Éppen fordultam az egyik sarkon, mikor valakivel ütköztem. Mikor felnéztem, Michael volt az.
-Bocsi-szólalt meg végül, mikor ő is felnézett. Ezután továbbsétált, de nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek tőle semmit, mert kíváncsi voltam, hogy miért is bámul.
-Öhm amúgy Dorka vagyok-mosolyogtam rá.
-Michael-mondta lazán és észrevettem, hogy most nem volt a fülében piercing, hanem az alsóajkán baloldalon diszelgett egy-Új vagy, igaz?
-Igen-mondtam, majd kicsit elnevettem magam-Kérdezhetek valamit?
-Aha.
-Miért bámulsz az udvaron ennyire?-ekkor éreztem, hogy elpirulok, ezért folytattam, hogy ne legyen annyira gáz, de csak rontottam-Talán ennyire csúnya vagyok?-röhögtem kínosan és inkább befogtam.
-Minden új diákot megnézek-ekkor hatásszünetet tartott-Mindig reménykedek, hogy jön egy olyan, aki olyan, mint én-nézett le a földre.
-Engem olyannak látsz?-kérdeztem félve tőle.
-Nem szeretek előítélkezni, de...a "menőkkel" lógsz, szóval...nem hiszem, hogy te vagy az, akit keresek-mondta, majd kikerült engem, hogy otthagyjon, de én csak nem bírtam magam visszafogni.
-Attól, hogy a "menőkkel" lógok, nem vagyok olyan, mint ők!-ezt szinte ordítottam-Mivel annyira vizslattál, ezért gondolom azt is láttad, hogy szinte meg sem szólaltam mellettük és nem is éreztem jól magam!
-Megmondtam, hogy nem szeretek előítélkezni-mondta, majd végleg otthagyott.
Hazamentem. Épp ültem le ebédelni, mikor valaki -pontosabban valakik- bejöttek röhögve az ajtón. Ben és egyik haverja volt az, akit már sokszor láttam mellette. Ledobták táskájukat, majd odajöttek a konyhába. Ben kivett a hűtőből két üdítőt, majd odadobta a haverjának.
-Dorka, ugye?-kérdezte.
-Igen-mosolyogtam-És te?-néztem fel a kajámból.
-Mark-mosolygott vissza rám, majd odament Benhez és átkarolta a vállát-Ennek a szépfiúnak a legjobb haverja-erre elröhögtem magam.
Ekkor épp végeztem, ezért elmosogattam, majd felindultam. Még hallottam, ahogy kaját szednek magunknak. Nem sokkal később a szobámban azt is hallottam, hogy anyáék megjöttek. Lementem, hogy köszönök nekik és hát mivel unatkoztam, gondoltam segítek Lucynak a leckében vagy valami. Lucy épp Markkal hülyéskedett, ami meglepett, de nagyon aranyosak voltak.
-Sziasztok!-köszöntem leérve, mire mindenki visszaköszönt, Lucy pedig a nyakamba ugrott.
Ma valahogy sokkal feldobodtabb, mint máskor. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy valaki húz maga után az emeletre. Lucy volt az. Nem hittem volna, hogy ilyen erős. Rögtön behúzott a szobájába és leült az ágyára. Követtem példáját. Elkezdett valamit mutogatni, de nagyon gyorsan csinálta és volt egy szó, amit nem is értettem, szóval szóltam neki, hogy lassítson és magyarázza el azt a szót, amit nem értettem.
-Tudod van az a fiú-mondta mutogatva lassan, mire bólintottam-Ma-"hatásszünet"-Adott a csokijából-vigyorgott. Annyira édes.
-Úristen-hüledeztem-Ugye megköszönted?-kacsintottam.
-Persze-húzta ki magát-Viszont egy puszit is adtam az arcára-ebbe belepirult. Nagyon aranyos volt, de tényleg. Csak hát, nem értek valamit...a lányoknak ebben a korban utálniuk kéne a fiúkat. Úgy látszik vannak kivételek.
Ezután Lucyval társasoztunk egyet, mikor épp benyitottak. Ben és Mark volt az.
-Kopogni luxus?-kérdezte mutogatva Lucy, amin röhögtem. Miután Ben lefordította neki, amit mutogatott, Mark válasza az volt, hogy ráugrott az ágyra és elkezdte Lucyt csikizni, aki nagyon nevetetni kezdett. Bár olyan halkan, hogy szinte magában, de persze ez azért, mert siket.
-Társasoztok?-nyitotta nagyra Mark a szemét-És a kedvencemmel?-ezt még több beleéléssel mondta Lucy kedvéért, aki édesen kuncogni kezdett-Mi is beszállunk.
Azzal újra kezdtük a játékot. A játék elején Mark beszólt, hogy ha nem engedjük a kishercegnőjét győzni, akkor nem kapunk többé a csokijából. Persze ezt Lucy nem értette, szóval mikor megnyerte a játékot, nagyon büszke volt, amit mindannyian boldogan néztünk.
-Nekem asszem haza kell mennem-mondta szomorúan Mark a nem létező könnyét törölgetve (direkt Lucynak) és nem a jelbeszéddel, de elmutogatta neki.
Este nagyon álmos voltam, ezért hamar bealudtam.