A dal közben észrevettem, hogy valaki hallgatózik az ajtó mögül. Mikor meglátta, hogy észrevettem belépett.
- Bocsánat, nem akartam hallgatózni, csak épp erre sétáltam és meghallottam a gyönyörű hangodat. Nagyon szépen énekelsz. De folytasd kérlek. -mondta a férfi.
Középkorú lehetett és elég elegánsan volt felöltözve. Kedves volt, de nagyon féltem, mert mi van, ha ki akar rabolni vagy megerőszakolni vagy elrabolni?
- Ki maga? -kérdeztem ijedten, amin kuncogott egy kicsit.
- A feleségemmel jöttem az árvaházba. Örökbe szeretnénk fogadni egy gyereket. És nagyon örülnénk egy magyar gyereknek. Tudod ott ismerkedtünk meg a nejemmel. -mondta a "mégmindignemtomanevét" férfi, de Liza néni és egy nő félbeszakította.
- Hát itt van. -nevettek.
- Szívem. Ennek a lánynak gyönyörű hangja van. Meg kell hallgatnod. Lehetne? -fordult felém, én pedig egy kis gondolkodás után bólintottam egyet, mire elmosolyodtak mind a ketten-Mi is a neved?
- Dorina. De mindenkinek csak Dorka vagyok. -mosolyogtam én is.
Elkezdtem énekelni. Mindenki mosolyogva és ledöbbenve nézett. Főleg Liza néni. Ezt a gitárt még ők vették nekem egyik szülinapomra. De senki nem hallott még játszani rajta, mert mindig tiltakoztam. Most meg ennek a két idegennek azonnal igent mondok. Ezért lepődött meg ő a legjobban.
- Te nagyon tehetséges vagy Dorka! -mosolygott a nő- Hány éves is vagy?
- 15 -válaszoltam.
- Én Sara vagyok, ő pedig a férjem Peter. Azért jöttünk ma ide, hogy örökbe fogadjunk egy gyereket. És azt hiszem máris megvan, hogy kit viszünk. -kacsintott kedvesen, nekem pedig a pulzusom nagyon felgyorsult- Persze, ha csak te is akarod.
Rápillantottam Liza nénire. Eszembe jutott, hogy mennyire hiányozna az árvaház. Az OTTHONOM. De végülis bármikor át tudnék majd jönni, szóval mindegy is.
- Igen. -válaszoltam széles vigyorral.
Elintézték a papírokat meg mindent, nekem addig meg be kellett pakolnom. Nagyon sok cuccom volt. Pakolás közben valaki berontott a szobába.
- Ezt ugye nem gondolod komolyan?! Basszus...Most mesélte Liza néni mi történt. -akadt ki Gréta.
- Hallod egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez velem meg fog történni. Sajnálom...ha nem akarod hogy menjek, itt maradok. -mondtam megbánóan.
- Jajj dehogyis. Örülök, hogy örökbe fogadtak, csak tudod, hogy hiányozni fogsz! -erre megölelt, amit én viszonoztam.
- Nyugi...legalább hetente egyszer talizunk! Ha pedig nagyon közel laknak a "szüleim", -mutattam nyuszifüleket- akkor két naponta. -kacsintottam.
- Jól van, de ígérd meg! -tette a kezét a szívére.
- Ígérem -követtem a példáját, ezután pedig megint szorosan megöleltük egymást.
- Na nekem mennem kell! -és már kint is volt a szobából. Kedves. Pedig azt hittem, hogy segíteni fog bepakolni, de akkor mindegy.
Valaki kopogott az ajtón. Gondoltam Szinti lesz az, de nem ő volt.
- Dorka. Saraék csak holnap visznek haza magukkal, szóval ma még itt alszol. -mosolygott Liza néni.
- Jól van. -mosolyogtam vissza, majd odajött és átölelt.
- Aztán jól viselkedni! Mutasd meg, hogy jól neveltünk! -erre elnevettem magam, majd válaszul bólintottam egyet.
Gréta és Szinti feljöttek. Attól féltem, hogy majd egész este rólam fognak beszélni. De szerencsére nem. Minden és mindenki normális volt, mint szokott. Beszélgettünk, majd lementünk vacsorázni. Minden ugyanolyan volt, mint eddig. Vagyis talán valami változott. Balázs és Dani visszacserélték a helyüket.
~Én: hh nem ül melletted Balázs?😱😍
~Gréta💓: volt egy kis vitánk...
~Én: miről? tudok segíteni?❤
~Gréta💓: 😃aranyos vagy, de nem hiszem❤ szóvá tettem előtte h utálom a cigit és ezen veszekedtünk...érted?! egy büdös cigin!!!😠
~Én:😄😞 nyugodj meg!😉 minden kapcsolatban van egy kis veszekedés és ha ti ilyen kicsitől már feladjátok az nem jó!! ha szeretitek egymást küzdjetek a szerelmetekért!!!....xdd milyen költői vagyok😂
~Gréta💓: 😂❤ igazad van😪
~Én: nekem mindig😏
Ezután folytattuk az evést. Mikor befejeztük, felment mindenki a szobájába. Hirtelen rezgett a telefonom.