Bár Yunho eleinte nem volt túlságosan barátságos Misooval, ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban leengedte vállait, s nem csupán testtartásán lazított, de a stílusán is. Soojin miatt aggódnom se kellett, a szőke alfa lány azonnal a szívébe fogadta a terhes omegát, s úgy bánt vele, mintha már évek óta ismernék egymást. Szerencsére ez a bizalom fordítva is kialakulni látszott, szóval csupán örülni tudtam, amiért ő is láthatta; nem rossz társaságba hoztam.
Soojin nagyon nehezen szerzett magának barátokat régebben, főként lányokat. Alfa nőként nehezebben fogadták be őt. Az omegák tartottak tőle, az alfa férfiaknak pedig sokkal inkább volt olyan szándékuk felé, ami egy tizenéves gyerek felé nem illendő. Nyilván, a tiszta vérvonal megteremtése lehetséges opció volt innentől, egy új családfa kibontakozása, avagy virágzása lehetett volna belőle. De ő sokkal inkább vágyott barátokra, mintsem kapcsolatokra. Azt bárhonnan megkaphatta. Szép volt, csinos és bárkit levett a lábáról.
Aztán megismerkedett egy ausztrál sráccal, Felix személyében. A munkahelyén találkoztak még gimi elején, ahol nagyon jó barátok lettek, s mivel Lixie a szobatársam volt, én mindenről tudtam, s hallottam, ami vele történik. Éppen ezért Soojin sem maradt ki a mindennapos meséből, ahol az aznapját írja körül nekem vacsorázás közben. Szóval én is megismertem őt egy találka keretében. Onnantól pedig szinte elválaszthatatlanok voltunk.
Társaságunk utolsó tagja volt Yunho. Sokan azt hitték, amikor együtt láttak minket, hogy a két alfa egy pár, avagy testvérek. Folyamatosan civakodtak, s szívták egymás vérét. Mi pedig mindig nagyon jól szórakoztunk ezen.
Ez a páros dolog sosem volt igaz rájuk. Két nagyon eltérő személyiségről volt szó, s az ő esetükben a vonzalom nem alakult ki. Jobban hasonlítottak két lökött testvérhez, legalább is szerintem. A szerelem legapróbb szikrája sem csapott fel köztük, soha. Bár valahol érthető, hogy miért, hiszen Yunho végig engem szeretett. Soojinnek meg amúgy is van barátja.
Egy jót ettünk az egyik étteremben, amit közösen kiválasztottunk. Igaz, a végső döntés a terhes, s nagyon korán kívánós omegáé volt, de nem volt ezzel gond, hiszen nekünk mindegy volt, hogy hol esszük tele magunkat. Mondanom se kell, majdnem kidurrantam. Mostanság több táplálékot viszek be a szervezetembe, s lassacskán, de sikerül híznom. Igaz, ilyen rövidke idő alatt nem sok ment fel, talán egy fél kilóval lehettem több, de bizakodóan, s pozitívan állok a dolgokhoz. Igaz, még mindig nem értem magam, hogy mi vezetett ehhez, de... Talán csak beláttam, hogy nem a semmiért mondja mindenki, hogy soványka vagyok. Lehet, hogy igazuk van, s egyébként is, nekem az alfámnak kell tetszenem.
Ezek után Yunhonak el kellett mennie, hiszen hamarosan órája lesz, onnan pedig jobb, ha nem késik. Szóval mi mentünk el közösen vásárolgatni. Igazából mindenhova be akartunk nézni, ami érdekesnek tűnt. Az első hely, ahova betértünk, egy egyszerű drogéria volt. A két lány imádja a sminkeket, szóval ők mindent a kézfejükre kentek, s sajnos az enyémet se hagyták ki. Kicsit elveszettnek is éreztem magam, mert ha Felix velünk volt, akkor legalább nem én lettem egyedül kifestve, s valakivel mégis osztozok azon a 30 perces kínon, amit ezen a helyen élek át.
Az két dolog volt, amit megvettem, az egy ajakbalzsam, a másik pedig kézkrém. Nagyon szárad a szám, főleg, hogy egyre hűvösebb van, ez pedig igaz a kacsóimra is, ugyanis én nem hordok kesztyűt. Sosem szerettem, mindig zavart. Nem tudtam rendesen fogni benne, a telefonom is mindig kiesett a kezemből, mert csúszott, ráadásul egy egyszerű jegyet sem tudtam kivenni a táskámból. Mindig le kellett kaparnom magamról, hogy bármit is tudjak csinálni.
A következő megállónk egy ruhaboltba vezetett. Mindenki elindult, hogy a saját stílusának megfelelőt keressen, s bevigyünk pár darabot az öltözőbe. Misoo előre készült, ugyanis bővebb fazonú felsőket nézegetett, illetve olyan nadrágokat, amik nem fogják annyira zavarni a pocakját, ha az nőni kezd. Magyarán; cicanadrágok.
Én is kinéztem magamnak pár pulcsit, s bár jó volt a keresetem, ennyit sajnáltam kiadni érte. Nem értettem, hogy miért volt ennyire drága, ugyanis az anyaga nem volt annyira jó, s annyira szép sem volt, hogy a felső réteget verdesse a darab. Mindenesetre egy próba erejéig tökéletes hasznát vettem.
Elsődleges célom az volt, hogy beszerezzek pár fehér dolgot. Mivel kórházban dolgozom, sosem ártott, ha volt néhány plusz világos felsőm vagy nadrágom. Van, amikor egész sokáig ott kell lennünk a munkahelyen, ilyenkor pedig, amikor este értünk haza, nem éppen volt időm, vagy kedvem már elindítani egy mosást. S volt már példa arra, hogy Jungkook egyik ingét vettem fel a sajátom helyett, mert nekem már nem volt. Az alfa amúgy se ragaszkodik ehhez a színhez, ahogy a többi orvos sem, viszont az ápolók, illetve az asszisztensek igen. Nekünk valamiért kötelező, de ezt sosem értettem, hogy miért. Persze, inkább ez, mint a másik kórházban lévő kisliba zöld egyenruha. Vagy a narancssárga. Olyan lennék, mint egy narancs vagy egy börtöntöltelék. Az amúgy se az én színem a narancssárga, sosem állt közel hozzám.
- Van egy ötletem. – karolt át minket Soojin, s mosolyogva nézett hol Misoora, hol pedig rám. – Mi lenne, ha felöltöztetnénk egymást? Például én adok valamit rá, te pedig Jiminre, Jimin pedig nekem választ? – kérdezte.
- Én benne vagyok. – bólogatott beleegyezése jeléül Misoo.
- Hát, ez már több, mint a fele, szóval te is benne vagy, Jimin. – bökött oldalba, ami miatt megrándultam. – Tudod a méreteimet, de ha kicsit nagyobb, az se baj. Mindenki kap 10 percet, hogy kiválassza a darabokat és az öltözők előtt találkozunk. Hajrá! – lapogatta meg a vállamat, s el is indult, hogy ruhát nézzen a másik lánynak, aki csak cserfes pillantással illetett, aztán el is sunnyogott. Nagyot nyeltem, ugyanis éreztem, hogy ez annyira mégse lesz jó, mint amilyennek ők hiszik.
Mindenesetre nem akartam a buli elrontója lenni, szóval válogatni kezdtem a ruhaüzletben. Direkt valami olyat néztem, ami szerintem nagyon jól állna Soojinnek, még akkor is, ha nem feltétlen az ő stílusa. A lány általában sötét ruhákat hord, szóval most mindenképp valami világosabbra gondoltam.
Egy közönséges farmert kaptam le a fogasról a sok közül. A méretet persze kikerestem, nem akartam, hogy ne jöjjön fel a lányra, esetleg túl nagy legyen. Mindezek mellett a következő egy fehér felső volt, v nyakkal, s még gallérja is volt, bal mellrészen egy kis zsebbel. Végül pedig egy pufibb bézs és sötétzöld kabátot tettem hozzá, hogy azért mégse legyen annyira egyszerű. Nekem tetszett ez az összeállítás, bár néha megkapom, hogy én és a divat sose fogunk jól kijönni egymással, de ez most egy kihagyható dolog.
Végül a nadrágot mégis átcseréltem egy bézsre, aminek magasított a derékrésze, s egy fekete magassarkút is hozzácsaptam. A fejemben kicsit úgy állt össze a dolog, mintha egy idol lenne, s de lehet, hogyha felveszi, inkább bohócnak fog kinézni, mintsem hírességnek.
A megbeszéltek szerint megjelentem az öltözők előtt, s láttam, hogy a két lány is közeledik szépen lassan. Úgy tűnik, hogy összebeszélhettek, hiszen nagyon cinkos mosollyal jöttek felém. Szépen átadtuk egymásnak a ruháinkat, s bementünk, hogy felvegyük őket.
Én egy fekete selyeminget kaptam, amit hiába próbáltam begombolni, úgy tűnik, hogy kihagyták úgy a felső három gombot. Ráadásul még bő is volt, annak ellenére, hogy az ujjai pontosan megfeleltek a méretemnek. Nem is tudom, hogy milyen minta volt rajta, szerintem valamiféle virágok, ezek pedig bézs színben pompáztak. Nem nézett ki rosszul, de a túlzott merészség miatt biztosan nem venném fel sehova.
A nadrág pedig valami bőrnadrág volt. Úgy fénylett, mint Salamon töke, s biztos voltam benne, hogyha ezt felvenném egy buliba, akkor egy bő fél óra után megsülnének a tojásaim. Jól nézett ki, ahogy kiemelte a fenekemet, néhány alfának biztosan hívogató lenne – nem is tudom, hogy Jungkook mit reagálna rá –, viszont nem volt olyan kényelmes. Melegem volt benne, s zavart, hogy hangot adott ki minden mozdulatomnál.
Szőke hajamat a tükörben nézve összeborzoltam kicsit, hogy rossz fiús hatást keltsek. Nem mondom, jól állt ez a stílus is, de jobban szerettem a sajátomat, azaz a világosabb darabokat, s a bő, kötött pulcsikat.
Úgy tűnik, hogy már csak rám kellett várni, hiszen a két lány már kint volt, s beszélgetett egymással. Mindketten rám kapták a tekintetüket, aztán pedig cinkosan összenéztek.
- Tudtam én, hogy jól fog állni neked. – bökte meg a vállamat Misoo, én pedig megforgattam a szemeimet.
- Egyébként nekem tetszik ez a nadrág és a kabát. Szerintem megveszem őket, annyira nem drága. – ingatta a fejét Soojin, én pedig eltátottam a számat. Nem gondoltam volna, hogy tényleg megveszi őket. – Viszont a cipő nem tetszik vele, pólóm pedig van hasonló. De nem rossz, nem rossz. – mosolygott.
Misoo egy fekete egyberuhát viselt, aminél térd felett elfogyott az anyag. Jól állt neki, mert még nem volt akkora pocakja, s kiemelte a szép alakját. Mindezek mellett egy magassarkú volt rajta, illetve egy szőrösebb puha kabát. Nem is tudtam pontosan megmondani, hogy milyen színe volt. Talán acélkék, de ebben sem voltam biztos. Mindenesetre nagyon jól nézett ki.
- Egy füstösebb smink és mehetnék bulizni. – kuncogott Misoo.
- Jimin is. De még én is, mert ez simán feldobható. – tárta szét a karjait Soojin, s elmosolyodott. – Na, öltözzünk vissza, kifizetem a ruhákat és aztán tovább is állhatunk. – terelt mindenkit vissza az öltözőbe az alfa lány, én pedig megváltásnak éreztem, hogy végre levehettem ezt a nadrágot. Pár percet voltam benne, de a sok lámpa miatt, amik amúgy is árasztják a hőt, hamarabb elkezdtem izzadni, mint amire számítottam.
Amint visszaöltöztem, elkezdtem visszavinni a ruhákat, ugyanis nem volt kiakasztva semmi, hogy arra rátegyem, s később az itt dolgozók elsétáljanak vele. Helyette én keresgéltem, hogy vajon Misoo mit honnan vett le. A nadrágot nem volt nehéz kiszúrni, ez a fekete halál csak úgy csillogott az erősen fehér világítás miatt, amivel a boltot illették. Őszintén kíváncsivá tett, hogy mennyi a villanyszámlájuk. Biztosan több, mint a havi fizetésem kerekítve.
Éppen a selyeminget akartam visszarakni a helyére, amikor egy ismerős hangot véltem felfedezni. Összeráncolt szemöldökkel kezdtem nézelődni, s nem is kellett sok, kiszúrtam a forrást. Felix nekem háttal állt, mellette pedig Changbin volt, s egy felsőt néztek közösen. Én pedig – nem tehetek róla, de – dühös lettem. Elfogadom a kapcsolatukat, abszolút nincs ellenvetésem, megértem, ha lemondja, mert mással találkozik helyettünk, én is jártam ebben a cipőben, de hazudni... Na ezt ki nem állhatom.
- Szerinted a kék vagy a piros áll nekem jobban? – kérdezte a szeplős, míg én egyre közelebb lépkedtem hozzájuk, s mellette elnyúlva tettem a helyére az inget, ugyanis mit ad Isten? Pontosan ott volt a szomszédjában.
- Szerintem a piros. – válaszoltam a barátja helyett, ő pedig nagy szemekkel nézett rám, s annyira meglepődött, hogy még a kezéből is kiesett a póló. – Örülök, hogy ismét találkozunk. Nem tudtam, hogy te vagy a testvérének a keresztanyjának a lányának a... Tudom is én milye! – legyintettem.
- A barátjának az egyik barátja. – motyogta a fiú összehúzva magát.
- Csak rontasz a saját helyzeteden. – sóhajtottam. – Jó, hagyjuk. – fordultam meg, hogy elmenjek, mert ez eléggé felidegesített ahhoz, hogy meg se akarjam hallgatni őt.
- Jimin, várj! Megmagyarázom! – fogott a kezemre az omega, s nézett rám kétségbeesetten.
- Mit magyarázol azon, hogy hazudtál? Felix, nekem nem baj, ha vele vagy. Abszolút nem ezért vagyok mérges, hanem azért, mert megtudtam, hogy hazudtál. – forgattam szemet.
- Én tényleg nagyon sajnálom. – biggyesztette le ajkait. – Meghívlak egy kávéra! – csillogtak a szemei.
- Társaságban vagyok. – húztam ki a mancsomat, s próbáltam dühös maradni rá, nem pedig legjobb barát kivételt tenni vele. Viszont látva, hogy mindjárt elsírja magát csupán ettől, kieresztettem egy nagy adag levegőt. – Holnap ráérek. És vaníliás cappuccinot kérek. – jelentettem ki, az ő arca pedig olyan gyorsan ragyogott fel, mint amilyen gyorsan kétségbeesett lett, mikor meglátott. Azonnal elém is szökkent, hogy megöleljen.
- Tudtam, hogy szeretsz engem. – bújt hozzám, mint egy kiscica, én pedig nem bírtam ki, ezért elmosolyodva simiztem meg a hátát.
- Egy szerencséd... Viszont visszaadlak az alfádnak. – eresztettem el őt. – Nekem még valahogy le kell fognom Soojint, nehogy megvegye az összes ékszert a kasszánál. Még a végén megint zároltatni fogják a kártyáját. – sóhajtottam, az omega pedig elkuncogta magát.
- Ne hagyd neki.
- Nem is fogom. – bólintottam, s mielőtt még elmentem volna, odatátogtam neki, hogy mindenképpen mesélnie kell holnap, ugyanis kétlem, hogy ezek ketten csupán barátok, főleg, hogy Lixie egy tettrészes mosoly kíséretében bólintott.
Nem tudok haragudni rá, legalább is nem sokáig. Még akkor is, ha hazudott. Nem követett el akkora bűnt, ami megbocsáthatatlan lenne. Nyilván nem esett jól a dolog, de tudom, hogy képesek vagyunk megbeszélni a problémáinkat, hiszen eddig is ezt tettük. Meg egyébként is... Én lennék az utolsó ezen a földön, aki miatt sírjon ez az ártatlan fiúcska.
Picit több, mint fél év telt el, mióta megismerkedtünk Misooval. A lány nagy pocakkal jár be hozzánk Yunho társaságában, aki – bár nem vallja be – szerintem rátalált az igazira. Óvja a lányt, s vele van, amikor csak lehet. Jungkook is segített nekem elrendezni az előző lakásomat. Sikeresen megszereztem a tulajtól, így nyugodtan bérbe tudom adni. Már csak azért is, mert Kang Jongsu nem maradt nyugton. Amikor nincs ott Yunho, dörömböl a lány lakásán, aki természetesen fél. Többféle biztonsági zár is van az ajtaján, havonta új zártól kezdve lakatig minden. Viszont egy vékonyka falap nem állít meg egy őrjöngő alfát.
Mindenképp segíteni akartam neki és a pocakjában növekvő leányzónak, aki hamarosan karban tartható lesz, ugyanis közeleg a végső dátum. Kang Jongsu velem nem tartotta, s nem is tartja a kapcsolatot. Nem tudja, hogy hol laktam ezelőtt, szóval itt biztonságban lehet majd. Főleg, hogy ez még Yunhohoz is közelebb van kicsit, szóval többször is be tud ugrani hozzá.
- Végre itthon. – csoszogtam a papucsomban a kanapén ülő Jungkookhoz, s minden gondolkodás nélkül másztam az ölébe. – Kifizettem az ügyvédet, aki átnézte a szerződést és a lakás is az enyém véglegesen. – bújtam az alfa nyakába, s hunytam le a szemeimet. Ahhoz képest, hogy szombat volt, egész nap ide-oda szaladgáltam.
- Nagyon ügyes vagy, picim. – kaptam egy csókot a homlokomra. – Biztosan nehéz napod lehetett. – morgott, s kezdte el morzsolgatni a fenekemet. – Nagyon fáradt vagy? – hajolt el, hogy a szemeimbe tudjon nézni. Elmosolyodtam.
- Azt hiszem, hogy jobban aludnék egy kis mozgás után. – simítottam ki egy tincset, ami a szemébe lógott.
- Mindjárt gondoltam. – kuncogott, s hajolt ajkaimra, én pedig örömmel fogadtam a csókot, amit kezdeményezett.
▫️➰➰➰▫️
Hello Sütikék! Na befutottam a mára ígért résszel😌 Nem lett túl izgi, de mint mondtam, tartogatok még meglepetéseket. Fogalmazzunk úgy, hogy sz a vihar előtti csend😌😌😌
Az előző részben felkerült a szavazás, ahova nagyon sok komment érkezett. Minden eddig szavazottat már felírtam, folyamatosan írlak titeket és örülök, hogy ennyi érdeklődés érkezik az új sztori felé🥰 Igaz, még én sem tudom, hogy melyik nyeri meg xd
Ismétlődő kérdésekre a válasz; a 6-09-ig lehet szavazni! Tehát, amikor azt felrakom (annak pontos dátumáról később adok tájékoztatást), akkor lesz lezárva a szavazás. A 6-09 után érkezett szavazatokat nem számolom bele!
Tehát sok idő van még😌 Néhányan írták is, hogy még nem tudnak dönteni, ezzel pedig semmi baj nincs, van még addig🥰
Viszont megkérnék mindenkit, hogy figyelmesen olvassa el a szabályzatot. A leglényegesebb, hogy CÍMET írjunk kommentbe, mert nekem az összeset egybe mutatja, hiába csak arra az egy bizonyosra megyek rá, aki például annyit ír, hogy "ez legyen". Ebből én sajnos nem fogom tudni, mert valamiért ez a kis szemét alkalmazás nem visz oda ahhoz a részlethez, amit a kommentelő kijelölt és hozzászólást tett. Csak az összkommentációt látom, ezért is tudom csak így elfogadni a szavazást🥺 Másképp érvénytelen, mert nem tudom, hogy mire gondolt a költő😂♥️
Szerencsére akik eddig ezt nem vették figyelembe, kijavították magukat, ezért pedig ezer hála és csók, mert sokban megkönnyítitek a dolgomat🥰♥️♥️♥️
Az érettségimre, illetve a kevés időmre való tekintettel kicsit belehúzok az írásba. A szombati rész garantált, viszont lehet, hogy a héten befutok még egy fejezettel. Az utóbbit nem ígérem, mert valahogy be kell iktatnom a napirendembe a szemhunyást és a tanulás néhány hatványát, ugyanis azokat jobb azokban tartani. De ígérem, hogy igyekezni fogok, érettségiig mindenképp befejezem a könyvet😌♥️♥️♥️
Hogy vagytok kedveseim?🥺♥️♥️♥️
Insta: wattpad.sankook
Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^
xoxo: SanKook