Lucas anyja kibírhatatlan. Rosszabb, mint Julia. Tök bunkó lett velem, de Juliaval meg olyanok, mint a legjobb barátnők. Amúgy nem érdekelne, csak direkt előttem csinálja, hogy piszkáljon vele. És hát eléggé idegesítő, mikor mondok valamit, ő meg direkt elkezd egy másik témát.
- Várjunk! Hol van a bátyjád? - fordultam Michaelhöz.
- Te jó ég Julia! Annyira jó a cipőd, én is pont ilyet akartam venni magamnak! - szinte visított, mikor meglátta a rózsaszín puma cipőt. És én még azt hittem, hogy nem fognak zavarni...
- Még sem tudott eljönni, mert valami haverjával ment rock táborba.
- Hmm... Az tök jó lehet. - mosolyodtam el.
- Ja. Neki biztos jobb lesz a nyara, mint nekünk. - biccentett Lucas családja felé.
- Legalább nem csak engem idegesítenek.
- Azért elég vicces, hogy utál az anyja. - nevetett, mire mérgesen néztem rá. - Bocsi. - nevetett tovább.
A repülőn hármas helyek voltak, ezért én Bennel és Markkal ültem. Szerencsére odaengedtek az ablakhoz, mert én még soha nem repültem úgyhogy, ki kellett élveznem. Paula, Emilyvel ült. Gréta Danival és Mustafaval. Alex Michaellel és Lucas anyjának a pasijával - még mindig nem tudom a nevét -, Lucas pedig az anyjával és a barátnőjével.
A kilátás valami eszméletlen volt és természetesen egy csomó képet csináltunk. Nem csak a látvány miatt, de az unatkozás miatt is. Utána játszottunk pár játékot, hogy teljen az idő, de azokban elfáradtunk, ezért megpróbáltunk aludni. Bent sajnáltam, mert mindkét vállán feküdt valaki. Engem még meg lehetett érteni, de Markot? Ezen csak nevetve megráztam a fejem és visszahajoltam Benre.
Végre megérkeztünk Lanzarotera. Ez egy kis sziget Spanyolországból. De külön van az országtól és valahol Afrika mellett fekszik. De ennek ellenére szép volt és kicsi, ami szerintem jó, mert így legalább nem volt annyi turista sem.
Bementünk a hotelba, ahol megkérdezték, hogy hány szobás szobákat szeretnénk. Szerencsére ezt a repülőn már megbeszéltük, hogy ki kivel lesz egy szobában.
A szülők természetesen külön lesznek egy kétszemélyesben. Úgy döntöttünk, hogy fiúk lányok külön lesznek, mert így kevesebb szobát kell foglalnunk. Paula es Emily ugyanúgy egy kétszemélyesbe kerültek, aztán én Grétával és Szintivel kaptam közös szobát. Mint a régi szép időkben. Ja várjunk, mégsem. Arról elfeledkeztem, hogy Lucas barátnője is lány, így sajna ő is velünk lesz egy szobában. A fiúkat két felé osztottuk: Michael Alexxel és Mustafaval volt, Ben pedig Markkal, Lukeal és Danival.
Mivel ötre értünk a hotelba, így a mai napra csak berendezkedést és pihenést terveztünk. A lányokkal megbeszéltük, hogy nem leszünk bunkók és megpróbálunk megbarátkozni Juliaval, hamár két hétig vele kell laknunk.
- Te melyik ágyat szeretnéd? - kérdeztem tőle kedvesen. Bár inkább azt kellett volna kérdeznem, hogy kivel szeretne aludni, mivel két francia ágyat kaptunk.
- Az ablak mellettit. Ha nem gond. - amúgy kedves volt a csaj. Csak túl vékony hangja volt. De nekem meg túl mély, szóval kiegészítettük egymást. Te jó ég, sosem gondoltam volna, hogy én egyszer még ilyet fogok mondani.
- És ki kivel alszik? - kérdezte Szinti. Julia csak megvonta a vállát es visszafordult a szekrényhez, hogy be tudjon pakolni. A háta mögött Gréta és Szinti egymásba karoltak mondván, hogy ők együtt alszanak, erre némán sóhajtottam.
- Jó, ha mi ketten alszunk? - kérdeztem tőle.
- Aha. - csak ennyit mondott.
Miután berendezkedtünk, leültünk az egymással szemben lévő ágyakra.
- És hogyhogy kiköltöztetek Angliába? - kérdeztem tőle.
- Te Angliában élsz? - kérdezték szinte egyszerre a lányok, mire Julia elkuncogta magát.
- Hát igen. Apám kapott egy munkát ott és a családját meg nem akarta itt hagyni, szóval mentünk mi is. - bárcsak nekem is ilyen apám lett volna... Bár nem, még mindig nem bánom, hogy berakott az árvaházba. Hisz akkor hogyan ismertem volna meg a legjobb barátaimat?
- És mi a hobbid? Mesélj magadról. - szólalt meg Gréta.
- Teniszezek. És mást nagyon nem tudok mesélni magamról. Szeretem a pop zenéket. Lucassal egy éve együtt vagyunk. - ha tudnád, hogy megcsalt téged. Bár Benék azt mondták, hogy ő is megcsalta Lukeot. Nem értem, hogy akkor miért vannak együtt.
- És nálatok működik a távkapcsolat? - miért akar ennyit tudni róla Gréta?
-Persze. Tudom, hogy az én kis Lucasom nem tenne semmi rosszat nekem. És minden héten skypeolunk legalább kétszer. - erre mindannyian csak bólintottunk. - Most ti jöttök.
- Mi árvaházban nőttünk fel. - erre kikerekedtek a szemei. - Én imádok görkorizni. - kezdte Szinti, de ekkor benyitott valaki.
- Gyertek vacsorázni. - szólt Mustafa.
- Kopogni luxus? - kérdezte Szinti.
- Reméltem, hogy megláthatok valamit, vagy valamiket. - húzta perverz mosolyra száját, mire megforgattuk a szemeinket. Mustafa kiment, Grétáék pedig követték őt.
- Én még gyors visszaírok a barátaimnak. - nyúlt a telefonjáért Julia.
- Én meg felrakom töltőre a telóm. - kezdtem el keresni a töltőm, mikor meghallottam hogy becsukódott az ajtó, ami azt jelentette, hogy kettesben maradtunk Juliaval.
- Hát... Ha tudom, hogy árvaházas lányokkal kerülök egy szobába, akkor inkább nem jövök. - nevetettt, mire öszehúztam a szemöldököm. - Ha érted, mire gondolok. - nevetett tovább.
- Nem, nem értem.
- Hát akik árvaházban nőnek fel, azok mindig olyan fiúsak és igénytelenek. És hát azt se felejtsük el, hogy lopnak és randaliroznak.
- Csak, hogy tudd, én is árvaházban éltem. - mondtam büszkén. - És nézd, - fordultam vissza az ajtóból. - mégis jobb ember vagyok, mint te.