Be kell, hogy valljam, nagyon élvezetes volt a pályán játszani. De a kedvenc részem az volt, amikor a többieket láttam, hogy ledöbbentek.
Na igen, a röpinek meg van a maga szépsége.
Éppen történelem következik, amikor neki ütközök valakinek...ez a valaki majdnem olyan magas mint én, csak egy kicsit kisebb.
-Bocsánat.- kér tőlem elnézést és már menne is, de én megfogom a kezét.
-Várj egy kicsit! Beszélgessünk majd órák után, rendben?- kérdeztem meg tőle nagy mosollyal. Ő csak bólint egyet.- amúgy merre van a töri terem?
-Egyenesen..koppanásig és aztán balra és a 2. ajtó. Amúgy Asahi vagyok.
-Én Sky. És akkor órák után az automatánál.- És ezzel már futottam is tovább, hisz már meg volt a jelző csengő.
Végre....már 5 perce tart az óra és a tanárnő csak most esik be. De nem baj, csak kezdje már el.
-Szóval a mai téma a görög-perzsa háború. Ki tudja nekem összefoglalni.
Szokás szerint mindenki lapított, hisz elfelejtettek tanulni. Sóhajtok és fel teszem a kezem.
-Mi a baj Sky?
-Nincs semmi baj tanárnő, csak a választ szeretném mondani.- látom, hogy a tanárnő egy kicsit meglepődik, de aztán ennyi. Int, hogy kezdhetem. Veszek egy mély levegőt és elkezdem mesélni.....vagy húsz percig beszéltem, amikor a tanárnő rám szólt.
-Rendben van Sky. Ügyes vagy! Ezért kapsz egy 5-ös felelet jegyet.- És be is írta a jegyet a naplóba.
Én csak pislogtam, hisz a régi sulimban az ilyesmi is vagy egy fél óráig tart. Hm...sok mindent kell még meg tanulnom.
-Sky!- suttogja Hinata.
-Hm?- értetlenül nézek rá, mire Hinata elém tol egy cetlit.
Láttalak focizni, de nem csak én, hanem a fél röpi csapat!
Én csak néztem a lapot, oké, nem tudtam eldönteni, hogy azért írta, mert kíváncsi volt a reakciómra vagy csak azért, hogy választ csikarjon ki belőlem.
Ráírtam a papírra, hogy:
Aha, de mi a baj ezzel, tudtommal szabad nézni a másikat! :-/
Látom, hogy jót mosolyog a levelen.
Már éppen adná vissza a lapot, amikor a tanárnő megszólal...
-Gyerekek, a mai házi feladat, hogy nézzétek át Nagy Sándor hadjáratait.
Miután kiment a teremből, mindenki egyből hozzám rohant, mivel a kövi óránk is itt lesz.
-SKY, valami eszméletlen volt, amit a pályán csináltál! Soha nem láttam még ilyen gyors reagálást, pláne nem Camaron Dallas szupererős rúgásánál.- kezdi el egy szőke lány, de aztán közbevág egy barna hajú fiú és így tovább... Komolyan, néha az idegeimre mennek.
A mai nap nem volt semmi extra, csak odajöttek gratulálni, a csajok inkább olvadozni, de se baj.
Már ki is csöngettek utolsó órámról. Rohantam az automatához...amikor odaértem, megláttam a srácot.
-Szia Asashi.
-Szia Sky, hallom mindenki csak rólad beszél, hogy mit műveltél a pályán.-mondja mosolyogva, de az a mosoly szomorú volt.
-Igen, de nem nagyon szeretem.-Itt elhallgatok egy kicsit- Hiányzik?
Értetlenül néz rám.
-Micsoda?
-A röplabda.....hisz magas vagy, az izmaid is erősek, a lábadról nem is beszélve....szinte biztos vagyok benne, hogy te vagy a Karasu ásza.
-Rég volt, minden tavaly kezdődött...-És elkezte elmesélni, hogy mi volt tavaly....hogyan állították meg a lövését, hogyan tiporták a földbe, hogyan beszélt a csapattársaival.- röviden ennyi.
-Értem, de nekik is hiányzol, bár nem beszéltem velük, sőt személyesen csak 3 emberrel találkoztam, de szerintem hiányzol nekik, a csapatban az ász a második legfontosabb, hisz az első a liberó, de az ász feladata, hogy kimentse a csapatot a bajból, ő az aki általában a csapatban a legtöbb pontot szerzi- és itt elkezdtem kioktatni egy harmadévest az ász kilétéről.
Durván 15 percig be sem állt a szám. Asahi csak nézett rám, szerintem nem hiszi el, hogy elsős vagyok.
-Nem hiszem, hogy elsős vagy! De akkor mit csináljak?
-Pedig elsős vagyok, és ha szeretnéd akkor segítek visszarázódni a röpi világába.
-Tényleg? Megtennéd?-kérdezte nagy szemekkel.
-Persze, nagyon szívesen. Suli után mindig itt találkozunk és együtt megyünk haza, mit szólsz? Sőt..még tanulok is veled, ha kell......csak szólj!
-Köszi Sky, jövök egyel. Akkor holnap kezdjük, igaz?
-Bizony, akkor holnap, de előtte a telefonszámodat elkérhetem? Én is odaadom az enyémet.
Miután telefon számot cseréltünk, mindenki indult a maga dolgára. Én persze megint csak rohantam, hisz Sho-chan megigérte, hogy körbevezet.
Amikor hazaértem szokás szerint elmentem vacsorázni, aztán zuhanyozni, míg végül a házikat megcsinálni és tanulni egyet a szóbelikre. Éppen álltam volna neki a szóbelinek amikor megcsörrent a telefonom. Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Halló- köszöntem bele álmosan.
-Szervusz Nagi-chan. Hogy vagy?
-Jól vagyok Tooru-chan, csak egy kicsit fáradt vagyok.
-Hallom, viszont amiért hívlak az az, hogy áprilisban bemutatják a legjobb feladót, liberót, centert, ászt és így tovább. Ami azt jelenti, hogy neked is ott kell lenned Sky. És ezt sajnos vagy nem sajnos, a tévé is közvetíteni fogja.
-Most csak viccelsz?! Mond, hogy ez nem igaz! Tooru-chan!
-Sajnos Sky, ez a nagy helyzet, ez véresen komoly. De nem csak mi leszünk ott, hanem Japán összes röpi fiú csapata.
-Ilyen nincs!! Kösz Tooru-chan, hogy szóltál.
-Nincs mit, szervusz és aludd ki magad.
És ezzel bontotta a kapcsolatot. Vagy egy 10 percig néztem a telefonom kijelzőjét, hátha valami vicc az egész, de sajnos nem volt vicc. Sóhajtottam egyet és neki álltam a szóbelinek.
Nagyából 23:15-kor fejeztem be a tanulást. Hulla fáradtan dőltem be az ágyba, szinte azonnal elnyomott az álom.