Otthon fáradtan dőltem be az ágyba. Tudtam, hogy holnap Lukekal beszélnem kell. Próbáltam elaludni, hogy ne rá gondoljak, de sajnos minden megint az eszembe jutott. Az első csók, az ijeszgetései és az, hogy odaadtam neki a szűzességem én idióta. Utálom magam. Sose gondoltam volna, hogy ekkora ribanc leszek. Egy óra múlva sikerült álomba sírnom magam.
-Nem akarnál felkelni? Már dél van és kurvára unatkozom-Ben hangjára keltem másnap.
-Aludni akarok-mondtam rekedtes hangon, majd teljesen magamra húztam a takarót, mire Ben lehúzta rólam.
-Megtapasztalhatod a Ben féle ébresztőt-mondta és már rajtam is volt, engem csikizve, aminek köszönhetően kiment belőlem az álmosság.
-Hülye-röhögtem-Hagyd...abba-mondtam nevetés közben.
-Akkor lejössz velem reggelizni?-kérdezte abbahagyva a csikizésemet egy időre, mire bólintottam-Jó válasz.
-De leszállnál rólam, mert kurva nehéz vagy-próbáltam letolni rólam.
-Ja bocs a sok izom khm-feszített be, amin csak nevetve megforgattam a szemeimet.
-De most komolyan-erre végre leszállt rólam és én is kikászálódtam az ágyból-És mi a reggeli?-kérdeztem a lépcsőre lépve.
-Amit találunk-röhögött.
-Azt hittem legalább csináltál nekem-durciztam be.
-Együtt jobb, nem?-kérdezte, majd hátulról átkarolva a derekamat egy puszit nyomott az arcomra, amire elmosolyodtam.
Reggelinek csak müzlit ettünk, mert nem volt kedvünk főzöcskézni, majd leültünk az asztalhoz és bekapcsoltuk a konyhában lévő kistévét.
-Amúgy anyáék hol vannak?-jutott eszembe.
-Nem rég elmentek nagyiékhoz-kanalazott a müzliébe.
-Nemár. Én is el akartam menni. Még soha nem látogattam meg őket és ezért elég bunkónak tűnhetek-mondtam a tálban turkálva, mert semmi kedvem nem volt enni.
-Dehogyis. Én is csak egyszer-kétszer szoktam menni. Tudják, hogy jobb dolgunk is van-nevetett, mire megráztam a fejem-Miért nem eszel?-szólalt meg néhány perc múlva.
-Nem vagyok éhes-húztam el a számat.
-Most a nagyiék miatt?-értetlenkedett.
-Nem. Luke-mondtam halkan. Erre ő csak sóhajtott egyet.
Miután megreggeliztünk, vagyis inkább csak Ben, felmentem elkészülődni. Már majdnem kész voltam, mikor jött egy üzenetem.
~Luke💝: Fél óra múlva a mozi melletti parkban! várlak😘
Ahogy megnéztem az üzenetet, az volt az első gondolatom, hogy át kell cseréljem Luke nevét. Azután pedig, hogy milyen bunkó. Meg se kérdezi, hogy most ráérek-e vagy hogy a parkban jó lesz-e. Csak odahivat, mintha egy csicska lennék. Végre. Kezdek jó irányba haladni. Ezt arra értem, hogy végre kezdem utálni és nem a régi szép időkre emlékszem. És még az is bunkó tőle, hogy pont abba a parkba hív. Tudja, hogy az első csókunkra fogok emlékezni és azt hiszi ezáltal majd rögtön a karjaiba esek...Bár az is lehet, hogy a szemembe akarja mondani, hogy csak kihasznált és amúgy ki nem állhat.
-Upsz-mondtam, mikor az órámra pillantottam, mert hogy annyira belemerültem a gondolkodásba, hogy elfeledkezten visszaírni.
~Én: oke
Csak ennyit írtam. Nem akartam se smileyt se semmit írni. Nem akartam, hogy azt higyje, várom ezt a találkozást és hogy újra együtt legyünk stb stb stb.
Gyors felfogtam a hajam egy szoros copfba, majd felkaptam a telóm és lesiettem az előszobába. Miközben a cipőmet vettem, lépteket hallottam fentről.
-Most mész Lucashoz?-kérdezte Ben a lépcső tetejéről, mire csak bólintottam egyet-Sok szerencsét-kacsintott és mosolygott, de ez a mosoly szomorúnak tűnt.
-Van valami baj?-kérdeztem halkan, mikor már lejött.
-Nincs-hazudott. Még a hangján is lehetett érezni.
-Jó, ha nem akarod elmondani, akkor nem akarod-sóhajtottam-Viszont én el fogok késni. Minél előbb oda akarok érni, hogy minél előbb hazaérjek-mondtam várva reakcióját, de ő csak ott állt és engem bámult pislogás nélkül, zsebre tett kézzel. Meg sem szólalt és azt sem láttam rajta, hogy most mit érez.
-Tudod...-szólalt meg, mire megfordultam, mert épp a kilincsért nyúltam már-Az van, hogy nem akarom, hogy elmenj Lukekal. Meg kell beszélnetek, de...tudom, hogy iránta többet érzel, mint irántam és ezért azt is tudom, hogy biztos fog valami ott történni, ami több egy beszélgetésnél.
-Dehogyis-mondtam a szemébe nézve.