imsolnlybtch kérésére~ 💖✨
- Áh Chinen! Te még mindig nagyon jól deszkázol! - jelentem ki, mire rámemeli tekintetét.
- Áh [Név]. Nem is vettelek észre. - mondja egy apró sóhajjal.
- Nem akartalak megzavarni, ezért csendben vártam, míg végzel! - mosolygok rá.
- És miért van kamera a kezedben? - mutat rá a kamerára, ami jelenleg a nyakamban lóg.
- Csináltam néhány képet! Megnézed őket? - kérdezem izgatottan ahogy osa sétálok mellé.
- Hai. - mondja, mire megnyitva a kamerám képeit elkerekednek szemei. - Remélem nem gond, hogy kérdés nélkül fényképeztelek! Csak tudod... Ha nem számítanak az emberek, hogy képet csinálnak róluk, az jobban néz ki! - mondom kissé félve.
- Nem gond.. - mondja, miközben elkezdi tekerni a képeket, majd megáll egynél. Érdeklődve lesek a képre, ahol éppen a ránpáról jön le, miközben egy apró mosollyal fogja a deszkája elejét. - Ez a kép.. Tetszik! - mondja ki véleményét.
- Tényleg? Örülök neki! Majd átküldön, miután lementettem a gépemre őket! - vakargatom tarkómat.
- Köszi. - mosolyog rám halványan.
- Ano.. Van kedved holnap elmenni valamerre [Név]? - néz rám kérdően.
- Persze! Úgy sincsen semmi dolgom! - nézek bele gyönyörű zöld íriszeibe.
- Akkor, ha holnap itt találkoznánk ilyen kettő körül? - kérdezi meg.
- Megbeszélve! Viszont engem híva kötelesség, szóval akkor holnap! - intek neki, majd elmegyek, és hallom, ahogy elindul másik irányba a deszkájával.
Chinennel mikor elsőben találkoztunk akkor lettünk jóban. Akkor is már szerettem volna fotózni, Chinen akkor kezdett el deszkázni, és sokan csúfolták ezért, így egyik nap oda mentem megkérdezni, hogy nem-e fényképezhetem le, miközben deszkázik. És igazából így lettünk jóban.
*Time skip*
- Konnichiwa! - köszönök fekete hajú fiúnak, mikor elé érek.
- Szia [Név]. Akkor mehetünk? - kérdezi biccentve egyet, mire megindulunk abba az irányba.
Chinen szokás szerint deszkán ment, viszont végig mellettem, így tudtunk beszélgetni. Amikor meg már mindketten elfáradtunk egy parkban foglaltunk helyet, és beszélgettünk.
- Az a vicces, ha nem jössz oda hozzám elsőben, nem itt tartanánk. - kuncog fel aranyosan fekete hajú.
- Láttam amilyen magányos vagy, és hallottam mit mondtak rólad, és szerintem... Együtt éreztem veled! - mosolygok rá kedvesen. - Na meg, ha nem mentem volna oda, akkor én egyedül ülnék itt! - borzolom össze fekete haját.
- Igaz is! - mondja, majd elővesz egy kis dobozt, melyben két karkötő van. - Ez a tied! - ad oda nekem egy [K/Sz] karkötőt. - Ez meg az enyém! - mutat fel egy fehéret.
- Barátság karkötők? - nézek rá meglepetten, mire bólint egyet.
- Mivel ígéretet tettünk, ha lesz valamelyikünknek párja akkor sem hanyagoljuk egymást..
- És ha választásnak tesz elé, hogy ő, vagy valamelyikünk, akkor egymást választjuk! - mosolyogtam rá, ahogy befejeztem az ígéretünket.
- Örülök, hogy olyan már szinte testvérem van mint te! - mosolyog rám aranyosan.
- Én is örülök! - ölelem át nyakát, mire óvatosan vissza is ölel.
Végül csendben élveztük a nap hátralevő részét..
Hfhfu jajj gommen a sok várakozásért, csak kevés időm van az írásra a tanulás miatt! De így is próbálom hozni a részeket! Na de mennék is!
Tsókacsaládnak!! 💖