Valaki093 kérésére~ 💖✨
- Nem tudsz halkabban készülődni? - kérdezem meg morogva, ahogy kinyitva szemeimet barátom hátra pillant rám.
- Bocsika~! - mondja, majd elém sétálva lehajol, és apró puszit ad homlokomra. - Nem akartalak felkelteni. - mondja megsimogatva fejem.
- Úgyis lassan kelnem kéne, szóval nem baj. - mondom felülve, majd Satorura pillantva elmosolyodok.
- Akkor csinálsz nekem kávét? A te kávéd a legjobb! - néz rám boci szemekkel.
- Igen, csinálok. - mondom, ahogy felállok az ágyból, majd nyújtózok egyet. - Ha vársz egy tíz percet, persze. - mondom a ruhás szekrényhez menve.
- Addig csinálok neked reggelit! - jelenti ki, majd kilép a szobából maga mögött bezárva az ajtót.
Felveszem a szokásos egyenruhámat, mely egy fekete térd szoknyából, egy fehér blúzból, és egy fekete cipőből állt. Miután felvettem a ruhát gyorsan egy copfba kötöttem hajamat (persze ha rövid akkor ezt kihagyod), majd kimentem a konyhába, ahol Satoru éppen a szendvicseket csinálta. Én meg a kávét elkezdtem csinálni.
- Tessék, viszont nekem indulnom kell. - adom oda neki a bögre kávéját.
- Hé hé hé! Ilyen korán? - kérdezi meg kis fintorral, mellyel kimutatja nem tetszését.
- Több a munkám mint általában, és ma be kell, hogy fejezzem őket, ezért lehet később is jövök haza. - mondom sóhajtva egyet.
- Csak ne legyél 11-ig bent, mert utána kilencig észhez sem tudsz térni. - mondja, ahogy táskámba becsúsztatja a becsomagolt szendvicseket.
- Tudod ki fog addig bent maradni. - mondom kuncogva egyet, majd megölelve el is indulok.
Igen... Éjfélig bent volt az összes ember akik dolgoztak, mivel mindenkinek rengeteg munkája volt. Így csak remélni tudtam, hogy Satoru szokásához híven már tízkor aludt, és nem vár rám. Viszont mikor beléptem az ajtón egy nem igen jó kedvű Satoru fogadott.
- "Tudod ki fog addig bent maradni", mi? - teszi keresztbe kezeit.
- Mentségemre szóljon, hogy éjfélig nem engedtek haza senkit! - mondom, ahogy közelebb sétálva hozzá apró puszit nyomok ajkaira. - Viszont baromi fáradt vagyok, szóval nem beszélhetjük meg holnap? - nézek rá, melyre csak megsimogatja fejemet.
- Csak legközelebb szólj, ha később jössz haza. - mondja, majd térdem alá nyúlva menyasszony pózba felemelt. - Irán aludni! - jelenti ki, melyre elkuncogom magam, majd a szobába érve, letett az ágyra, és össze bújva el is aludtunk.
Szóval tudom megint nem volt egy pár napig rész, amiért sorry.. De megjött az új telefontokom amit imádok!!
Sajnos Akus nem volt így egy Megumisat rendeltem aki szintúgy egy hatalmas Kinem so- na de remélem tetszett!!
Tsókacsaládnak!! 💖