Ezután fagyiztunk, ahol ismerős arcokkal találkoztunk. Ben és a haverjai voltak ott. Gondoltam kiosonunk előlük, de persze hogy Lucy odafutott a bátyjához. Én csak néhány lépéssel mentem közelebb hozzájuk.
-Hé Ben! Ki ez a csaj a húgoddal?-kérdezte egy haverja, akit legszívesebben leütöttem volna, mert úgy beszélt rólam, mintha ott se lennék és mintha csak egy értéktelen tárgy lennék. Oké, hogy nem vagyok szép, de akkor is. A belsőt kell nézni nem a külsőt.
-Ha nem vennéd észre, itt állok melletted-mondtam némi gúnnyal.
-A formás seggedet nem nehéz észre venni-kacsintott miközben beharapta az alsó ajkát. Én annyira megalázóan éreztem magam, de nem tudom miért. Igazából ez semmi nem volt.
-Oké, most már menjetek haza-szólt nekem Ben, majd (gondolom) ugyanezt el mutogatta a húgának.
-Várjunk csak. Ő az új húgod, nem?-kérdezte egy másik haverja.
-Ő nem a húgom és nem is lesz!-ezt a mondatát szinte ordította Ben, mire én megszeppentem. Felém fordult kifújta a levegőt, majd egy bűnbánó tekintetet vetett felém, de én csak elindultam haza Lucyval.
Felhívtam Sarat, aki 10 perc múlva eljött értünk. Otthon nagyon finom illatok voltak és Sara szülei is ott voltak.
Miután ledobtam a cuccaimat leültünk az asztalhoz enni. Sara kiment, hogy behozza a másik fogást és sajnos hallottam a beszélgetését Peterrel:
-Beszéltem Bennel. Nem akar kedves lenni vele-mondta Peter.
-De miért?-kérdezte értetlenül Sara.
-Azt mondja, hogy sose akart egy örökbe fogadott húgot, de szerintem hazudik, mert mikor megkérdeztem, hogy miért, elég sokáig gondolkozott, hogy mit mondjon.
-Ahh...mindegy, majd megprobálok én is beszélni vele. Méghozzá most, mivel nem képes lejönni az asztalhoz, mert tudja, hogy ez Dorka estéje. Tuti ajándékot se vett neki-mondta kicsit mérgesen Sara.
Bejöttek mosolyogva, majd lerakták az ételt az asztalra és neki álltunk enni. Sara felment, a többiek pedig rólam kezdtek érdeklődni, ami nekem nem nagyon tetszett, mert utálok másoknak magamról beszélni. Egyszercsak Sara jött le mögötte Bennel és én kezdtem izgulni, csak azt nem értettem, hogy miért. Talán mert utál engem és ez miatt utálok a közelébe lenni, de miért nem szarom le egyszerűen?! Ezt a gondolatmenetemet Sara szakította meg.
-Akkor most menjünk a nappaliba és adjuk át az ajándékokat-mondta boldogan.
-Mondtam, hogy nem kellenek ajándékok-szóltam.
-Ahj ne butáskodj. Ez semmiség-nyugtatgatott, ami nem nagyon sikerült, mert hülyén éreztem magam, hogy nincs is szülinapom, de ajikat kapok-Ki kezdi?-kérdezte, mikor mindenki a nappaliba ért.
-Szerintem Lucy már nagyon odaszeretné adni-nevetett Peter.
Lucy izgatottan odajött hozzám és odaadta a becsomagolt ajándékát, mire én megköszöntem és átöleltem, majd kibontottam a csomagot. Egy jelbeszéd tanuló könyv volt benne, aminek nagyon örültem. Ezután Sara és Peter következett. Sara egy nyakláncot vett amin egy D betű volt, Peter pedig hozzávaló fülbevalót. Nagyiék egy virágos ruhát adtak, ami gyönyörű volt.
-Öhm...Ben. Odaadnád az ajándékodat?-kérdezte Sara, mert Ben egész végig csak unottan ült a kanapén.
Elővette a dobozkát a zsebéből, majd előrehajolt és odaadta nekem, mire természetesen megköszöntem. Tudtam, hogy valami értéktelen ajándék lesz.