@bogi_chan kérésére~ 💖✨ (fun fact: most tudtam meg, hogy ez Uenoyama teljes neve xd)
- Uenoyama ma is tökéletesen néz ki. - kezd álmodozni Ayano, ahogy az említett belépett a terembe. - Nem de [V/Név]? - kérdez meg, ám csak megforgatom szemeimet.
- Nem az esetem. - mondom ki szokásomhoz híven ezt a mondatot. - Szánalom. - mormogom magamnak, ahogy tovább olvasom könyvemet. Viszont miután már a harmadik oldalt kezdtem volna olvasni, hirtelen egy ismerős hangot hallok meg.
- [Név]! - kiállt a fiú, melyre kérdően oda pillantok.
- Mafuyu? - nézek rá egy régi barátomra kivel miután Yuki sajnálatos módon elmúlt jóban maradtam. - Hát te? - kérdezem meg boldogan, ahogy becsuktam a terem ajtót.
- Át iratkoztam ebbe a suliba, de nem is tudtam, hogy idejársz. - magyarázza el.
- Örülök, hogy újra látlak! Már gondolkoztam, hogy áthívlak magamhoz egy vacsorára, és akkor nem kell telefonálgatnunk. - mondom leülve a lépcső legfelső fokára, majd hirtelen észre veszem Mafuyu hátán a gitár tokot. - Elkezdtél gitározni? - kérdezem meg, melyre kissé megrezzen, majd miután leült mellém kinyitotta a fekete tokot, és egy túl ismerős gitárt pillantottam meg. - Ez Yuki gitárja volt? - kérdezem melyre némán bólint egyet. - Hé semmi baj! Játszhatok rajta? - kérdezem meg, melyre csillogó szemekkel pillant rám.
- Tudsz játszani? - kérdezi meg, melyre elkuncogom magam.
- Akkor... - mondom, ahogy kiveszem tokjából. - A húrok még tökéletesek. - pengetem meg egy kicsit őket, majd be is hangolom, mellyel ahogy elkészülök végig pengetek az összesen. - Tökéletes! - mondom, majd elkezdem azt a számot játszani, melyet Yukival azaz a legjobb barátommal sokat játszottam, míg Mafuyu csak dúdolgatott.
- Rég hallottam ezt a zenét. - mondja halvány mosollyal, melyre én is halványan elmosolyodok.
- Én is rég játszottam már. Jelenleg egy gitárra gyűjtök, amik manapság elég drágák. - mondom vissza adva Mafuyu kezébe a gitárját.
- Uenoyama-kun! - int hirtelen Mafuyu, mire oda pillantva fekete hajú osztálytársamat látom meg.
- Hali. - köszön, ahogy zsebre teszi kezeit. - Nem tudtam, hogy tudsz gitározni. - néz rám.
- Nagyon senki sem tudja. - mondom kissé félre pillantva. - A szüleim olyan tanárt fogadtak, aki le jár az otthonomhoz. - magyarázom el. - Amúgy... ti honnan ismeritek egymást? - kérdezem meg a két fiúra pillantva.
- Egy hete ide akartam volna jönni aludni, mert hangzavar volt az osztályban, viszont Mafuyu itt volt. - magyarázza el, melyre Mafuyu bólint egyet. - És ti?
- Gyerekkorunk óta ismerjük egymást. - válaszol narancs hajú a kérdésre, melyet egy bólintással meg is erősítek.
- Nekem viszont indulnom kell haza. - mondom vállamra rakva táskám. - Ha gondolod majd felhívhatsz 'Fuyu. - nézek vörösre aki bólint egyet. - Akkor ma este nálam alszol, vagy nem, mert akkor úgy készülök. - nézek fekete hajúra.
- Még meg kell beszélnem a nővéremmel, de ha rajta múlik akkor miután befejeztük a gyakorlást Harukival, és Akihikoval akkor egyből hozzád megyek. - mondja, melyre bólintok egyet. - Akkor majd beszélünk! - intek a két fiúnak, majd elindulok.
|Írói szemszög|
- Együtt vagytok? - kérdezi meg Mafuyu, Uenoyamát, melyre fekete hajú meglepetten apró pírral fordul a vörös felé.
- Ennyire nyilvánvaló? - kérdezi meg.
- Nem csak [Név] nagyon boldognak látszik melletted. - mondja vörös, melyre fekete hajú kifújja bent tartott levegőjét. - Miért titkoljátok, hogy együtt vagytok? - kérdezi érdeklődve fekete hajút.
- Mert az egyik barátnője halálosan szerelmes belém, és így beszéltük meg. De az olyan emberek akik nagyon közel áll valamelyikünkhöz vegyünk példának téged, és [Név]-et annak elmondjuk. - magyarázza el, melyre a vörös bólint egyet.
- Csak ne törd össze a szívét. - áll fel a helyéről Mafuyu, majd rengeteg kérdéssel Uenoyama fejében ott hagyja őt. Mafuyun lehet nem látszik, meg nem is fog, de nagyon törődik a lánnyal. Mafuyu mindig is [Név] pártját állta, még mikor gyerekek voltak akkor is. De ez viszonos volt. Akármi volt mindig is egymás mellett álltak, és ez nem is változott. [Név], Mafuyunak az a személy akinek mindent elmond, és teljes szívéből megbízik benne. Yuki halála után is egymásban tartották a lelket, hisz míg Mafuyunak a barátja/párja volt, addig [Név]-nek az unokabátyja volt. Így mindkettejüknek nehéz volt az a korszak, de túlélték.
*Time skip*
|Reader szemszöge|
Eljött ez a nap is. Uenoyama, és Mafuyu meghívtak az első közös koncertjükre, melyen Mafuyu énekelni fog. Tudom, hogy jó hangja van, és azt is, hogy lehet nem fog énekelni, de nem baj. A "The seasons"-ből lett "Given" a banda neve, ami nem is nagyon rossz név szerintem. De itt állok középhátul ahonnan még pont látom a színpadot, viszont nagyon aggaszt valami. Nagyon sokat késik a banda, és nem tudom miért, ám mikor indultam volna megkeresni a bandát hirtelen egy túl ismerős hangot hallottam meg.
- Vajon [Név], és Mafuyu tartják még a kapcsolatot? Amikor beszélgettem Mafuyu-val, akkor csak a gitárosuk volt velük. - mondja Hiiragi.
- Ha engem kérdezel, szerintem nem, vagy ha igen akkor nem állnak már olyan közel egymáshoz. - mondja a másik ismerős hang, melyre inkább nem figyelve kissé előrébb megyek.
*A dal után*
Ez a zene.. valami mély sebet nyitott fel nálam. Yukiról szólt pontosan jól tudom. Amint ezzel a zenével végeztek egyből Mafuyut indultam keresni kit elég hamar megtaláltam.
- [Név]! - lép közelebb hozzám, majd magához ölel. - Látom tudod kiről van szó. - mondja egy halvány mosollyal.
- Szerintem Hiiragiék is. - morgom kissé hátrébb lépve.
- Oh.. ők is eljöttek. - mondja, és mintha kissé boldogabb lenne a hangja. - Sikerült túl tennem magam rajta. - mondja, melyre halvány mosollyal bólintok egyet, ahogy a könnyek még mindig potyognak szemeimből.
*Time skip*
- Uenoyama! - int neki Mafuyu.
- Ügyesek voltatok! - adok ököl pacsit Harukinak, és Akihikonak, majd Uenoyamát megölelem.
- Na de.. Menjünk ünnepelni! - jelenti ki Akihiko. - A vendégünk vagy [Név]! - jelenti ki.
- Nem kell! Tudok magamnak fizetni! - mondom megrázva magam előtt kezeim.
- Ne szórakozz már! Egy ilyen ajánlatot nem lehet kihagyni! - mondja Haruki, melyre csak megforgatom szemeimet.
- De az innivalóitokat én állom! - jelentem ki, melyre mindenki elneveti magát.
- Menthetetlen eset. - mondja Uenoyama, ahogy összekulcsolja ujjainkat.
- Viszont nekem el kell menjek mosdóba. - mondom elengedve Uenoyama kezét, majd elindultam a vécé felé.
- [Név]? - hallom meg ismét ugyan azt az ismerős hangot. - Te is itt voltál Mafuyu koncertjén? - kérdezi.. izgatottan?
- Igen itt voltam. - bólintok egyet.
- Figyelj [Név]...
- Mafuyu elmesélte, hogy jóban vagytok már, és bocsánat kérés elfogadva. - mosolygok rá halványan. - Mindannyian zaklatottak voltunk Yuki halála után. - nézek rá melyre mosolyogva bólint egyet. - Amúgy meg.. ha nem is énekelne Mafuyu, akkor is jöttem volna. - teszem zsebre kezeimet.
- Heh? - fordítja kissé félre fejét.
- A gitárosuk Uenoyama a párom. - mondom, melyre mintha kissé megvilágosult volna.
- Az a srác?! A szemeivel meg tudott volna ölni, mikor múltkor találkoztam Mafuyuval. - mondja kissé meghátrálva.
- Na mindegy. Majd még beszélünk? - nézek rá, ahogy kissé bizonytalanul felteszem kérdésemet.
- Jó lenne. Yuki is örülne ennek. - mondja melyre bólintok egyet, majd elsétálok a fiútól, vissza a barátomhoz.
- Elég sokáig tartott. - morogja Uenoyama.
- Találkoztam egy régi baráttal. - mondom, ahogy Mafuyura pillantok, ki egyből tudta kivel is. - De akkor menjünk enni! - jelentem ki, melyre a két idősebbik szintúgy kiállt egyet.
De végülis jól végződött a nap. A gyerekkori barátaimmal ismét jóban vagyok, és végre talán nekem is sikerült túltennem magam unokabátyám Yuki halálán.
Ahhh guys tudom régen volt rész dhdhdu viszont mostanság a mentális épségem megromlott kissé, szóval úgymond kivettem egy kis szünetet (amit nem jelentettem be;-;) de mostmár egyre jobb, és próbálok gyakrabban könyvet írni :))
Tsókacsaládnak!! 💖