
Míg ő keresgélt én a másikra is vetettem egy pillantást.
Egy egyszerű sport újság volt, aminek a címlapján a balesetem virított. Szörnyű képekkel és részletekkel volt megírva. Kívülről sokkal rosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában is volt.
-Na itt is van!-majd átnyújtotta az ép változatot.
-Ez egy pletyka lap. Egy botrány újság.-néztem meg jobban. Rogg először csak pislogott, hogy végre megszólaltam, majd ő is jobban megnézte.
-Még nem olvastam el. Csak kaptam Arthurtól, hogy nézzem meg.
Miután belelapoztam rájöttem az újságok meggyalázójának kilétére. A címlapon egy kép virított, ahol Jade nagyban haverkodik Nathannel a háttérben pedig vérzek a földön.
-Úr isten!-sóhajtott fel a mellettem ülő fiatal férfi.-Rohadt nagy mázlija, hogy nem tisztán kivehető. Az kéne még hogy rászálljanak az újságírók!
-Megérdemelné.-komorodtam el.
-Figyelj rám Jeni! De nagyon!
-Ha menteni akarod őt akkor felesleges! Láttam a hírekben az egészet!-szakítottam félbe.
-Jenifer Crystal! Fogd be most és nagyon figyelj!- állt fel és megmarkolta az állam rákényszerítve, hogy a szemébe nézzek.-Igen Nathan egy hatalmas pöcs! Igen undorító dolgokat művel és művelt! Igen utálom sokszor mint a sz@rt! De! Ebben neki semmi szerepe nem volt.-halkult el.-Ott álltam mellette végig. Mikor estél úgy rohant le a pályára mint egy őrült és mikor megjelent Jade AKKOR BASZKI ÚGY ELVERTE MINT A BÜDÖS SZART! JADE OLYAN ÁLKAPOCSTÖRÉST SZENVEDETT MINT A ROHADT ÉLET!-már ujjongott a mondat végére.
Gyors bepötyögtem a keresőbe a versenyem és egy csomó videót feldobott. Mindenféle volt köztük, de legalább a fele az esésem utáni perceket is megörökítette.
-De fujj baszki mitől vizes minden??!!-dobta ki az újságokat Roger.
"Úr isten...."
Villámgyorsan felrohantam az emeltre a szobájába és berontottam. A látvány ami fogadott egyenesen hátra tántorított.
Félhomály uralkodott a szobába és undorító bűz. A kuka tele volt zsepivel, az asztala és a föld pedig üres piás üvegekkel. Az asztalán drogcsíkok voltak gyönyörűen rendezve és egy csomó tabletta kiborulva. A párnája darabokra szaggatva és az ágyon egy tőr hevert alvadt véresen.
-Mi a szar történt itt?-néztem hátra kétségbeesetten az időközben utánam jövő menedzserhez, de ő csak lesütötte a szemét.
-Kikészítette a bűntudat és az egészért magát hibáztatja. Mikor érted mentem még itthon volt. Próbáltam figyelni rá de úgy tűnik elment míg oda voltam. Először katonás rendett rakott a házban majd neki állt inni. Aztán bedrogozta magát újra is újra. A tombolást az nem rég tehette.
Lassan átsétáltam a szobámba és mikor benyitottam az előző képsorok szöges ellentéte tárult elém. Hatalmas fény, tisztaság, rend és rózsa illat. Az ágyamon egy nagy doboz vörösrózsa hevert egy nagy szívecskés milkacsokival és egy szépen becsomagolt dobozkával. Az ágyamfölé pedig egy "Üdv Itthon!" felirat.
-Ezt ő csinálhatta ma reggel. Gondolom aztán megint elkapta a bűntudat és kiborult.-sóhajtott fel Roger.-Tudom nem a megfelelő alkalom de én egy tortával készültem. Benn van a hűtőben.-mosolyodott el óvatosan. -Gondoltam megvárjuk vele a többieket.
-Köszönöm!-öleltem meg bátorítóan.-Keressük meg Nathant! Van ötleted hol lehet?
-Van pár. Beszaladok a városba megnézem pár helyen.
-Oké én is csak letusolok és átvedlek.
-Hívj ha fejlemény van! Keresni foglak!-majd elsietett.
A fürdőszobában is érdekes tények fogadtak, de erről inkább nem akartam beszámolni Rogernek. A hófehér kagylóban apró vércseppek virítottak, a mosógépen pedig egy rajz egy telefonszámmal. A rajz egy papirusz volt amin listaszerűen fel voltak sorolva dátumok mellettük apró jelecskékkel. Az utolsó dátum az aznapi volt egy halálfejjel így ilyedtemben felhívtam a papíron látott számot. Egy srác vette fel.
#
~Halló tessék! Itt Denem fiúk tetováló szalonja!
~Helló! Jenifer Crystal vagyok! Nathan Whiteot ismeri esetleg?
~Milyen ügyben kérdi?
~Megtaláltam a rajzát a mosógépemen és keresem őt de nem tudom hová mehetett.
~Igen ismerem. Mára van időpontja a fivéremhez, 18:45re!
~Oh értem! Nagyon köszönjük de azt az időpontot le szeretnénk mondani!
~Ez biztos kislány? A barátod nem fog örülni neki!
~Igen biztos! Köszönöm a segítséget!
~Igazán nincs mit! Vissz' hall' !!
#
Egy ötlet folytán átmentem a szomszédba Nathanék házába. Meglepetésemre nyitva volt a kapu is és az ajtó is. Halkan besettenkedtem majd Nathan szobája felé vettem az irányt. De a keresett fiút nem találtam. Kíváncsiságomban elkezdtem kutakodni a dolgai között hátha valami nyomra bukkanok. Egy apró naplót találtam is melyet a kabátom belső zsebébe csúsztattam. Az ablakából tisztán belehetett látni a szobámba. Tekintetem lassan a parfümjeire vándorolt és a szekrényére. Ez idáig fel se tűnt, hogy mennyire elegáns dolgai is vannak és hogy a rossz fiú álarc mögött valami más bújkál. Mikor megszagoltam a kedvenc parfümjét az a hiányérzet öntött el amit álmomban éreztem a kórházban.
-Te mit keresel itt?-jött mögülem egy rekedt hang.
Ilyedtembe akkorát pördültem hogy neki estem a polcnak és hangosan levertem a rajta lévő dolgokat.
-Nathan!-léptem felé kettőt fülig vigyorogva de ő komoran hátrálni kezdett.
-Ne! Ne gyere a közelembe!
-De miért ne?-hökkentem meg.-Jajj a polcod bocsi!-majd gyorsan visszapakoltam mindent ahogy volt.
-Hagyjad ne foglalkozz vele.
-Nathan beszélnünk kéne!
-Ne Jenifer! Most kérlek menj haza!
Kezdtem észheztérni a meglepettségemből és jobban végigmértem az előttem álló fiút.
Izmos testére fekete trikó feszült, fekete nadrágot viselt. Haja szanaszét állt hanyagul, szemei véreresek voltak, alatt óriás fekete karikák ültek. Arca beesettés sápadt volt. A teljes életkedvhiánya ült ki rá. Bal alkarja a csuklóján be volt kötve.
-Mi történt veled?-közeledtem felé.
-Jenifer ne! Kérlek menj el!
-Nathan nem haragszom rád! Roger mindent elmondott sajnálom!-kezdtek könnyek gyűlni a szemembe. Nagyon fájt hogy így láttam.
-Ne kérj bocsánatot! Nincs miért! Ez az egész az én hibám! A bocsánatodat tudom nem kérhetem. Nincs hozzá jogom. Így kérlek menj el!
-Nathan kérlek ne csináld ezt! És még is mi a francokat csináltál a kezeddel?-és akkor állt össze.-Mond hogy nem okoztál magadban szándékosan kárt!!??
-Jenifer menj el!
-NEM MEGYEK SEHOVA!-kezdtek potyogni a könnyeim.
"Miattam bántotta magát. Miattam mert nem hallgattam meg. Mert nem neki hittem. Mert éretlen és hülye vagyok. Mert nem láttam hamarabb, amit kellett volna. Mert magamnak se merem bevallani mit érzek pedig pontosan tudom. Mert félek..."
Hírtelen érzelmek vezérelve a nyakába ugrottam és szorosan a vállába fúrtam az arcom. De ő nem viszonozta.
-Kérlek gyere vissza velem!
-Nem! Mindenkinek jobb így!
-Neked is?
-Igen. Nem akarom hogy többet a közelembe legyél. -a válasz éles volt és rideg.
-De amúgy se mehetek sehova nélküled!-próbálkoztam egy utolsót.
-Ne aggódj emiatt! Roger átveszi a felügyeleted!- a válasza keserű volt és halálos döfés. Akkor megértettem. Beleszerettem Nathan Whiteba, aki idáig ugyan így érezhetett. És mikor megkaptam, egyben el is vesztettem.
Lassan elengedtem a fiút és csak álltam vele szemben döbbenten.
-Értem.
De csak állt mereven és figyelt.
-Eddig nem voltál hibás. De az ezek után következőkért már ez nem lesz elmondható.-majd lassan elindultam a kijárat fele.
-Mire készülsz?-ragadta meg ijedten a karom.
-Nem azt mondtad hogy másé a felügyeletem? Ha ilyen könnyen leraktál akkor miért is érdekel?- majd kirántottam magam a szorításából. Ez az érzés ismeretlen volt és a világon a legszörnyűbb. Úgy marta a mellkasom mintha kiakarta volna tépni a szívem. Mindenem zsibbadt és égett. Minden levegővétel fájt és mintha 20 kilós tehert cipeltem volna.
-Csak tudd. Ha megteszed utánad megyek!-néztem hátra rá.
-Ugyan miért tennéd? -nézett rám értetlenül.
Éreztem ahogy patakogban ömlenek a könnyeim.
-Mert szeretlek!-csuklott el a hangom.
-Jenifer vár..-de bezátam az ajtót magam mögött. A hangos trappolást dörömbölés váltotta fel.
-Jenifer te bezártál???
-Csak hogy tudd lemondtam a szalonba az időpontod!
-Ne! Várj! Engedj ki! Kérlek!
-Bedobom a kulcsot.
Beraktam a nyitott konyhaablakon a pultra majd eltűntem az utcába a szeme elől.
Lesétáltam a városba majd beültem az első fodrászhoz, ami az utamba esett.
-Szia! Oh waow pasi ügy!?-nézett rám kedvesen egy huszonéves fodrász lány.
-Mondhatjuk.
-Na gyere! Jól ismerem az ilyet! Milyenbe szeretnél váltani? Bár van egy sejtésem.
-Mindegy csak csinálj valamit.
-Szexy, de depressziós?
-Pontosan.
-Rendben. Hajfestés?
-Szinezzük.
Kifizettem a kedves fodrászt majd a mosdóba füstös feketére kentem ki a szemeimet.
A városban még beszereztem egy fekete nadrágot és trikót amiket át is váltottam egy nyílvános mosdóban, majd beültem a kedvenc kávézómba a kedvenc helyemre és nekiültem olvasgatni Nathan naplóját. Elakartam terelni a figyelmem valahogy így ezt találtam a legjobb megoldásnak. Nem akartam felismerhető lenni, nem akartam sírni de élni se.
Mázlim volt, hogy vízálló volt a sminkem illetve hogy alul nem húztam ki a szemem, mert a tervem nem vált be. A kis könyvecskébe pedig képtelen voltam beleolvasni. Nem volt hozzá gyomrom pedig hihetetlenül kíváncsi voltam. Egy lapáttal még rátett hogy a telefonom állandóan rezgett így azt lenémítottam.
Épp az egyik szalvétára rajzolgattam egy kölcsön kért tollal és próbáltam megfejteni ismeretlen érzéseimet, mikor Roger leszólított.
-Hé bocsi! Nem láttál a városban vagy itt a kávézóban egy ilyen lányt?-majd felmutatta az egyik képemet.-Itt szokott ülni. Ez a kedvenc helye.
Válaszul csöndben nemet bólintottam.
-Ohh basszus! Azért köszi!-majd elsietett. Meglepett a tény, hogy felismerhetetlen lettem, így igyekeztem minel tovább kihasználni ezt. Magányra vágytam. Nem értettem semmit, összevoltam zavarodva és egyre csak fájt minden.
-Ezt elbasztam.-hajtottam le a fejem az asztalra, mire a mögöttem lévő boxban felugrott valaki és szép lassan átfordult az én boxomba. Lehajolt és hosszasan vizslatott.
-Segíthetek uram?!-kaptam fel a fejem idegesen mire arcul csapott a tény hogy Nathan méreget erőteljesen.-Ó bazdmeg!-csúszott ki a számon majd szélsebesen kirohantam a kávézóból.
"Baszki hogy lehetek ennyire átlátszó??!! Miért pont oda mentem??!! Persze hogy ott keresnének!!!"
Nem akartam a szemük elé kerülni. Nem akartam látni azt a szempárt akinek a gazdája megutált.
Egy kisutcában álltam meg a közelben és kapkodtam levegőért. Hallottam ahogy Nathan kiabál hogy: Roger baszki ide gyere! Szerintem megtaláltam! De akármit is látsz ne akadj ki! Igen azért ne akadj ki mert szerintem az a lány az akit megkérdeztél. Igen a szürkehajú!!! Nem nem őrültem meg!!! Bárhol felismerem azokat a szemeket!!
Mivel a hang közeledett így gyors továbbálltam.
"Na most ha végig gondolom hazamennék összepakolni és valószínűleg Emilyéknél kötnék ki. Szóval pontosan ez az amit nem szabad csinálnom ha egyedüllétet akarok!"
Végül fogtam magam és elmentem abba a Barba ahol kiengedhettem ami bennem volt. A Mirrorba.
Valter már előre nyitotta is az ajtót.
-Jó a frizurád csajszi! Ma is én viszlek haza?-mosolyodott el.
-De honnan..
-Ismerem én az ilyet. Sokan jönnek így ide. De vigyázz a szemed elárul!-vágott félbe.
-Ki vagy és mit csináltál a barátnőmmel!?-támadott meg Stella is az ajtóban.
-Kell egy hely ahol nem találnak rám.
-Húha csajszi! Gondolom haza se akarsz menni.
-Eltaláltad.
-Na jó akkor nálam alszol!-kacsintott.
-Aranyos vagy de..
-Nincs semmi de! Inkább mesélj mi történt!
-Röviden rájöttem hogy beleestem valakibe aki addigra megutálhatott. Mondjuk jogosan. Illetve kárt okozott magában miattam. Ja és valószínűleg sose fogok már vele semmien közelibb kapcsolatot ápolni, szóvel azt hiszem kezdek kicsit depresszióba esni. Ráadásul életemben először szeretek igazán valakit. Körübelül úgy érzem hogy szétdurran a fejem és kiszakad a mellkasom.
-Anyukám! Na de akkor orvosoljunk téged! Fehérneműt olcsón és jót tudunk beszerezni neked a többit meg adom én aztán majd bedobod ide valamikor. Ha gondolod át is költözhetsz egy időre. Holnap áthozhatnánk a cuccaid.
-Aranyos vagy! De inkább ha lehet használnám menedéknek ahol nem találnak meg.
-Oki megegyeztük!-vigyorgott.
Mivel mindketten fáradtak voltunk így beszereztünk néhány dolgot és átmentünk Stella albérletébe és végül az ölelésében álomba sírtam magam.
Álmomban kétségbe esetten futottam egy bőrdzsekis fiú után aki egyre csak távolodott és hátra se nézett. Egyre csak az a mondat visszhangzott a fülembe: Nem akarom hogy többet a közelembe legyél....