@valaki1024 kérésére~ 💖✨ még mindig az életem a srác xd
- Dai-chan, mi a gond? Az edzésen nem nagyon figyelsz oda, és kezd aggasztani. - megy oda kék hajúhoz Momoi.
- [Név] szünetelni akart, és már két napja nem szól hozzám.
- Dai-chan nem akarok bunkónak hangzani, de mostanság [Név]-et eléggé elhanyagoltad.. - vakargatja tarkóját Momoi. - Amióta újra elkezdtél normálisan kosarazni alig szánsz rá időt.
- De hát ez nem igaz! - tagadja kék hajú.
- Mikor voltál utoljára [Név]-vel? - vágja rá kérdését egyből, melyre Aomine csendben marad. - Erről beszélek. - teszi keresztbe kezeit.
[Név] Momoi gyerekkori legjobb barátnője, és szinte egész életében ismerte. Pontosan ezért tudta, hogy mi baja is lehet a lánynak. Hisz tudja hogy a lány teljes szívéből szereti a fiút, és Momoi tudja, hogy ez viszonozva is van. Aomine nem lenne leverve ennyire ha nem szeretné [Név]-et, és még jobb kedve is lenne a normálisnál.
- Megyek beszélni vele. - áll fel Aomine meglepve Momoit.
- De hát edzés közepe van! - szól utána Momoi, ám ezt már nem hallja hisz szó szerint futva indult el a lányhoz Aomine.
|Reader szemszöge|
Éppen a házimat csinálom mikor nyílt az ajtó. De én bezártam mikor hazaértem.. kissé megijedtem, hisz minden be volt zárva, majd valami eszembe jutott.
- Daiki te vagy itt? - megyek ki szobámból, ahol tippemet eltalálva barátom állt előttem egy csokorral a kedvenc virágomból. - Hát ez? - kérdezem meg, melyre kissé félrepillant.
- Bevallom, hogy mióta elkezdtem újra kosarazni elhanyagoltalak, pedig neked köszönhetném, hogy újra játszok.. - morogja alig hallhatóan. - Ezért ki szeretnélek engesztelni. - néz vissza rám.
- Megbocsátok. - ölelem meg a fiút. - Tudom hogy nehéz az érzelmeidről beszélned, és nekem ennyi elég volt. - mondom, melyre csak viszonozza ölelésem.
- Köszönöm.
Ahh nagyon béna és rövid rész lett de nem bajjjj xD na de remélem tetszett!!
Tsókacsaládnak!! 💖✨