NekomaKim kérésére~ 💖✨
- Na, és mi a helyzet Langával, és Rekivel? - kavargatom kávémat, melyet az autómatából vettem.
- Már pár napja nem beszélnek, és Reki meg sem jelenik az 'S'-ben.. - motyogja, ahogy Miyára pillant egy másodpercre.
- Áh értem. - kortyolok bele meleg italomba. - Miya! Holnap nincs kedved eljönni velem, és Kojiroval a vidámparkba? - szólok kissé hangosabban, mire fekete hajú megállítja a játékját, és rám pillant. - Van egy plussz jegyünk, mivel úgy volt, hogy Kaoru is jön velünk, viszont nem ér rá! - mosolygok rá.
- Persze, megyek. - mosolyodik el ő is, majd figyelmét ismét a játéknak szenteli.
- Akkor majd a deszka parknál felveszünk téged! - mondom, ahogy kidobom a műanyag poharat. - Akkor holnap! - intek mosolyogva, majd kilépek az étteremből.
|Írói szemszög|
- Nem fogok zavarni? - kérdezi egy kis csend után, Miya.
- Dehogyis! [Név]-nek olyan vagy mintha a fogadott gyereke lennél! Amúgy meg, nem ártana neked is egy kis szórakozás. - mosolyog a neki háttal ülő gyerekre, melyre Miya arca kissé vörös lett zavartságától. Hisz sosem kapta meg azt az igazi szülői szeretetet, mint amit a legtöbb gyerek. Talán ezért kötődik annyira Kojirohoz, és [Név]-hez, hisz olyanok számára mintha a szülei lennének. - Mondjuk nincs olyan gyerek akit [Név] ne szeretne. - sóhajt egyet mosolyogva Kojiro, ahogy mosogatni kezd.
- Miért nem házasodtok már össze? - kérdezi Miya letéve Nintendoját, majd hátrafordulva Kojirohoz, aki kissé elfordítja fejét.
- Már elterveztem azt nyugi! - néz fekete hajú fiúra. - Majd a hat éves évfordulónkon, ami egyben a születésnapja lesz! - jelenti ki büszkén.
- Azt hittem olyan tömeg ember leszel, akik Karácsonykor vagy Valentin napon kérik meg a kezét (Az ne vegy ezt magára aki Valentin napon, vagy Karácsonykor született ;-;).
*Time skip*
|Reader szemszöge|
- Szia, Miya! Miújság? - kérdezem meg hátrapillantva a fiúra.
- Semmi különös. - motyogja miközben beköti magát.
- Az nem sok! Készen állsz, mert nem fogsz nyugodni! - kuncogom el magam, mire bólint egyet.
A nap nagyon jól telt. Miya teljesen felszabadultan futott, és húzott minket össze-vissza, mely miatt úgy éreztem magam, mintha egy kisebb család része lennék. Kojiroval rengeteget nevettünk, és kiderült, hogy fél a hullámvasútaktól, amin Miyával jót szórakoztunk, és a 13 éves fiút ismerve egy ideig piszkálni fogja ezzel. Végül délután hat óra fele hazavittem Miyát, majd Kojiroval hazamentünk, és egy jó meleg zuhany után egymás mellet feküdtünk csendesen.
- Látszik, hogy nagyon szereted Miyát. - szólal meg Kojiro, mire tekintetem rá emelem.
- Most mit mondjak? Szeretem a gyerekeket. - mosolyodok el. - Mindig is szerettem volna egy olyan családot, ahol érezni lehet, hogy a szüleid szeretnek téged. - hunyom le szemeim.
- Ha összeházasodunk akkor majd ezt mi átéreztetjük majd a gyerekeinkel! - simogatja meg karomat.
- Az biztos is! - borzolom össze zöld haját. - Na, de aludjunk, mert fáradt vagyok! - ásítok egyet.
- Igenis! - mondja, ahogy derekamat átkarolva közelebb húz magához. - Jó éjszakát! - ad apró puszit hajamba.