Mivel mára a legmelegebb napot mondták, ezért megbeszéltük, hogy ma egész nap a parton leszünk, ígyhát lesétáltunk a tengerhez. A törölközőinket megint leterítettük, majd a többiek már rohantak is a vízbe. Én csak sóhajtottam egyet és letakartam a táskáinkat. Mikor felegyenesedtem, csak akkor vettem észre, hogy Ben megvárt engem.
- Mehetünk? - kérdezte, mire mosolyogva bólintottam. Miközben mentünk a vízhez, felcopfoztam a hajamat. - Mostanában nem voltunk valami sok időt kettesben.
- Tudom. De szerintem ebben a két hétben nem is lesz rá esélyünk. De nem baj, hisz így terveztük, nem? Tudtuk, hogy ha ezekkel az idiótákkal jövünk, - erre nevetve rájuk mutattam. - akkor nem lesz időnk egymásra.
- Igaz.
- Meg amúgy is. Együtt lakunk, szóval mindig együtt lehetünk, de velük nem. - ekkor kicsit zavarba jöttem, mert azt vettem ki az arckifejezéséből, hogy azt hiszi én nem akarok vele kettesben lenni. És ha jobban átgondolom, kicsit tényleg úgy jött le a dolog. - De már nekem is hiányzik, hogy néha összebújjunk. - mondtam kicsit elpirulva, mire kaptam egy csókot tőle.
- Na menjünk a mi kis idiótáinkhoz. - mondta, mikor bementünk a vízbe és sajna ezt meghallották a többiek is.
- Kik az idióták? - kérdezte Mark, mire inkább csendben maradtunk Bennel. Csak hogy ez nem segített. Rögtön körbe álltak minket és fröccskölni kezdtek, majd lenyomtak a víz alá, amibe majdnem belefulladtam a röhögés miatt.
- Hé nem jön ki valaki napozni velem? - kérdezte Julia egy fél óra múlva. Mindenki a másikra várt, hogy majd igent mond, de senki nem akart kimenni a vízből. Nem akarok senkire mutogatni, de Lucasnak kellett volna kimennie vele, hisz csak ő akarta, hogy velünk jöjjön.
- Majd mi elkísérünk. Úgyis akartunk pár képet csinálni kint. - mondták Paula, aki aztán Emilyvel elhagyta a vizet.
Mi a többiekkel tovább élveztük a tengert, majd pár óra múlva kijöttünk. A fiúk felajánlották, hogy hoznak kaját meg innit, úgyhogy mi addig kifeküdtünk napozni. Egy negyed óra múlva vissza is értek, amit Ben úgy jelzett nekem, hogy rácsapott a fenekemre.
- Hülye. - mondtam halkan.
- Ja akkor nem kapsz kaját. - ment el mellőlem.
- Nemár! Bocsi.
- Na azért. Itt van. - nyújtotta át nekem a hotdogot.
-De neked kellett volna bocsánatot kérni. - jegyeztem meg, mire egy puszival bocsánatot kért tőlem.
- Hogyhogy ilyen kevés kaját hoztatok? - kérdezte Szintia.
- Mert spórolnunk kell. Azért is kaptatok csak kettesével italokat.
- Hol a miénk? - kérdeztem Bentől. Az említett felvette az oldalán pihent kólát és odaadta nekem.
- Kösz. - ittam bele egy kortyot, majd visszaraktam közénk.
- Fogadjunk, hogy egy hét múlva már feketék leszünk. - nézett végig rajtunk Alex.
- Amúgy igen. - nevettem. Még sosem barnultam le ennyire. Pedig mégcsak két napja vagyunk itt.
Evés közben Ben elvette a kólát, majd egy húzásra megitta a felét, amit kikerekedett szemekkel néztem.
- Csak nem bejön ahogy iszok? - fordult felém vigyorogva. Én nem szóltam semmit, csak elpirulva visszafordultam a hotdogomhoz.
Miután jól laktunk visszamentünk még pár órára a vízbe, majd hazamentünk. Vagyis a hotelba. Lepakoltunk és már mehettünk is vacsorázni.
***
Épp a szobánkban ültünk Bennel, Markkal és Danival. Hogy miért? Mert a drágalátos Julia rájött, hogy már nagyon ki van éhezve Luke... szerszámára és eltervezte, hogy ők most kettesben fognak aludni egy négyszemélyes szobában. Mondjuk, ha jobban belegondolok ez nem olyan rossz, hisz végre újra együtt aludhatok Bennel.
Úgy döntöttünk, hogy a lányok mellé befekszik Dani, mi meg hárman a másikon alszunk. Ez anniyra nem volt jó ötlet, mert Mark miatt Ben alig tudott aludni, mert mindig rugdosta szegényt. Ben ezt megunta és lelökte őt, mire elnevettem magam, de gyors lefogtam a számat, nehogy felébresszem a többieket.
- Szegény. Legalább egy takarót adjunk neki. - suttogtam Bennek, aki kb egy centire feküdt tőlem.
- Nem fog megfagyni. - vont vállat. - Amúúúgy, nézd meg mennyi az idő.
Először csak összevontam szemöldökeimet, majd elővettem a telóm az éjjeliszekrényemről. 23:58 volt.
- Mindjárt éjfél. - mosolyodtam el.
- Pontosan. És ez tudod mit jelent? - vigyorgott.
- Azt, hogy kívánhatunk valamit? - válaszoltam suttogva neki, mire csak kuncogva megrázta a fejét. Na jó, mostmár tényleg nem értek semmit. Viszont közben 00:00 lett.
- Boldog szülinapot kincsem! - csókolt meg. Te jó ég. Elfeledkeztem a saját szülinapomról. Bár még mindig jobb, mint ha máséról feledkeztem volna meg.
- Úristen. Köszönöm-! - csókoltam vissza mosolyogva. - El is felejtettem. - kuncogtam.
- Azt látom. - nevetett. - Nem tudom, hogy most adjam oda az ajándékod vagy akkor amikor a többiek is. - gondolkozott hangosan.
- Tudod, hogy nem kellett volna semmit venned. Te vagy a legjobb ajándék. - mondtam elpirulva.
- Azt tudom. - erre csak mosolyogva megforgattam a szemeimet. - Na? Akkor mikor adjam? - türelmetlenkedett.
- Most. Így sokkal romantikusabb. - mosolyogtam. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Annyira édes volt ez az egész szituácíó. Pont éfjélkor csókolt meg a 16. szülinapomon, amit régen sosem vártam, mert tudtam, hogy úgyis csak egy átlagos nap lesz.
- Remélem tetszeni fog. - adta át a kis tasakot, miközben felültünk és adott egy puszit az arcomra.
Lassan kivettem a fóliával körbezárt két lapot a tasakból. Mindkettőn egy karkötő volt. Az egyiken egy lakat, a másikon egy kulcs lógott.
- Te jó ég. Ez gyönyörű. A legjobbat választottad. - öleltem át a nyakát mosolyogva. Majdnem kijött pár könnycseppem. Nem is értem miért. Talán mert még sosem volt ilyen megható pillanatom az életemben. Egyszerűen minden tökéletes volt. Még ha közben ott voltak négyen is mellettünk.
- Bevallom először nem nagyon akartam karkötőt venni, mert az nagyon lányos és tudtam, hogy nem fogok olyat találni, amit én is hordanék fiúként, de mikor ezt megláttam, tudtam, hogy neked tetszene és gondoltam a lakat annyira nem lányos, úgyhogy tudom hordani. - a beszéde végén elkuncogtam magam.
- Köszönöm. - csókoltam meg még egyszer, majd felvettem az ujonnan kapott karkötőmet. Vagyis csak fel akartam venni, de nem ment, ezért segített feladni, majd én is feladtam neki. Ezután újra elfoglaltuk helyünket az ágyon. - Szeretlek. - mondtam a szemébe.
- Én is téged. - húzott közelebb magához, majd egy puszit adott a homlokomra.