NraFliksz kérésére~ 💖✨ (gommen a sok késésért!)
- [V/Név]~!.. [Név]-chan~!... [B/Név]-chaan~!
- Mit akarsz, Ryouta? - nézek fel rá a könyvemből idegesen. Éppen a félévi vizsgáimra tanulok, miközben barátom egy másfél órája szó nélkül beállított.
- Ölelkezni akarok~! - kezd nyafogni, mire sóhajtok egyet.
- Megmondtam, hogy a félévi vizsgáimra kell, hogy tanuljak! Egy fél órát várj, és a tied vagyok! - mondom vissza pillantva a könyvembe.
- De másfél órája is ezt mondtad! - hallom meg durcás hangját.
- Nem, hogy te is tanulnál inkább, mr.Tökéletes. - morgom orrom alatt.
- Tudod, hogy utálok tanulni! - teszi keresztbe kezeit. - Meg alapból, elég bemagolnom, és kész! - ránt vállat. Hirtelen viszont azt érzem, hogy valaki megfog, és felemel a székből.
- O-Oi! Ryouta! Tegyél le, mert tanulnom kell! - kezdem ütögetni mellkasát, ahogy menyasszony pózban vett fel.
- Majd ha megkaptam a kellő figyelmet, majd vissza mész! - mondja, ahogy lerak az ágyra, majd befekszik mellém, és derekamnál fogva szorosan magához ölel, miközben arcomat kezdi behinteni apró puszikkal.
- Olyan vagy mint egy nagyra nőtt gyerek! - mondom, ahogy megadva magam átkarolom nyakát. - Ha ennyire kell a figyelmem ne tanulás közben zaklass légyszíves. - mondom, ahogy lágy puszit hintek homlokára.
- Jólvan jólvan~! - mondja, ahogy fejét nyakhajlatomba fúrja, majd apró puszit hint oda.
Gondolva egyet elkezdtem aranyló haját piszkálni, és játszani néhány tincsével, mire jobban magához ölelt, melyre egy kuncogással reagáltam. Viszont egy olyan negyed óra múlva, már csak lágy szuszogását hallottam. Azaz elaludt. Nagyon lassan, és észrevehetetlen mozdulatokkal felültem, és fejét az ölembe helyeztem, ahogy derekamat ölelte, majd kedvenc könyvemért nyúlva elkezdtem olvasni, miközben a szabad kezemmel haját simogattam, és piszkáltam.
Körülbelül másfél-két óra elteltével megérzem ahogy fejét szorosabban fogja derekamat, mire félretéve kissé a könyvet megláttam, ahogy fáradt szemekkel néz fel rám.
- Felkeltél álomszuszék? - nézek rá egy apró mosollyal, mire mormog valamit. - Hogy aludtál? - kérdezem meg, ahogy leteszem könyvemet.
- Tökéletesen~! - mondja, ahogy nyújtózkodik egyet. - Mióta alszom? - kérdezi meg.
- Körülbelül két órája, de nem zavart. - rántok vállat. - Elvoltam a könyvemmel! - kuncogom el magam.
- Akkor mostmár hagylak tanulni. - mondja, ahogy felült. Én csak morogva egyet dőltem el a párnákon. - Na, akkor most ki a lusta? - kérdezi meg kissé gúnyosan, mire fejéhez vágok egy párnát.
- Mostmár tudod ki fog tanulni! - mondom lehunyva szemeimet.
- Akkor aludjunk! - mondja, ahogy magához húz.
- Most aludtál két órán keresztül, Ryouta! - mondom meglepetten.
- Igen, de az éjjel nem aludtam semmit, mert magoltam. - mondja, mire mosolyogva megrázom fejemet.
Végül egy kis helyezkedés után az lett az eredmény, hogy Ryoután fekszek, míg ő az egyik kezével derekamat őleli, amíg a másikkal hajammal játszik.
- Hogy van ilyen szép, és puha hajad? - kérdezi meg, mire elkuncogom magam.
- Nemtudom én sem. - mondom, majd apró puszit adok ajkaira.
- Jó éjt! - mondja, ahogy lágy csókot ad ajkaimra.
- Oyasuminasai~! - mondom mosolyogva, majd mellkasába fúrva fejem le hunyom szemeimet.