A szemeim csukva vannak, és a kezeimmel megfogom az arca két oldalát. Lassan és gyengéden csókolt, míg az eső még mindig szakad. Az ő kezei is az arcomon vannak, míg egy kicsit simogatja a bőrömet, de ezt is szenvedéllyel teszi.
Kinyitja a száját és megnyalja a felső ajkamat, ami miatt belőlem egy halk nyögés tör fel.
Túl hamar húzódik el, én pedig majdnem felnyögök az ajkainak hiányai miatt.
Lenéz rám és az eső miatt nehezen, de még mindig ki tudom venni a tökéletes arcát.
Megszokásból beharapom az alsó ajkamat és lenézek a földre. Másodpercek múlva az államnál fogva felemeli a kezemet és kényszerít, hogy a szemébe nézzek.
„Sajnálom," mondja gyengéden. Bólintok, ő pedig félénken elmosolyodik.
„Ez csak.. nem tudom ezt csinálni," húzódik el tőlem. Összezavarodva nézem, ahogy a kezével a vizes hajába túr. Még mindig ki lehet venni az apró göndör tincseket, hiába teljesen vizesek.
„Hogy érted?"
Megfordul és rám néz, nem tűnik most olyan magabiztosnak, és a feje is le van hajtva valamennyire. Teljesen úgy néz ki, mint aki el van veszve. „Ezt," mutat a kezével rám majd magára.
„Akkor miért csókoltál meg?" Teszek felé egy lépést.
„Azért, mert meg akartalak," mondja halkan. „Szükségem volt rá," mondja még halkabban, de meghallottam.
„Akkor most azt akarod mondani, hogy soha nem lehet olyan, hogy 'mi'?" Fel kellett tennem ezt a kérdést.
„Nem lehet. Neked ott van Liam. Nekem ott van az én Julianne-em."
Az én Julianne-em.
„Tudom, hogy nem ismerlek olyan régóta, Harry, de te is tudod, hogy valami van közöttünk."
„De nekem már van valakim, Jo," mondja, mire lenézek a földre.
„Tudom," mondom csalódottan.
„Ennek nem kellett volna megtörténnie. Nem tudnánk csak.. elfelejteni az egészet?" Erre felkapom a fejemet és ránézek, de ő csak idegesen bámulja a cipőjét.
„Elfelejteni mit?"
„A csókot. Ezt a beszélgetést. Csak folytassuk azt, hogy megszüntetjük a törvényt, oké?"
„Nem lesz könnyű, Harry."
„Tudom, hogy nem, de véghez kell vinnünk." Csak bólintok egyet.
„Rendben," rázom meg a fejemet csalódottan.
„Jo, ne legyél ilyen," lép pár lépéssel közelebb hozzám.
„Nem vagyok semmilyen," vitatkozom.
„De vagy. Kérlek, nem akartalak megcsókolni."
„Mégis megtetted," fonom össze karjaimat.
„És sajnálom. Nem akartam hamis reményeket ébreszteni benned."
Ránézek Harryre, aki teljesen összezavarodottan néz ki. És szerintem én is valahogy olyan lehetek.
Megdörzsölöm a szememet és eszembe jut apám. Harry most csalta meg velem Julianne-t, pont úgy, ahogy apám csalta meg anyámat egy másik nővel.
Úgy döntök, hogy témát váltok.
„Harry, apám anyámat csalja."
„Mi?"
„Ő.. amikor bementem a házba, rajtakaptam őt egy másik nővel, aki nem anya volt. Én.. nem tudom mit tegyek."
„Biztos vagy benne, hogy az egy másik nő volt?" Vállat vonok.
Lehetett volna anyám is, de kétve hiszem. Mármint, nem igazán láttam a nőt, de őket ismerve, nem lehetett anyám az.
Ő nem csinálná ezt.
„Ezért jöttél ide, mi? Hogy gondolkozz?"
„Igen."
„Jó ez a hely, nem igaz?" Hamisan Harryre mosolygok.
„Aha."
„Aha," mondja vissza, ami miatt elmosolyodom.
„Azt hiszem haza kéne mennem," sóhajtok fel.
„Át kéne mennem Julianne-hez."
„Ja."
„Ja," mondja megint vissza.
Megforgatom a szemeimet.
„Később.. találkozunk?" Mondani akartam, de inkább hangzott kérdésnek.
„Persze."
Bólintok, majd szó nélkül elfordulok tőle. Hazafelé veszem az irányt, és próbálom magam meggyőzni, hogy ne nézzek vissza.
Nem lehetek ez miatt ennyire csalódott. Soha nem randiztunk ezelőtt, se semmi ilyen. Két különböző emberek vagyunk, akiknek ugyanaz a célja, szóval szövetkeztek, hogy sikerüljön elérni a céljukat. Nem kedvelhetem őt annyira.
Oké, talán egy kicsit.
De akkor meg miért csókolt meg amikor tudta, hogy nem kellett volna megtennie?
*****
Amikor hazaérek mérgesebben megyek be az ajtón, mint ahogy eljöttem. Abba a szobába rohanok, ahol rátaláltam apámékra, de megtorpanok. A szüleim fekszenek az ágyban, és takarókkal takarják magukat.
A szám sokkolva nyílik szét. „Akkor te voltál az, anya?"
„Josie, meg tudom magyarázni.." kezdi el, de feltartom a kezemet.
„Nem, anya. Te mondod nekem állandóan, hogy mennyire ki nem állhatod apát, és most nézz magadra."
Tudom, hogy apám is jelen van, de nem igazán érdekel.
„Édesem, már ezelőtt is szerelmes voltam belé. Még ha azt is mondtam, hogy utálom őt, hazudtam, mert mindig is szerettem őt. Így működnek a dolgok, drágám. Én csak.. beszélgettünk," néz rá apámra, aki jelen pillanatban mosolyog. „Átbeszéltünk mindent, és az a férfi, akibe szerelembe estem, még mindig itt van."
Kínos csend áll be amikor nem szólalok meg, a szüleim az ágyukról engem bámulnak, és kiráz a tudat attól, hogy meztelenek a takaró alatt.
„Faszság," nyögöm ki végre, kimegyek a szobából és becsapom magam után az ajtót.
Beviharzok a szobámba, ezt az ajtót és becsapom magam mögött, és pluszban még be is zárom kulccsal.
Sam most pár napig a barátaival lesz, akikkel a zongoraórákon találkozott, és az egyiküknél ott is alszanak. Holnap estig nem lesz még itthon.
Nem értem, hogy anyám miért tette ezt, miközben állandóan azt mondta, hogy gyűlöli apámat. Most pedig beismeri, hogy még is szerelmes belé?
A szerelem hülyeség.
Szerelembe esni még nagyobb hülyeség. Miért létezik egyáltalán olyan dolog, hogy párkapcsolat? Miért nem tudnak az emberek boldogok lenni randizás nélkül?
Utálom a fiúkat.
Utálok mindent.
Frusztrálva felkiáltok, miközben a fejemet rázom, így a fejem tetején lévő lófarok még kócosabb lesz.
Még mindig a csurom vizes ruháimban vagyok, de nem is nagyon érdekel.
Eszembe jut Harry.
Szerintem ő a fő oka annak, hogy ennyire feldúlt vagyok. Azt hittem, hogy végre először lehet valami komolyabb kapcsolatom egy fiúval.
Tudom, hogy alig ismerem őt. Alig tudok róla valamit, és szinte nem is ismerem őt.
Azt hittem, hogyha lesz köztünk valami, akkor az a valami csodálatos lesz.
Valami nagyszerű.
De ez az egész soha nem fog megtörténni, mert tisztán lehet látni, hogy tényleg szerelmes Julianne-be. Én pedig ezt nem tudom megváltoztatni.
Szóval azt hiszem így jó minden. Nem állhatok Harry és Julianne közé.
Bemegyek a fürdőmbe és rögtön a tükörképemre nézek.
Egy teljesen elázott lányt látok, aki úgy néz ki, mintha most kelt volna fel a halálból.
A szemeim kicsit fel vannak dagadva a sírástól.
Leveszem a ruháimat, majd megfordulok és szemügyre veszem a hátamon lévő sebeket. Nem törődve velük többet, a zuhanyzó felé veszem az irányt.
Beszállok, majd gyorsan lezuhanyzok és megmosom a hajamat. Miután készen lettem nem szállok ki, hanem a vízsugár alatt állok és hagyom, hogy a víz áztasson engem, miközben gondolkodom.
Senki nem tudja mi történik akkor, ha egy társ valamelyik tagja megcsalja a párját, mivel még ilyen soha nem történt. Őszintén szólva, nem tudom, hogy a kormány mit kezdene egy ilyen helyzettel.
Aztán eszembe jut Jenna. Következő héten el kell égetnem azt a könyvet. Nem lesz egyszerű, de muszáj megpróbálnom.
Remélem, hogy sikerülni fog. Utána akkor már nem fogok Liamhez tartozni.
Nem sokára elzárom a csapot, kilépek a zuhanyzóból és egy törülközőbe bugyolálom magamat.
Bemegyek a szobámba, kiválasztok egy laza szettet, felveszem és bebújok az ágyamba a takarók alá.
Kis időn belül már el is alszom.
*****
Másnap reggel a telefonom őrült csörgésére kelek fel. Komótosan veszem fel a telefont.
5 nem fogadott hívásom van Harrytől.
Összezavarodva akarom őt visszahívni, de amikor rányomhatnék a gombra, a neve megjelenik a kijelzőn.
Felveszem.
„Igen?"
„Tudunk beszélni? Muszáj valakivel beszélnem, és rajtad kívül nem nagyon tudok senkivel.." mondja lassan, gyengéden de pánikolva.
„Persze. Mi a baj?"
Kis ideig csend van a vonal másik felén, majd nyel egyet és megszólal: „Csak találkozzunk a padnál."
És ezzel leteszi.
Gyorsan felöltözöm, felkapok magamra egy utcai ruhát és elindulok.
Futólépésben megyke a padunk felé, és amikor odaérek Harry már ott ül.
Nagyon aggódó arckifejezés van az arcára írva, és amikor felnéz rám a szemeivel, mintha egy kicsit ideges is lenne.
„Mi a baj, Harry?" Mondom amikor már közel vagyok hozzá.
Összeráncolt szemöldökkel szólal meg: „Nem tudom."
Felnevetek. „Ezt, hogy érted?"
„Öm, azt hiszem, hogy csak látni akartalak?" Mondja inkább kérdésként, mire felnevetek.
„Igen?"
„Igen," zökken ki egy pillanatra. „Akarsz valahova.. elmenni kajálni?"
Gondolkodom egy percig. Akarok?
Nem tudok parancsolni magamnak, hogy nemet mondjak neki.
„Persze, gyerünk."
-----------
Olyan friss ez a rész, hogy szinte még ropog és tűzforró.
Remélem tetszett, jó hétvégét és hagyjatok magatok után kérlek nyomot!♥
All the love, xx.
U.i: JÉZUSMARIS, ÉN MÁR NEM BÍROM KIVÁRNI ÁPRILIS HETEDIKÉÉÉÉÉÉT