Mikor már kezdtünk megnyugodni, hogy itt nincs semmi, csak képzelődtünk, kikapcsoltak a telefonok.
-Ben-karoltam át karját-Kapcsold vissza a telód!
-Nem megy!
Az egész kórházat sötétség borította, ami nagyon megijesztett. Lépteket hallottunk mögülünk, ezért hátrafordultunk.
-Ez mi volt?-kérdezte Paula remegő hanggal.
-Hol van Mustafa?-kezdte el Michael keresni.
-Mikor láttad őt utoljára?-kérdeztem, mert végülis lehet, hogy már az elejétől fogva elvált tőlünk és most is ő szórakozik velünk.
-Végig itt volt mellettem-idegeskedett-Ő is világított!
-Jól van, csak kérdeztem-védekeztem.
-Bocsi-mondta halkan, mire csak megráztam a fejem mondván, hogy nem baj.
-Mit csináljunk?-bújt hozzánk Mark, ami eléggé fura volt,így kicsit meghátráltam-Most mi van? Nem szereted az édes hármast?-kérdezte és bár sötét volt, még így is láttam, hogy felvonja a szemöldökét vigyorogva.
-Ez most nem vicces-löktem oldalba, mire röhögve arrébb állt tőlünk. Szerencsére.
-Ti is halljátok?-szólalt meg Michael.
-Mit?-kérdezte Paula, de senki nem válaszolt, csak hallgatózott.
Éreztem, hogy majd kiugrik a szívem. Gondolom Ben is megérezhette, mert mindkét karjával átölelt hátulról és egy nyugtató puszit nyomott a fejemre. Mindannyian felfigyeltünk egy hangra hirtelen. Lehetett hallani, hogy valaki -vagy éppen valami- járkál a tördelékeken. Egyre jobban szorítottam Ben kezét a derekamon, mikor már egyre közelebb jött az a valami.
-Vááá-ugrott elő egy szőrös kapucnival a fején Mustafa. Én annyira megijedtem, hogy megfordultam, így szembe voltam Bennel, és amennyire csak tudtam hozzá bújtam, mire ő csak kiröhögött. Ez fura. Csak én és Paula ijedtünk meg, pedig Markot sem mondanám valami bátornak.
-Ez meg mire volt jó?!-ordibált vele Paula.
-Kérdezd a fiúkat-röhögött.
-Mivan?!-kérdeztük egyszerre Paulával.
-Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy ebben mindannyian benne voltatok?!-kérdeztem dühösen, mire csak röhögő fejeket kaptam, így Paulával -mint a durcis kislányok- elindultunk a kijárat felé.
-Nemár!-jött utánunk Ben, nyomában a többiekkel-Mi csak meg akartunk viccelni. Ti is szerettek ilyeneket csinálni. Tudom, hogy élveztétek-nevetett.
-Élveztük volna, ha nem vagytok ennyire durvák. Nem érezted, hogy majd' kiugrik a szívem?!-szinte ordítottam vele egy vicc miatt, de abban a percben nem érdekelt.
-Jól van, majd kiengesztelünk titeket, jó?-nézett ránk kutyaszemekkel, amiknek nem tudtam ellenállni, így elmosolyodtam, majd Paulára néztem, aki ugyanolyan fejet vágott, mint én-De most menjünk ki az udvarra. Utána meg mehetünk haza, ha akartok-mondta Ben, mire sóhajtva bólintottunk egyet.
Ahogy Ben mondta, kisétáltunk az udvarra. Mi most Paulával leghátul mentünk -persze még mindig, mint a durcis kisgyerekek-, hogy figyeljük a fiúkat, nehogy kitaláljanak még valami hülyeséget.
-Valahogy vissza kéne adnunk nekik-szólaltunk meg egyzserre Paulával, amin elröhögtük magunkat. A fiúk hátrafordultak és összevont szemöldökkel néztek minket.
-Mi van?-kérdeztem tettetett mérgességgel, mire a srácok csak értetlenül visszafordultak-És van valami ötleted?-suttogtam úgy, hogy csak ő hallja.
-Még nincs-húzta el a száját.
Elérkeztünk egy két ajtós kijárathoz ami az udvarra vezetett. Az egyik ajtó már félig ki volt nyitva, ami elég ijesztő hatást keltett. A másik ajtó be volt csukva és mivel a fiúk természetesen nem akarták egymást előre engedni, ezért egyszerre akartak kimenni az ajtón, szóval ki kellett nyitniuk a bezárt ajtót is. Mustafa egy kézzel megtolta, mert azt hitte, hogy ennyi erő majd elég lesz a kinyitáshoz...hát tévedett, mivel az ajtó meg sem mozdult, de persze ő akkor sem adta fel. Neki dőlt az ajtónak és minden erejével tolni kezdte. Ez már többet ért, mert nyikorogva kinyitódott nagy nehezen, de csak félig. Onnantól viszont mintha odaragasztották volna, így abbahagyták a bénázást és inkább kimentek az udvarra, nem foglalkozva azzal, hogy ki az első. Mint a kisgyerekek. Ahogy kiértünk, Paula jól körülnézett és támadt egy ötlete.
-Meg van a bosszúnk-súgta izgatottan, majd felemelte a hangját, hogy hallják a fiúk is-Fiúk! Ti maradjatok itt, mi meg Dorkával lemegyünk körülnézni.
-És ez mire is jó?-kérdezte Luke felvont szemöldökkel.
-Mert meg akarjuk nézni, hogy meddig merünk elmenni nélkületek.
-Uuu ez vicces lesz-nevetett Ben.
-De tényleg maradjatok itt és ne csináljatok semmi hülyeséget!-figyelmeztette őket Paula, mire csak bólintottak, mi meg egymásba karolva elindultunk. Még most sem értem, hogy mi Paula terve.
*Hey❤
Köszönöm az újabb díjakat szeretekszeretni-nek, Mukegirl_-nek és csillamkecskeee-nek!❤❤❤