Anonimus kérés~ + még Yalaki77 kérte még~ 💖✨
- Mondtam már, hogy szokj le az energia italról. - hallom meg barátom kissé ideges hangját az ajtóból, mire oda fordítva fejem megpillantja a már otthoni ruhában lévő Kaorut, aki keresztbetett kézzel, és kissé összeráncolt szemöldökkel nézett rám. - Már hajnali kettő van! Aludnod kéne már. - sétál közelebb hozzám.
- De ezt még be kell fejeznem, és még van két papír amit ki kell töltenem. - mondom, majd hirtelen megérzen ahogy vállára felvesz, majd az ágyunk felé kezd sétálnj. - Oi! Kaoru tegyél le! Még be kell fejeznem azt! - ütögettem hátát, mire lerakott az ágyba, majd mellém mászva szorosan átkarolja derekamat, hogy ne tudjak kiszökni.
- Majd ha eltűnnek azok a karikák a szemeid alól, akkor visszamehetsz dolgozni! - mondja, mire inkább feladom a mozgolódást, mert tudom, hogy nincs esélyem barátom ereje ellen. - Egyre többet vagy fent éjszaka, és kezdek aggódni az egészségedért. - engedi lazábbra kezét derekamon. - Majd megcsinálod miután pihentél! - ad apró puszit arcomra, mire az egy kis hezitálás után rábólintottam, majd megfordultam barátom ölelésében, és arcom mellkasába fúrom.
- De azok mára kellenek, és még a felével nem vagyok kész. - motyogom, mire megérzem, hogy Kaoru betakar minket.
- Ha kirúgnak jössz velem dolgozni. - mondja egyszerűen.
- Akkor megyek veled az 'S'-be is? - kérdezem meg, mire kissé meghúzza a hajam. - Naa! Ezt miért? - kérdezek rá.
- Azért mindennek van határa. - morogja. - Az kell, hogy Kojiro megismerjen. - mondja idegesen.
- De egyszer had menjek el! Kérlek~! - nézek mélyen szemeibe.
- Ha elmész aludni holnap elviszlek! Holnap úgyis lesz. - mondja, mire apró mosollyal bólintok egyet. Végül apró puszit lehelt ajkaimra, majd belebújva ölelésébe el is aludtam.
Másnap reggel az ágyban egyedül keltem, melyre kissé elszomorodtam, de lehet el kellett mennie Kaorunak, szóval gyorsan kivertem fejemből. Viszont mikor hirtelen nyílt az ajtó, és megpillantom barátomat szokásos kék Kimonojában, miközben egy tálcát fogott kezei közt.
- Pont most keltettelek volna. - mondja, miközben az ágyhoz sétál, majd leül az ágy szélére.
- Hány óra van? - kérdezem nyújtózva egyet.
- Fél tíz van. Megpróbáltalak korábban kelteni, de mintha kiütöttek volna úgy aludtál. - mondja, ahogy az ölembe helyezi a tálcát, melyek [K/reggeli] volt.
- Köszönöm. - mosolygok rá halványan.
- Akkor ma este eljössz velem? - kérdez rá.
- Csak ha nem zavarok. - mondom bekapva egy falatot.
- Engem csak Kojiro szokott zavarni. - mondja egyszerűen, mire elkuncogom magam. - Addig amíg nem mászik rád, és nincs a közelemben semmi nem zavar. - teszi keresztbe kezeit.
- Amíg nem akaszkodik rám valaki, addig engem sem zavar. - rántok vállat.
Végül engem Kaoru eltiltott engem a munkától, így hogy szem előtt legyek, a nappaliban néztem éppen a kedvenc fimemet/sorozatomat, és végig ott ült mellettem, hacsak nem valaki hívta, mert akkor félresétált, és úgy vette fel a telefont.
- Készen vagy? - kérdezi, ahogy felrakta a maszkját, mire bólintok egyet.
Mindketten deszkával mentünk oda, és valahonnan szerzett nekem ilyen matricát, melyel be tudtam menni. Amint meg is érkezett egyből egy csomó lány köré állt, engem félrelökve tőle.
- Jól vagy? - kérdezi egy vörös hajú srác kezét nyújtva.
- Igen. Köszönöm.. - mondom, ahogy elfogadom segítő kezét, és felhúz a földről.
- Kyan Reki vagyok! - mutatkozik be egyből.
- Akkor köszönöm Reki! [Teljes Név] vagyok! - mosolygok rá.
- Reki! Miért siettél annyira el? - kérdezi egy kék hajú fiú.
- Áh! Segítettem [Név]-nek, mert a lányok fellökték ahogy Cherry Blossom-hoz mentek! - magyarázza el.
- Értem! Langa vagyok. - mutatkozik be, mire bólintok egyet.
Kaoru értesített engem út közben, hogy itt Cherry-nek, vagy Cherry Blossom-nak hívjam, mert nem az eredeti nevét használja. Így tudom, hogy kiről is van szó. Néhány dolgot elmesélt nekem az 'S'-ről, hogy ne legyek annyira zöldfülű ezen a helyen.
- Új vagy itt? Még sosem láttalak? - kérdezi hirtelen Reki.
- Igen, az vagyok! - mondom tarkómat vakargatva.
- Oda nézz! Megjött Joe is! - mutatott a nagy tévére, melyben megjelent egy "van egy kis test az izmodon" testalkatú ember, zöls hajjal. Pont leírva azt az embert akitől Kaoru azt akarja, hogy maradjak távol. Mikor visszanéztem arra a helyre, ahol előbb barátom tartózkodott, azt kellett észlelnem, hogy nem volt már ott. - Joe! - kiállt fel Reki, majd megjelent a zöld hajú "van egy kis test az izmodon" ember.
- Ohoho~! És te ki lennél? - néz rám ignorálva Rekit.
- Egy ember a sok közül. - rántok vállat, mire mosolya kissé megrezzent.
- És, hogy hívnak? - kérdezi meg fent tartva a hatalmas mosolyát.
- Telefonon. - mondom ismét, ahogy kissé távolabb lököm magamtól, mert bejött a személyes aurámba. - Bocs, de nem az eseteim az amolyan "van egy kis test az izmomon" emberek, és foglalt vagyok, szóval lehet elmenni. Ha meg van akkora balszerencséd szerintem pont látta, az előbbi cselekedetedet! - teszem keresztbe kezeimet, miközben mélyen vörös szemeibe nézek magabiztosan, mely kissé meghátráltatta őt.
- Ijesztő~! - mondja csillogó szemekkel Reki.
- Csak szerintem hasonlít a személyisége Cherry Blossom-ra? - kérdezi meg hirtelen Langa.
- Nem, szerintem is! - mondta Reki teljesen izgatottan.
|Kaoru szemszöge|
Amint felszívódott a sok lány, egyből [Név] keresésére indultam, és miután a nagykijelzőn megjelent Joe, már feszülten kerestem tovább. Majd egy pár perc múlva észrevettem, ahogy Rekiékkel ott van Joe, és egy ismerős hajkoronájú lány, akinek belehajol az aurájába éppen Joe. Már indultam volna oda, mikor is [Név]-nek, szerintem elege lett belőle.
- Bocs, de nem az eseteim az amolyan "van egy kis test az izmomon" emberek, és foglalt vagyok, szóval lehet elmenni. Ha meg van akkora balszerencséd szerintem pont látta, az előbbi cselekedetedet! - hallom meg a hangját, mire magamban nevettem egyet, majd tovább néztem, ahogy Joe-t teljesen megijeszti a határozottsága, és a komolysága.
|Reader szemszöge|
- Cherry! - kiállt hirtelen Reki, mire én is hátratekintve megpillantom rózsaszín hajút.
- Háh?! Te meg mit keresel itt?! - kérdezi idegesen Joe.
- Ahoz neked semmi közöd! - néz a zöld hajúra. - Mehetünk? - néz rám, mire bólintok egyet.
- Örvendtem fiúk! - mosolygok rájuk.
- Szintúgy! - kezd integetni Reki, és Langa.
- Ők a barátaid? - kérdezem, ahogyan kiértünk a helyszínről, mire bólint egyet. - Kedves társaság! - mosolygok rá. - De egy időre elég belőlük! Hogy beszélnek olyan sokáig, mintha teljesen normális lenne? - kérdezem, mire aranyosan elkuncogja magát.
- Ők ilyenek. Viszont Miyával kedvelnétek egymást. - mondja egyszerűen. - Ő is keveset beszél. - állunk meg a házunk előtt.
Majd bemenve a házba lefürödtünk, és mivel Kaoru még mindig nem engedte, hogy dolgozzak, így mindketten lefeküdtünk aludni végül.