When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Second

-Hali, Bells.

-Na mizujs, te vándormadár ? Szereztél már pasit ?-kérdezte viccelődve, miközben videóchaten beszéltünk.

-Én nem te vagyok.-vágtam vissza, mire a lány felnevetett. Nem nézett ki a legjobban, arca borzalmasan beesett volt, haja zsíros, valamint válla és kezei összes csontja látszódott. De nem hoztam szóba. Biztos vagyok benne, hogy Edward eleget emlegeti neki, hiszen ő már a kezdetektől ez ellen volt.

-Attól még biztos vannak ott jópasik.

-Nem pasizni jöttem ide, Bella.-forgattam meg a szemeim-De úgy látom te nagyon kivirultál így terhesség közben.

-Mit mondjak, mindenki az első szavamra ugrik.

-Ez eddig is így volt.

-Remélem ma kirúgsz a hámból.-mondta mutatóujját felém szegezve. Biztos vagyok benne, hogy ha itt állna előttem a mellkasomat bökte volna meg.

-Tudod, hogy nem szokásom, pedig már el is hívtak.

-Mi ? Őrült vagy ? Ha ezt rögtön lemondod soha többé nem fognak hívni téged !

-De nincs kedvem az emberekhez.

-Esküszöm, hogy saját lábammal rugdoslak a társasági életbe, ha nem mész el velük.-keményített be. Nem hiszem, hogy valóban megtenné a jelenlegi állapotában, de inkább nem kockáztattam, hogy utánam küldi Emmett-et vagy Jasper-t, így nagyot sóhajtva beadtam a derekam.

Már délután négy óra volt, valószínüleg Scott-ék a megbeszélt helyen tengetik tanulásmentes délutánjukat. Tekintve, hogy estére kicsit lehül a levegő, átvettem a mai nap viselt szoknyám egy világos farmerra. Hajam a szokásostól eltérően felfogtam egy lófarokba, kikotortam a táskámból a cetlit amin a cím van, majd a lábbelim felvétele után el is hagytam a házat. Mivel anya ilyenkor még dolgozik, az autó is nála van. Úgy érzem, hogy itt is sokat fogok buszocskázni, pedig egészen a központban lakunk, ahonnan elvileg minden közel van. Kivéve a város széle, ahol ez a tóparti ház is áll, a címből ítélve.
Csekély tíz perc alatt megérkeztem a végállomáshoz. Onnan sétáltam még pár utcát, majd szembe találtam magam az építménnyel. Kívülről egész szépnek tűnt, bár a környék elég csendes. És ijesztő.
Kopogtam az ajtón, annak reményében, hogy valaki válaszol rá és kinyitja, de egy perc után sem reagált senki. Ellenőriztem a címet, hogy nem egy elhagyatott házhoz jöttem-e, de jól volt leírva. Oké, ez biztos egy ilyen szivassuk meg az új csajt dolog volt. Én meg ügyesen bedőltem neki. Már azon voltam, hogy elmegyek innen a francba, meg is fordultam, amikor hirtelen valami zajt hallottam az ajtó felől és a szám befogva rántottak be a házba.

-Liam ! Engedd el, ez csak Celeste.-szólalt meg hangosan Scott. A srác azonnal elengedett, mire én végre kaptam levegőt. Megfordultam tengelyem körül, és mellkason csaptam.

-Neked mégis mi bajod van, ember ?

-Bocsi.-mondta bűnbánóan.

-Hát, nem erre a fogadtatásra számítottam.-nevettem fel egy kicsit, ami oldotta is a feszültséget. Az itt tartózkodók is elmosolyodtak és beljebb invitáltak.

-Kezdtük azt hinni, hogy nem is jössz már.-azt hiszem Kira-nak hívják a csajt, aki beszélt. Egy poharat nyújtott felém kedves mosollyal, amit elfogadtam. Mielőtt megittam volna beleszagoltam, hogy mi ez egyáltalán vagy hogy van-e benne valami, ami nem oda való. Szerencsére a szaglásom ebből a szempontból sokat segít, így örömmel is alkalmazom bármilyen helyzetben. Nem válaszoltam erre a kijelentésére, ugyanis nem akartam megbántani õket azzal, hogy azt mondom 'nem is akartam'.