Ma reggel viszonylag könnyen keltem fel. Hogy miért? Mert csütörtök van. És mi ebben a jó? MÁRCSAK KÉT NAP VAN A SULIBÓL! De nem csak ezért keltem ilyen jól. Mikor felkeltem rögtön az én Benem fejét pillantottam meg, amin elmosolyodtam. Még aludt. Gondoltam, én jobb ébresztő lennék, mint a hangos telefonja, ezért elkezdtem puszikkal behinteni az arcát, amikre csak nyöszörgött valamiket.
-Ideje felkelni-suttogtam a fülébe.
-Suli miatt vagy miattad?-ezen csak kuncogtam egyet.
-Ha azt mondom, hogy miattam, akkor hamarabb felkelsz?
-Nem, mert tudom, hogy csak hazudnál-erre elfordult a másik irányba, de még láttam azt a félmosolyt az arcán. Megforgattam a szemem, majd bementem a fürdőbe készülődni.
Mikor kész lettem, lementem a konyhába, ahol már anya és apa ott voltak és kávézgattak.
-Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva, bár szerintem kivülről ez inkább vigyorgásnak tűnt. Ennyire örülök, hogy vége a sulinak? Hisz nyár után úgyis újra kezdődik... Most már értem. Nem annak örülök, hogy vége a sulinak, hanem, mert jön a nyár. Sajna itt Németországban nincs két és fél hónap szünet, csak másfél, de már az is valami...főleg, ha Bennel tölthetem.
-Jó reggelt-köszöntek vissza egyszerre-Mi ez a nagy öröm?-vigyorgott anya is.
-Semmi. Örülök, hogy egész nyáron mosogathatok-mosolyogtam, mire ők egy "ez nem vicces" fejet vágtak. Csak elröhögtem magam, majd elmondtam az igazat-Jól van na, csak azért örülök, mert mindjárt itt a nyár-erre a kijelentésemre pont leérkezett Ben.
-Annak én is örülök-vett ki a hűtőből egy narancslevet és egy húzásból megitta a fél üveget.
-Valaki szomjas-röhögött apa. Ekkor Ben titokban rám nézett egy perverz fejjel, amibe én belepirultam. Remélem anyáék nem látták ezt a kis jelenetet, mert az nagyon gáz lenne.
-Amúgy, ha már a nyárról van szó-kezdte lassan Ben, hogy minden szót értsünk, de valaki félbeszakította.
-Ez már rosszul kezdődik-nevetett apa. Tényleg nem is szigorú, csak amikor kell és hát akkor is csak megjátsza, mint Ben mondta.
Ben elmesélte a tervét Spanyolországgal kapcsolatban és anyáék belementek, csak az volt a baj, hogy azt hitték ők is velünk jönnek.
-Normálisak vagytok?!-kezdett anya mérges lenni és most nem csak megjátszotta-Ennyi gyerek felnőtt nélkül?
-Mondom, hogy Michael bátyja is velünk jön, aki már felnőtt-mondta Ben.
-Még ő is gyerek. Azért viszitek őt, mert majd vele hülyéskedthettek, mi? Ő majd meg tudja venni nektek az italokat is-mérgelődött apa.
-Nem!
-Akkor sem érdekel! És eleve szerintem a többieknek sem engedik majd meg. Most pedig nyomás suliba!
***
Épp szünetben állunk a többiekkel és azon gonodlkozunk, hogy győzzük meg a szüleinket az utazásról. Csak Lucast és Paulát engedték el. Daniéknak még nem is szóltunk, szóval szerintem nem lesz ebből a nyaralásból semmi.
-Van egy ötletem-mondta Luke izgatottan, de alig figyeltünk rá, mert tudtuk, hogy valami hülyeség lesz-Anyám jönne velünk. De nyugi nem zavarna sokat, mert hozná az új pasiját és akkor ők ellenének ott kettesben, mi meg addig azt csinálunk, amit akarunk. Persze ettől függetlenül még Michael bátyja is jöhet. Legalább lesz ki megvegye a piákat-nevetett. Mikor felfogtam mit mondott, lassan vigyor kúszott az ajkaimra, ami biztos hülyén nézhetett ki.
-Pacsi-nyújtottam felé a kezem. Nem hittem volna, hogy valaha is még örülni fogok annak, hogy Lucasnak ötlete van, vagy hogy egyáltalán megszólal. A többiek is így voltak vele, ezért hülyén vizslattak engem. Ben próbálta elfelejteni az előző tettemet és átgondolta a tervet.
-Ez tényleg jó ötlet-kezdte, de félbeszakítottam.
-Hé, még Grétáéknak nem is szóltunk!-tettem fel mutatóujjamat.
-Végülis pénteken úgyis meg akartuk ünnepelni, hogy utolsó nap és akkor majd ők is átjönnek és elmondjuk nekik-mondta Mark. Rajta nagyon látszott, hogy alig aludt valamit, de így is tudott figyelni, szóval akkor meg mindegy.
A beszélgetésünket a csengő zavarta meg, ezért el kezdtünk befele "sodródni az árral".
Mustafával bementünk a terembe (de jó, hogy végre van egy olyan "bandatársunk", aki az én osztályomba jár) és tudjátok mi történt?! Vagyis inkább mi NEM. Mustafa rá sem hederített a menőkre, egyszerűen csak leült a helyére velem együtt. Két srác odajött hozzánk, hogy köszönjenek neki, de ő csak elővette a telefonját és hátradőlt a széken. Erre a két srác egyike megkérdezte, hogy mi van vele, mire Mustafa csak fejére húzta a kapucniját. Ezen a tettén kicsit elkuncogtam magam. Végre elvállt a menőktől.
-Te meg mit nevetsz? Miattad nem beszél velünk, igaz?-kérdezte már megint a szőke(a két srác közül az egyik). Épp megszólaltam volna, de valaki megelőzőtt.