Valaki befogta a szememet, mire kicsit megrázkodtam, mert megijedtem, majd kivettem a fülesem.
-Lucas?-kérdeztem.
-Talált-szólalt meg végre, majd egy puszit adott hátulról az arcomra, amitől elpirultam-Mit hallgatsz?-huppant le mellém, majd elvette az egyik fülesem-Ez csak nem a 5 second of summer?
-De-mosolyogtam.
-Nem gondoltam volna, hogy szereted őket-kuncogott-Ez amúgy melyik számuk, mert még nem hallottam.
-Jet black heart-válaszoltam.
-Majd küld át!
-Ok.
-Mehetünk?-állt fel, mire követtem-Voltál már az erdőben?
-Nem-mondtam.
-Miért vagy ilyen beszédetlen?-kérdezte rámnézve.
-Semmitől. Csak nem tudok mit mondani-nevettem kínosan.
-Pedig azért jöttünk, hogy meghallgathassam a magyarázatod. Bár valamit nem értek. Ha nem akarod, hogy meglássanak minket, akkor miért pont a suli előtt találkoztunk?
-Mert nem tudtam, hogy hol van az erdő. Amúgy sajnálom a tegnapit csak-erre elgondolkoztam, hogy hogyan tudnám folytatni-Ha elmondok valamit, akkor megígéred, hogy nem mondod el senkinek?-kérdeztem.
-Megígérem-tette a kezét a szívére és felém fordult, én pedig kuncogni kezdtem tettén.
-Szóval...Mi Bennel jártunk-nem mertem a ránézni, mert féltem a reakciójátol. Lehet most már nem is akar tőlem semmit, bár szerintem eddig sem akart, szóval mindegy.
-Ki tudta?
-Senki.
-És akkor...Mi? Ezt nem értem. Bújkáltatok is?
-Igen. De rájöttem, hogy csak bátyjként tekintek rá, ezért múlt héten szakítottam vele és nem akartam, hogy tudja, máris túlléptem rajta és hogy rögtön pasizok már-közben megérkeztünk az erdőbe és bevallom kicsit féltem.
-Értem. De azért egyszer, majd elmondjuk a többieknek ugye?
-Igen. Majd.
Ezután nagy részt csöndben sétáltunk, de ez nem az a kínos csönd volt, hanem ez az inkább "élvezzük a természetet".
-Úristen-kiáltott fel Luke, majd el is tűnt a fák között.
-Luke-kiabáltam utána, de nem érdekelte. Nagyon féltem, de nem mertem utánamenni a fák közé.
Egy darabig csak egy helyben álltam és forgolódtam, hátha látok valamit, amitől megijedhetett Luke. Aztán elindultam lassan visszafele, még mindig jobbra-balra fordítva a fejem, hátha látok valamit.
-Váááá-ordított Luke, miközben hátulról nekem futva felemelt, mire én egy hangosat sikítottam.
-Idióta!-ütöttem meg, de ő csak szakadott a röhögéstől-Szerintem menjünk.
-Valaki nagyon megijedt-gúnyolódott.
-Ha. Ha. Ha-mondtam, majd elindultam összefont karral "durcisan" hazafele.
-Jól van na-jött oda kuncogva Luke.
Megint keveset beszéltünk visszafele. Inkább ő mesélt valami lerágos vicceket. Mikor már majdnem kiértünk az erdőből, éreztem, hogy megfogja a kezem, majd összekulcsolja ujjainkat, amin önkénytelenül elmosolyodtam.